MENÜ

Az állattenyésztés szerepe a magyar mezõgazdaságban

Oldalszám: 81
Dr. Póti Péter 2014.02.10.

I. Az állattartás és a környezet kapcsolata (fenntartható fejlõdésben betöltött szerepe)

 

 

A magyarországi agroökológiai potenciálban lévõ elõnyök, mint megújuló erõforrás kihasználása, döntõ fontosságú Magyarország és a vidéken élõ lakosság számára, mivel ez adhat biztos alapot a környezeti, természeti és gazdasági fenntarthatóságot figyelembe véve a magyarországi vidéki lakosság megélhetéséhez.





A magyarországi agroökológiai potenciál messze az EU-s átlag fölött van, ezért ha céltudatosan, komplexen hasznosítjuk jelentõs elõnyre tehet szert a hazai agrár- és vidékfejlesztés. Ehhez világos, átgondolt egymással összefüggõ és egymást erõsítõ fejlesztésekre van szükség. Legtöbb hazai és külföldi szakember elõtt érthetetlen az a gondolkodás, ahogy Magyarországon a mezõgazdaságot, illetve a vidékfejlesztést kezelik. Holott ha mindezt racionálisan, megfelelõ struktúrába rendeznénk Magyarország gazdaságilag, élelmiszer és energiabiztonság szempontjából is megerõsödhetne, megalapozva ezzel a vidéki lakosság 21. századi színvonalon való megélhetését. Ezért rendkívül fontos, hogy a rendelkezésre álló csekély tõkét és pénzügyi forrásokat ennek érdekében és szellemében használjuk fel. Elsõ lépésként a „fejekben” kell rendet tenni. Jó példa erre, hogy lassan a falvakban semmilyen haszonállatot sem lehet tartani, mert zavarja az ott lakókat.

A falusi élet természetes velejárója az egész világon, hogy a házi kerteket megmûvelik, illetve ház körül haszonállatokat tartanak. Nem lehet pl. Ausztriában, Dél-Németországban úgy menni a vegetációs idõ elején és végén, hogy ne éreznénk a „bauer parfüm” illatát, ne látnánk a gazos területek helyett állatokkal legeltetett, szépen karbantartott legelõket, szakszerûen hasznosítva így az elsõdleges (növényi) biomasszát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a helyi élelmiszerek fogyasztásának Európa nagy részén milyen kultusza van! Ezzel szemben a hazai munkanélküli lakosság nagy része gyakorlatilag minden élelmiszerét a kereskedelemben, alacsony biológiai és élvezeti értékû termékként veszi meg. Mindez nagymértékben megnöveli az „ökológiai” lábnyomunkat!

Ez nemcsak az élelmiszerekre, hanem egyéb más termékekre és a felhasznált energiára is vonatkozik. A kimutatások szerint a világon a textilipar által felhasznált alapanyagok mennyiségének több, mint kétharmada napjainkban mûszál, és amennyiben mindenki természetes textilipari alapanyagból készült ruhákban szeretne járni, csak a világ lakosságának kb. egyharmada tehetné meg! Ugyanez vonatkozik a magas biológiai és élvezeti értékû élelmiszerekre és az energia felhasználásra. Ezzel szemben Magyarországnak minden természeti adottsága megvan, hogy ne csak a hazai lakosságot lássa el magas biológiai értékû élelmiszerekkel, természetes textilipari alapanyaggal, elsõdleges (növényi) és másodlagos (állati) eredetû biomasszára alapozott energiával, hanem jelentõsen hozzá tudjon járulni a világ fogyasztásához. Kötelességünk tehát ezt a potenciált kihasználni!



Sajnos sok esetben ennek akadályozói maguk a nem képzett környezetvédõk, mivel nincsenek tisztában a természetes ökoszisztémákra jellemzõ anyag és energia körfogással, illetve tévesen értelmezik azt. Így fordulhat elõ, hogy a fosszilis alapanyagot felhasználó iparnál és a közlekedésnél veszélyesebbnek ítélik meg az állattenyésztést, holott az elsõdleges és másodlagos biomasszát elõállító rendszerek, amennyiben minden részletükben egymásra épülnek, úgy állítanak elõ ipari (élelmiszer, textil, kozmetikai, bõripari stb.) alapanyagot, energiát (biogázt, bioetanolt stb.), hogy nem keletkezik hulladék, csak társtermék, megalapozva így az adott régióra jellemzõ ökológiailag és ökonómiailag is fenntartható fejlõdést. Az a leegyszerûsített megítélése az állattenyésztésnek, amely szerint az állattenyésztés nagymértékben hozzájárul a légkör üvegházhatású gáz terheléséhez torz, szakmailag nem megalapozott álláspont.



Az igaz, hogy az állatok (az emberhez hasonlóan) élettevékenységük során anyagcseréjükön keresztül üvegházhatású gázokat bocsátanak ki pl. CO2, NH3, CH4, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek a közelmúltban az autotróf szervezetek által közvetlenül, vagy közvetve légkörbõl, illetve a talajból megkötött szén és nitrogén forrásokból származnak, szemben a föld mélyén évmilliók óta raktározódott fosszilis energiahordozókkal, alapanyagokkal. Fontos ezzel kapcsolatban a nitrogén körforgásra is felhívni a figyelmet. A nitrogén megkötésére csak kevés szervezet képes. Ilyenek egyes baktériumok pl. Rhizobium fajok és cianobaktériumok. A szerves anyagok nitrogénje az ammonifikáció során ammónium alakban szabadul fel.

Az ammóniát a nitrifikáló baktériumok nitráttá oxidálják. Az ammónium- és a nitrátion vízben oldódik, így a növények könnyen felveszik. A nitrogén körforgásban fontos szerepe van a mineralizációnak és az immobilizációnak. Az ásványi nitrogént a mikroorganizmusok szerves kötésbe viszik, immobilizálják, az elpusztult szervezetek a talajba kerülnek, és egyéb mikroszervezetek ammóniává, majd ammóniumvegyületekké alakítják, mineralizálják a megkötött nitrogént. A talajba kerülõ szerves anyagok C/N aránya befolyásolja az immobilizációt és a mineralizációt. A magas (30<) C/N arány esetén az immobilizáció jelentõsebb, így csökken az ásványi nitrogén mennyisége. A nettó mineralizáció a lebomlás kezdetétõl 4-8 héten belül fog lezajlani (Stefanovits és mtsai, 1999). A talajélet, valamint a nitrogén körforgás miatt döntõ jelentõségû a talaj szervesanyag tartalma. Ezért alapvetõ fontosságú a talajok szerves trágyázása! Tehát az állati szervezetek, így az állattartás, állattenyésztés nélkülözhetetlen része a helyes gazdálkodásnak!





A továbbiakban (késõbbi cikkekben) éppen ezért az állattenyésztés és -tartás komplex rendszerét tartjuk fontosnak ismertetni, hogy utána az egyes technológiák egységes egészet képezzenek, és kapcsolódjanak inputjaik, illetve outputjaik révén a többi technológiához.

 



Dr. Póti Péter • egyetemi docens

SZIE • MKK • Állattenyésztés-tud.-i Intézet