Vemhes és szoptató kocák takarmányozásának problémái

A vemhesség elsõ szakaszában alkalmazandó takarmányozással kapcsolatban egyesek szerint a visszafogott takarmányozás a kedvezõ, míg mások szerint a bõséges. Mindkét álláspont igaz, mivel visszafogott takarmányozás a túlkondícióban lévõ, illetve a kocasüldõk esetében hozhat kedvezõ eredményeket, míg lezsarolt kocáknál a bõséges takarmányozás indokolt.

Tenyészkoca takarmányozása a vemhesség alatt

A vemhesség alatti takarmányozás fõ célja a vehemépítéshez szükséges táplálóanyagok biztosítása. A vemhesség alatti takarmányozás három szakaszra osztható, a vemhesség 90. napja elõtti és utáni, valamint az ellést közvetlenül megelõzõ idõszakra. A vemhesség második szakaszában a magzati fejlõdés felgyorsul, ami fokozott táplálóanyag igénnyel jár, így a kocák takarmányát is változtatni szükséges (1. táblázat). A napi takarmány mennyisége is növelhetõ, de nem több, mint 10–15%-kal. Kedvezõtlen ebben az idõszakban a visszafogott takarmányozás, mivel a koca saját tartalékait éli fel, ami a laktáció során okozhat problémákat.

A kocák energiaellátásának felmérése kondícióbecsléssel

A kocák energiaellátásának felmérésére a kondíciópontozás alkalmazható, amely azon alapul, hogy a zsírdepók mérete jelzi a mobilizálható energia (zsír) mennyiségét. A zsírdepók mérete a hátszalonna vastagságának mûszeres mérésével becsülhetõ, a kondíciópontozás (ábra) viszont mûszeres mérést nem igényel, de ahhoz hasonló adatokat szolgáltat (2. táblázat).

A kocák kondíciójának ismeretében szükséges lehet annak javítása, amelynek módja az energia kiegészítés olajokkal, vagy zsírokkal. Ennek hatására nõ a születéskori alomszám, de kihat a tejtermelésre is, emiatt csökken a malackori elhullások aránya. Energia kiegészítés hatására javul a takarmány fehérje/energia aránya és a fehérje értékesülés is. Amennyiben az energia kiegészítést nem a kocaállomány kondíciójához igazítják, akkor a túlkondíció növeli az ellési problémákat, sõt selejtezéshez vezethet.

A koca takarmányozása az ellésre való elõkészítés idõszakában

Az ellést megelõzõ 5–7 nappal a napi adag feltétlenül csökkentendõ (átlagosan 1,5–

1,8 kg-ra), annak nyersrost tartalma viszont növelendõ (8–12%). Az adag csökkentésének indoka, hogy a telített bélcsatorna növeli az ellési zavarokat, a nyersrost tartalom növelését pedig a bélsárpangás indokolja, valamint csökkenthetõ az MMA szindróma elõfordulása is.

A koca takarmányozása a laktáció során

A szoptató kocák a számított takarmány mennyiséget nem képesek felvenni. Ez különösen túlkondícióban lévõ kocáknál jelentõs, amelynek oka a test zsírtartalom többlet hypophagias hatása. Ennek hatására a kocák testsúlya a laktáció elsõ szakaszában csökken, amelynek elfogadható mértéke a laktáció 30 napja során a kiindulási testsúly 15%-a. A testsúlycsökkenés fiziológiás folyamat, mivel a tej termeléséhez szükséges táplálóanyagokat a koca részben testraktárainak mobilizációjából nyeri. Egy kg testsúlycsökkenés során átlagosan 0,30 kg zsír és 0,13 kg fehérje mobilizálódik, amely 3–3,1 kg tej termeléséhez elegendõ.

A szoptató kocák takarmányadagjának összeállításához szükséges ismerni a tejtermelés táplálóanyag igényét is. A szoptató koca takarmányainak átlagos táplálóanyag tartalma az alábbiakban adható meg (3. táblázat).

A tejtermelés többlet táplálóanyag szükséglete a tej összetétele alapján számítható, amelynek 1 kg-ja átlagosan 70–80 zsírt, 50–60 g fehérjét, 50 g laktózt tartalmaz és energiatartalma 5–5,4 MJ DE. A tejtermelés mértéke csak az alom súlyának gyarapodása alapján becsülhetõ. Átlagosan 1 kg alomtömeg gyarapodáshoz 0,8 kg tej szárazanyag mennyiséggel lehet számolni. A fentiek alapján ezután a koca napi takarmányadagjának mennyisége nagy biztonsággal becsülhetõ.

Dr. Mézes Miklós • SZIE • Gödöllõ