Az aratás és az arató-cséplõ gépek üzemeltetése

A kombájnok üzemeltetése, a vállalkozások nagyon eltérõ ökológiai adottságainak megfelelõen, változó körülmények, birtoknagyság, táblaméret, területi tagoltság, domborzat, idõjárási körülmények között történik. Mindezek mellett a gyakorlatban a 7 kg/s áteresztõképességû, egyszerû konstrukciójú arató-cséplõ gépektõl a 20 kg/s áteresztõképességû, nagy ­teljesítményû gépekig számos konstrukciós változat megtalálható. Mindezek mellett talán a legfontosabb, amit figyelembe kell venni az aratás szervezésénél a búza vagy a betakarítandó termény optimális állapotát, érettségi fokát, nedvességtartalmát. Ezek a dolgok – különösen a jelenlegi szeszélyes, csapadékos idõjárás mellett – különösen nagy odafigyelést igényelnek.

Az aratási munkák megszervezésénél a betakarítandó volumenbõl, ami az üzem adottságainak megfelelõen változó, és az arató-cséplõ ­gépek kapacitásából, ill. teljesítményébõl kell kiindulni. Ez az említett paraméter nagymértékben függ az arató-cséplõ gép konstrukciójától és nagyságrendjétõl. Ezért ebbõl a szempontból nem árt elemezni az egyébként ismert arató-cséplõ gép konstrukciókat. Az arató-cséplõ gépek nagyságrendjét alapvetõen a cséplõszerkezet geometriai méretei, a tisztítószerkezet, magleválasztó felület nagysága, a beépített szalmarázó ládák száma, az átejtõ felület nagysága, vagyis azoknak a keresztmetszeteknek a nagysága, hatékonysága melyen a szem-törek, szem-szalma keverék át kell menjen, határozza meg.

A könnyebb áttekinthetõség érdekében az 1. ábrában foglaltuk össze a hazai gyakorlatban használt arató-cséplõ ­gépek konstrukciós megoldásait, ill. azokat a fontos paramétereket, amelyek alapján az arató-cséplõ gépek nagyságrendi kategóriába sorolhatók.

Természetesen az említett paramétereken túl még egyes gyártmányokon és típusváltozatokon belül is a konstrukciónak meghatározó hatása van az arató-cséplõ gépek áteresztõképességére, tehát az áteresztõképesség értékére már nem lehet ilyen általános vagy valamiféle átlagértéket mondani. Az áteresztõképesség minden esetben szigorúan meghatározott – különbözõ gépvizsgáló intézeti – vagy az egyes gyártók idevonatkozó házi szabványainak elõírásai szerint végzett szántóföldi mérõvizsgálatokkal határozható meg, és ez az érték csak azon körülmények mellett érvényes. Ilyen hazai intézmény az FVM Mezõgazdasági Gépesítési Intézet, Gödöllõ.

Az azonos típusú és gyártmányú arató-cséplõ ­gépek áteresztõképessége és a kombájn nagyságrendje közötti összefüggést a 2. ábrán szemléltetjük az MGI mérései alapján. Az ábrán a New Holland gyártmányú arató-cséplõ gép család tagjai szerepelnek, de hasonló ábra szerkeszthetõ az egyéb más gyártók gyártmányaival is. A John Deere WTS újabb „W”, a CTS újabb „C” sorozatú gépei ugyancsak részt vettek hazai vizsgálatokon, és ezek áteresztõképesség adatai szintén rendelkezésre állnak. A CLAAS cég „Dominator” – „Medion” – „Mega” – „Tucano” – „Lexion” modelljei, valamint a Finn „Rosenlew” gyár Sampo típusú arató-cséplõ gépei szintén elhelyezhetõk hasonló skálán.

 

Az áteresztõképesség az a szám ami azt fejezi ki, hogy az arató-cséplõ gépen idõegység alatt mennyi anyag (szem-szalma, pelyva és törek) halad át, a mértékegysége kg/s. Az áteresztõképességet Magyarországon 1,5% szemveszteség, 98% szemtisztaság, és max. 2% szemtörés mellett kell érteni. Természetesen a már korábban említett gyártói vagy egyéb gépvizsgálati szabványok ettõl eltérõ korlátozó tényezõket is elõírhatnak. Minden esetre ez a mutatószám már képezheti az aratás szervezéséhez szükséges számítások alapját. A hazai búzafajták, illetve az aratási gyakorlatot figyelembe véve a szem-szalma arányát 1:1; 1:0,8 körülire lehet becsülni. Ennek alapján a 2. ábra szerinti kombájn nagyság rendekhez rendelt, számított szemtömeg-teljesítmény, illetve területteljesítmény adatokat a táblázat tartalmazza.

A táblázat adatai irányszámokként kezelhetõk, ami az esetleges üzemi sajátosságok szerint korrigálhatók. Mindenesetre ezekbõl a számokból már sok, az aratással kapcsolatos feladat megoldása tervezhetõ, a tömegteljesítmény és a várható hozamok alapján meghatározható a betakarítandó volumen, ami alapja a szállítókapacitás meghatározásának. A területteljesítmények ismeretében és a kombájnkapacitás, darabszám alapján a betakarítási idõszak tervezhetõ.



A táblázatban szereplõ számadatok eléréséig azonban sok apró lépést kell megtenni a kombájnok üzemeltetése során. Ezeknek a lépéseknek a megtételével azonban az üzemeltetési paraméterek javíthatók. A betakarítási idõszakban a meglévõ kombájnpark már adott, azzal kell gazdálkodni. Mindenekelõtt nagyon fontos, hogy az adott növényféleségnek, nevezetesen az õszi búza aratásához szükséges felszereltséget biztosítsuk, ez elsõsorban a cséplõszerkezet esetében a búzakosár, a tisztítószerkezet vonatkozásában a búzához alkalmas rosták beépítését jelenti.

