MENÜ

A repcetermesztés alapja a gondos talajmûvelés

Oldalszám: 35
Bottlik László 2014.02.11.

Közismert, hogy a repce rendkívül igényes növény, amely csak magas szakmai felkészültség és technológiai színvonal mellett termeszthetõ jó eredménnyel. Szakmai berkekben általánossá vált a „repcét termeszteni intenzíven, vagy sehogyan” nézet.

 

 

Termesztéstechnológiájának része a nagy mennyiségû és költséges inputanyag-felhasználás. Ide soroljuk a kalászosokét meghaladó szintû mûtrágya kijuttatást, a drága vetõmagot és a növényvédõ szereket is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a talajállapot valamennyi felsorolt elemre hatással van, befolyásolja a mûtrágyák hasznosulását és az állomány kondícióján keresztül a növényvédelmet is. Ne értékeljük alul a talajmûvelés szerepét, hiszen a repcetermesztés alapköve!

Ismert, hogy a repce erõs karószerû fõgyökérzetet nevel, így képes a mélyebb talajrétegekbõl is a víz és a tápanyagok felvételére. Képes lehet, ha valóban tud erõs, mélyre hatoló fõgyökérzetet fejleszteni… Bizonyított, hogy az erõs felszín közeli tárcsatalp vagy mélyebb eketalp tömörödés hatására a gyökérzet elágazódik, vagy a fõgyökér elfordul, vízszintesen növekszik tovább, a mûvelõtalp felett. Ez esetben a talaj termõrétege elvékonyodik, ahogy a termesztés eredményessége is. A szélsõséges klimatikus viszonyok között tovább értékelõdik a talajállapot szerepe, hiszen csak a kedvezõ állapotú talaj képes kellõ mennyiségû vizet elraktározni és viszszaszolgáltatni.

A repcetermesztés megalapozásához mélyítõ jellegû talajmunka szükséges. A sekély (tárcsás) mûvelés még csapadékos évjáratokban is kisebb termésmennyiséget eredményez. Mélyítõ mûvelés kell, de nem mindegy milyen módon. Nem szabad erõszakkal beavatkozni a talajéletbe, biológiai szemléletû mélyítés szükséges, amely a nedvességmegõrzésre és a beéredésre alapoz.



A kalászos elõvetemény után – fõként a nyári szárazságban – nincs sok idõ a talajmunkákra és általában csapadékra is hiába várunk. Kíméletes mélyítõ mûvelésre ott nyílik lehetõség, ahol a betakarítást mihamarabb követte a sekély, mulcshagyó tarlóhántás és a felszín visszazárása. Aki hosszú napokig, esetleg egy-két hétig is hántatlanul magára hagyta a tarlót, az valamennyi vizet elpazarolt a talajából, elvesztette a jó minõségû mûvelés lehetõségét.

A repce talajmûvelési rendszere is az elõvetemény magas színvonalú betakarításával és szalmakezelésével, valamint az azonnali gondos tarlóhántással kezdõdik. Ezt követõen várható a talaj beéredése, amikor sor kerülhet a tarlóápolásra. Ez rendszerint két-három héttel a hántás után várható, ekkorra a nedvességkicsapódás hatására felpezsdül a talajélet, morzsás szerkezetûvé válik a felsõ réteg, kizöldül a parcella. A tarlóápolást a hántásnál néhány cm-rel mélyebben kell elvégezni és a felszínt azonnal vissza kell zárni. A kíméletesebb munka és a lezárás miatt célszerû rövidtárcsát vagy grubbert járatni ápoláskor is.

Az alapmûvelés idõzítését a tarlóápolás utáni újbóli beéredés és az idõjárási körülmények határozzák meg. Az alapmûvelés lehet forgatásos (szántás) vagy forgatás nélküli, ez esetben középmély lazítóra és nehézkultivátorokra alapozhatunk. Az elmúlt években csökkent a szántásos alapmûvelés aránya, hiszen egyre többen belátják a vele járó nagy nedvességveszteséget. Lehet szántani repce alá, de mindenképpen kerüljük a munkavégzést nedves talajon az eketalp kockázata miatt. Használjunk ekére szerelt felszínelmunkálót, vagy közvetlen a szántás után munkáljuk el a felszínt, ne veszítsünk több nedvességet, mint amennyi nem kikerülhetõ!

Lazításos mûvelésnél mindenképpen tartsuk be a fokozatos mélyítés elvét, nem célszerû közvetlenül az elõvetemény tarlóján lazítani. Ekkor még nincs meg a tarlómûvelés során kialakított beéredett állapot, és több mûvelet is következni fog a repce keléséig, így a lazítás hatása elvész. A nedvesség megõrzése ez esetben is fontos, rögtörõ-, elmunkáló hengerrel szerelt lazítót alkalmazzunk, vagy a régebbi konstrukciókhoz kapcsoljunk gyûrûshengert. Ha szükséges, külön menetben is hengerezzünk. Feltétlenül zárjuk le a felszínt, hiszen a mély bolygatás hatására akár a lazítás mélységéig kiszáradhat a talaj!

Egyre inkább teret hódítanak a repce talajmûvelésében a szántóföldi kultivátorok. A modern grubberekkel elérhetõ a 30 cm alatti munkamélység, intenzív lazító, keverõ, porhanyító munkát végeznek. E mellett elmunkálják, lezárják a felszínt, megõrizhetõ a talajnedvesség. Kedvezõ talajállapot esetén – tarlómûvelés és beéredés után – mélyen lazult, de kellõen ülepedett gyökérzóna és magágy minõségû felszín érhetõ el.

A kultivátorok használatára is érvényes a fokozatos mélyítés elve. Fontos továbbá, hogy mélyítõ munkára ne használjunk lúdtalp alakú mûvelõ elemeket, mert talpat képezhetnek. Alapmûvelésre leginkább a rugós biztosítású, egyenes vagy lándzsa alakú késekkel szerelt munkagépek a legjobbak.

A repce magágykészítése közvetlenül a vetés elõtt történjen, a legkisebb nedvességveszteséggel. Eredményesen használhatók a kompaktorok és a nehezebb kombinátorok, valamint a síktárcsák is, melyekkel az intenzív porhanyítás mellett a kellõ visszatömörítés is kivitelezhetõ. A vetésmélység pontos tartásához elengedhetetlen a határozott magágyalap, ezért ügyeljünk a kellõ tömörítésre!

A repcetermesztés sikere nagyban múlik a talajmûvelésen, ezért kiemelt gondossággal járjunk el a munkák során. Ne feledkezzünk meg a tarlómûvelésrõl, hiszen ez a késõbbi munkák megalapozója. Csak a szükséges mûveletszámmal terheljük a táblát, és minden esetben zárjuk le a mûvelt felszínt, óvjuk a talajnedvességet, hiszen ez az eredményesség záloga!

 

Bottlik László