Hibridrepcék - miért is növekszik a vetésterületük?

Az egyik meghatározó mezõgazdasági piackutatatással foglalkozó vállalat Németországban immáron 6 éve, közel 7000 gyakorló gazda, szakember bevonásával összegzi a hibridrepcékkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. A feltett kérdések a vetésidõtõl az alkalmazott talajmûvelési rendszeren és tápanyagellátáson át egészen a betakarításig igen széles spektrumot ölelnek fel. Habár a rendelkezésre álló adatok legszigorúbb tudományos kritériumoknak megfelelõ kiértékelése nem lehetséges minden esetben, a nagyszámú gyakorlati eredmény alapján azért egyértelmûen olyan trendek válnak felismerhetõvé, melyeket a kisparcellás kísérleti eredmények is igazolnak.

A legfontosabb: a terméstöbblet

A legmagasabb, 80% feletti vetésterület-részesedéssel az északi tartományok rendelkeznek, a legalacsonyabbal pedig Rajna-Pfalz, Észak-Rajna-Vesztfália és Szászország tartományok. Dél-Németországban mintegy 60%-os részesedést értek el a hibridek.

A gyakorlatban a hibridrepcék minden évben egyértelmû termésfölényt mutatnak a fajtákkal szemben. A tartományonkénti termés-összehasonlítás azért sem könnyû, mert a hibrid-fajta részarány eloszlása nem egyenletes vagy nem áll rendelkezésre kellõ számú adat. Tendenciaként azért megállapítható, hogy a hibridek fölénye a fajtákkal szemben legmarkánsabban Schleswig-Holstein és Brandenburg tartományokban, valamint Bajorországban érhetõ tetten.

Mi a helyzet eltérõ talajmûvelési rendszereknél? Érdemes megnézni a különbözõ intenzitású technológiák terméseredményeit. Nyilvánvaló, hogy a magasabb N-adag magasabb termést is eredményez. De a hibridek termésfölénye különösön az alacsonyabb N-utánpótlás esetén válik jelentõssé! Ilyenkor ugyanis hatványozottan jelentkeznek erõteljesebb gyökérrendszerük és jobb tápanyag-hasznosító képességük elõnyei. A hibridek használata tehát hatékony eszköz a termésszintek stabilizálására egy költségtakarékosabb, csökkentett szintû tápanyag-utánpótlás esetén is.

A fajták-hibridek reakciója az eltérõ N-adagokra természetesen összefüggésben van a talajok minõségével, termõképességével. Egy kiváló talajon egy magas N-adag nyilvánvalóan magas hozamot biztosít. Az extenzív tápanyag-utánpótlás inkább olyan területeken jellemzõ, ahol eleve behatárolt az elérhetõ maximális termésszint (átlag alatti, könnyû talajok, homoktalajok, aszályhajlam). Ezen vidékek jobb területein a hibridek terméselõnye mintegy 200 kg/ha, ott viszont ahol átlagos, vagy annál is gyengébb talajokon folyik a termelés akár 500 kg/ha különbség is kialakul a hibridek javára.

Nincs különbség a talajmûvelési módok között

Több év termelõi válaszait kiértékelve az látszik, hogy mintegy 60%-ban alkalmaznak szántást és 20–20% a sekély- és mélylazítású mulcsvetés aránya. Érzékelhetõ mértékû terméskülönbségek nem alakultak ki az egyes talajmûvelési módok között, azaz: nem maga a talajmûvelési mód a döntõ, hanem az, hogy azt milyen színvonalon mûveli az adott terület gazdája.

A fajták és hibridek közötti legkisebb különbség – a legalacsonyabb hozamok mellett – a sekély lazítású mulcsvetésnél alakult ki. Mélylazításos mulcsvetés és szántás esetén a hibridek a fajtákkal szemben 330 kg-os termésfölényt értek el hektáronként. Ezen eredményekbõl nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a hibridek különösen alkalmasak lennének a mulcsvetésre, de fordítva sem, miszerint a fajták különösen alkalmasak lennének a szántásos talajmûvelésre. Fontosabb itt, hogy egy jó teljesítményre képes hibriddel rendelkezzünk. Ezt meggyõzõen igazolják a 2009. évi gyakorlati terméseredmények, ahol a VISBY valamennyi talajmûvelési módnál élen jár, és a korábbi hibridekkel szemben is meggyõzõ fölényt mutat.

Mi a helyzet a vetésnormával?

Már jó néhány éve, hogy a hibridek átlagos vetésnormája 50 csíra/m2 alá csökkent, 2009 õszén átlagosan 47 csírát vetettek négyzetméterenként. A fajták esetében csak az elmúlt évek hoztak jelentõsebb vetési norma csökkenést, legutóbb az 52 csíra/m2 volt az átlag. Természetesen a vetésidõtõl, földrajzi elhelyezkedéstõl, fajtatípustól függõen széles tartományban, akár 20 és 100 csíra/m2 között is változik a vetésnorma. Az elmúlt 6 év átlagában mind a fajták mind a hibridek esetén a 40 és 50 csíra/m2 közötti vetésnormák biztosították a legmagasabb termést.

A hibridek elõnyei a gyakorlatban

A hibridek különösen akkor mutatják meg erényeiket, amikor fokozódnak a kihívások a repcenövénnyel szemben, pl. késõi vetésnél, gyenge tápanyag-ellátottság esetén, gyengébb termõképességû talajokon és aszályos körülmények között. A talajmûvelési módtól és az alkalmazott vetési normától függetlenül a hibridek stabilan hozzák termésfölényüket a fajtákkal szemben. Sok év szántóföldi eredménye, tapasztalata alapján ennek mértéke eltérõ évjáratok és körülmények között is mintegy 200–400 kg/ha. A piacra kerülõ újgenerációs hibridrepcéknek köszönhetõen pedig (pl. VISBY, ARKASO, ROHAN, ABAKUS) az elkövetkezendõ években tovább javul a hibridrepcék termesztésének gazdaságossága.

RK – BK – BZ