A 1,5%, vagy a gazdaság által elviselhetõ szemveszteség melletti tömegteljesítmény eléréséhez, a gazdaság termelési szintjéhez, a várható hozamokhoz és az arató-cséplõ gép nagyságrendjéhez igazodó munkaszélességû vágóasztalok használata szükséges. Annak a szemléletnek kellene érvényesülnie, hogy az arató-cséplõ gépek kihasználását, vagy leterhelését lehetõleg ne a munkasebesség növelésével, hanem a nagyobb munkaszélességû vágóasztalok használatával érjük el. Ez azért fontos, mert a munkasebesség növelésével a fajlagos hajtóanyag-felhasználás nõ, a munkaszélesség növelésével viszont csökken ez az érték. Mindezek mellett törekedni kell a munkaszélesség maximális kihasználására, ez kézi kormányozás esetén 85–90% körüli, míg valamilyen GPS vezérlésû sor-, párhuzamvezetõ, vagy automatikus kormányzás esetén a fogáskiosztás akár a 100%-ot is megközelítheti. A GPS vezérlésû automata kormányzás vagy sorvezéres, és a beállítható szemveszteség alapú automata terhelés a tömegteljesítmény tekintetében 15% teljesítménynövekedés is elérhetõ. Mindezek mellett a betakarítandó õszi búza tulajdonságainak megfelelõ, a gyakorlati szempontok szerinti, a kezelési utasításban leírtakkal összhangban történõ gépbeállítással és annak a mindenkori helyzethez történõ igazításával is közelíthetjük az üzemeltetés optimumát. Ezek a paraméterek a következõk lehetnek: cséplõrész beállítása, szeletelõ fordulat, motolla fordulat és -helyzet szabályozás. Ugyancsak fontos az üzemi körülményeknek megfelelõ tarlómagasság beállítása, ez abban az esetben, ha a szalmát betakarítjuk 15–18 cm lehet. A szalma bálázásának megkönnyítésére az arató-cséplõ gép hátuljára terelõlemezeket kell felszerelni, különösen nagy munkaszélességû, 7,1–9,1 m-es vágóasztalok használata, és nagy hozamok, 7–8 t/ha szem, ill. szalma esetén. Az aratási idõszakban az állásidõket pedig a gépek gondos átvizsgálására, az esetleges kisebb, kezdõdõ hibák elhárítására használhatjuk ki. (3. ábra)

Az arató-cséplõ gépek kiszolgálásában a legnagyobb feladatot a betakarított szem elszállítása jelenti. A szállítási feladat megszervezését részben az arató-cséplõ ­gépek üzemeltetésének kell alárendelni. A jelenlegi birtokviszonyok mellett nagyon gyakran kisebb termõterületeket kell learatni. Ez esetben a tábla körbevágása és kinyilallása után vetélõ mozgásmódban célszerû üzemeltetni az egy vagy két arató-cséplõ gépet. Ebben az esetben a szállítást megoldhatjuk egytengelyes és tandem, illetve tridem futómûves, vagy két- és háromtengelyes billenõszekrényes pótkocsikkal. Az egytengelyes, tandem, tridem futómûves pótkocsik használatának elõnye a jó terepjáró képességben, a jó manõverezõ képességben rejlik. A két- és háromtengelyes pótkocsik elõnye, hogy két pótkocsis szerelvények is kialakíthatók. Mindezek mellett a pótkocsik csere pótkocsiként a tábla két végén leállíthatók, ezekbe a kocsikba a forduló közbeni ürítés is megoldható.

Nagyobb táblaméretek és több arató-cséplõ gép üzemeltetésekor – nagyobb szállítási távolságok esetén – az említett traktoros szállítóeszközök mellett az összkerékhajtású terepváltóval szerelt billenõplatós tehergépkocsikból és pótkocsikból álló szerelvények használhatóak, a tehergépkocsik nagyobb megengedett sebességtartománya következtében nagyobb szállítási teljesítmények érhetõk el.



Mind az arató-cséplõ gépek, mind a szállítóeszközök kihasználása szempontjából mindenképp elõnyt jelent a menet közbeni ürítés, illetve anyagátadás. Arra azonban gondolni kell, hogy nagy hozamok és nagy munkaszélességû vágóasztalok használata mellett a visszamaradt szalmarend geometriai méretei akadályozhatják a tehergépkocsis szállítóeszközök munkáját. A tehergépkocsik a szalmarendet összetolhatják, a szalmarendek esetleg tüzet is okozhatnak.

A menet közbeni ürítés biztonságos lebonyolítását mindenképp elõsegíti a gyûjtõ-átrakó pótkocsik használata. A nehéz univerzális traktorokkal üzemeltetett csigás átrakórendszerû pótkocsik rendszerint alacsony nyomású gumiabroncsokkal vannak felszerelve, vagyis kevésbé tömörítik a talajt, mint a közúti gumiabroncsokkal szerelt szállítóeszközök. A gyûjtõ-átrakó pótkocsik alkalmazása különösen elõnyös tehát, ha aratáskor a betakarított szemet nagyobb szállítási távolságra levõ bértároló helyekre kell szállítani nagy ­teherbírású közúti szállítóeszközökkel. Ebben az esetben a gyûjtõ-átrakó kocsi a táblán átveszi a szemet a kombájntól, kiközelíti a tábla szélén, vagy a közeli földúton várakozó szállítóeszközhöz és a csigás átrakó berendezéssel arra átrakja. Ez a megoldás a bérvállalkozók esetében is biztosítja mind a kombájn, mind a közúti szállítókapacitás összehangolását és optimális kihasználását.

Dr. Kelemen Zsolt • MGI–Gödöllõ