Talajmûvelési aktualitások - Magágykészítési irányelvek nedves talajon

A téli fagy és a már-már szokatlan hóborítás könnyen elmunkálhatóvá porhanyította a szántások felszínét. Ahol az õszi szántások nyomán nem maradt rögös, vagy szalonnás a felszín, ott kora tavasszal jó minõségû elmunkálásra és magágykészítésre nyílt lehetõség. A tél folyamán megülepedett, homogén felszínû szántásokat a böjti szelek kevésbé szárították ki, elmunkálásukra, lezárásukra több idõ állt rendelkezésre. Elmondható, hogy a kora tavaszi talajmunkák optimális idõzítését és eredményességét a szántási minõség alapvetõen befolyásolja. Könnyítsük meg a dolgunkat, tanuljunk meg jól szántani!

A kora tavaszi szántáselmunkálás egyik – ha nem a legjobb – eszközének a rugós-simító henger kombinációk bizonyultak. A rugózott simítólapok kíméletesen és hatékonyan porhanyítják a felsõ, megszikkadt talajrészeket, míg a henger lezárja a felszínt, hoszszú idõre visszatartva a nedvességet. Örömteli, hogy gyorsan terjednek ezek a kiváló ár-érték ­arányú és szerény karbantartás-igényû munkagépek, bár még mindig sokan járatnak sínvasból, gerendákból, padlódeszkákból készült simítókat. Ezekkel könnyen leronthatjuk a kedvezõ tavaszi talajállapotot, ugyanis felhozzák a még nedves talajrészeket, amik hamar elmunkálhatatlan rögökké száradnak. A szárazabb, fagymorzsás felszínt pedig túlzottan elporosítják.

Az egészen korai magágykészítést és vetést igénylõ kultúrák (mák, borsó, tavaszi árpa) talajmunkáit a jelentõs téli csapadék és az elhúzódó télvége miatt nem volt könnyû idõben és kedvezõ minõségben elvégezni. A nedvesség miatt a könnyû – esetleg tömörítõ henger nélküli – kombinátorok bizonyultak az egymenetes magágykészítés legeredményesebb eszközeinek. Ezekkel sikerülhetett a téli csapadék nyomán megülepedett, éppen csak megpirkadt talajt a vetéshez elõkészíteni.

A napraforgó és a kukorica magágykészítési munkálatai március utolsó dekádjában kezdõdtek. Ez idõre sokan már elmunkálták a szántásokat, de volt olyan gazda is, aki egy menetben kívánta elvégezni a mûveletet. Helyesen érveltek az egymenetes magágykészítés mellett azok, akik jó minõségben szántanak, egyenletes, nem rögös felszínt tapasztaltak a hó elolvadása után. Feleslegesen terhelték volna a tábláikat külön elmunkálással, lezárással, majd vetõágy készítéssel. Elég taposást, tömörítést jelent majd a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem… Ehhez a kombinátorok és a kompaktorok bizonyultak a legeredményesebb eszközöknek. Kivételt a nehezen szikkadó réti agyag- és öntéstalajok, szikesek, mély fekvésû területek jelentenek, melyekre nem lehetett e nehéz gépekkel rámenni. A nehezebb magágykészítõ gépek alkalmasak a durvább felület elmunkálására és a precíz vetéshez szükséges, kellõen ülepedett magágy kialakítására. Jótékony hatásuk továbbá, hogy a tömörítõ hengerek nyomán ellenállóbb talajfelszínt hagynak. A böjti szelek és a húsvét utáni esõzések alatt tapasztalhattuk, hogy menynyire fontos a védõfelszín kialakítása.



A deflációs és az eróziós károkat kevésbé megszenvedett mulcsmûvelésû talajokat üdvözöltük. Megbizonyosodhattunk számos helyen arról, hogy a tarlómaradványok bekeverése és a felszín részleges takarása hatékony eszköze a szél és a heves esõzések talajt elhordó és szerkezetromboló hatása ellen. A mulcshagyó mûvelés nem ok nélkül terjed országunkban is, a nedvesség megõrzésének és a talaj védelmének fontossága ismét megmutatkozott.

A fejtrágyázás hatására az õszi kalászosok és a repce kiheverte a hóolvadás utáni jelentõs tápanyaghiányt. A húsvét elõtti meleg, majd az újabb csapadék hatására gyorsan fejlõdnek az állományok, a kalászosok bokrosodása igen meggyõzõ. Egyedül a repce kompenzálja nehezen a kelési nehézségekbõl adódó tõhiányt, nem képes mindenütt oldalhajtásokkal kihasználni a rendelkezésre álló többlet teret. Az õszi kalászosokat sok helyütt hengerezték le a felfagyások gyógyítására, és – fõleg a mezõföldi és a dél-dunántúli térségben – mind többen járatnak gyomfésût a korai gyomosodás visszavetésére és a bokrosodás elõsegítésére. A gyomfésû megfelelõ hatékonysággal csak enyhén nyirkos talajon gyéríti a gyomokat, szárazabb talajállapot esetén csak a bokrosodást segíti, nem elhanyagolható eredménnyel. Így a tapasztalatok alapján elmondható, hogy a felfagyásra kevésbé hajlamos (homok, homokos-vályog) területeken célszerûbb a gyomfésû alkalmazása.

A Húsvétot követõ csapadékos idõszak félbeszakította a magágykészítési és vetési munkálatokat. A nedves talajállapot komoly nehézségeket jelentett a mûveletek elvégzését tekintve, ismét a könnyebb kombinátorok bizonyultak kevésbé kártékonynak. A nehéz munkaeszközök túltömörítik a talajt, akár a teljes mûvelt réteg minõségét lerontva. A belvízre hajlamos területeken (szikesek, réti-agyagtalajok, árterek) mindenképpen várjuk meg, amíg a talaj hordképessé válik. Folyamatosan vizsgáljuk a nedvességi állapotot, ne siessük el a magágykészítést. Szükség esetén vessünk rövidebb tenyészidejû fajtákat.

Bottlik László