Ha már lúd, legyen kövér

A libák többnyire galibát okoznak. Így volt ez Krisztus elõtt 390-ben is, amikor az éj leple alatt barbár gallok akarták elfoglalni Róma városát, de a városban tartott ludak nyugalmukat féltvén felverték gágogásukkal a fáradt és nem éppen éber õrséget megmentve ezzel Rómát a támadástól. A történet nem mese, Ovidius is ír a „Capitoliumot hangjukkal” megmenekítõ harcias madarakról.

Hasonlóképen a hazai repcetermesztés is elég sokáig „galibát” okozott az üzemi termesztésben. Sokan ugyanis „vagy lesz belõle valami, vagy nem” vezérelvvel indították útjára a termelését még a 2000-es évek közepéig is, eleve extenzív viszonyok közé szorítva az egyértelmûen kezdetektõl igényes növénykultúrát, igencsak hosszas fejfájást okozva maguknak mit is tegyenek tavasszal a gyengécske növényállományokkal. Mára azonban az õszi káposztarepce megtalálta méltó helyét az üzemi vetésforgók szerkezetében és termesztése volumenét tekintve ugyanúgy nem mese, mint a harcias madarak története (1. ábra). A repcemag kereslet mozgatórugója Európában a biodízel. 2020-ig ugyanis a biodízel bekeverési arányának az EU 27 tagállamában el kell érnie a 8%-ot, igaz kissé lemaradásban van az öreg kontinens, hiszen 2010-ben 4,4%-nál tartunk 5,75% helyett.

A repce komplex termesztéstechnológiájában ha megfelelõ hozamszinteket akarunk elérni, akkor a legfontosabb a termésstabilitás, amely nagyon magas szintû genetikai követelményeket támaszt, melyeknek a szakszerû agrotechnikával párosulniuk kell. Ez véleményünk szerint csak hibridekkel érhetõ el. A repcehibridek heterózis fölénye 7 éves magyarországi fejlesztési és kutatási kísérleteinkben bebizonyosodott, de a hibridek heterózis elõnye nem egyedül a reproduktív (termõképesség) heterózisban jut kifejezésre. A szomatikus heterózis erõteljesebb kezdeti fejlõdésben jelentkezik, így a hibridek vetésideje jóval plasztikusabb mint a fajtáké. Ezen felül gyorsabb a tavaszi újrafejlõdésük, regenerációjuk, elágazásokat fejlesztõ képességük. A hibridek adaptív heterózisa jobb fagy- és szárazságtûrésben nyilvánul meg. A repcetermesztés technológiájában tehát mi úgy látjuk, hogy a megfelelõ hibridhasználat lehet az alapja a termõhelyi alkalmazkodás biztosításának. Ezzel természetesen nem zárjuk ki a fajtaválasztás lehetõségét, de kizárólag kedvezõ termõhelyeken, optimális termesztés technológia megléte mellett látjuk annak jövõjét (2. ábra).

Ennek alapján mit is csinál a Syngenta a repcenemesítésben, -kutatásban? Még fut a fajtanemesítés, ahol a cél magas termõképességû, s mindinkább magas olaj- és olajsavtartalmú fajták kifejlesztése, de már nem túl sokáig. Fõ kutatásaink és fejlesztéseink a hibridek nemesítésére irányulnak, ahol a Syngenta egy önállóan kifejlesztett hibridnemesítõ programot mûködtet és finanszíroz, melynek neve

Ez alapvetõen más, mint az Ogura, hiszen a Safecross hibridek esetében a termesztésbe teljes egészében hibrid kerül. Ebbõl a hibridizációs rendszerbõl kikerülõ hibridjeink termõképességben, alkalmazkodóképességben, stressztoleranciában, télállóságban és minõségi paramétereikben (alacsonyabb glükozinolát tartalom) a legversenyképesebb anyagok közé sorolandók.

Külön ki kell emelnem a Safecross hibridjeink alacsony glükozinolát tartalmát. Jelenleg a Közösségi Katalógusban szereplõ 00 repcefajták és hibridek glükozinolát tartalom elõírása 25 nmol/g, ugyanakkor 2009-ben EU szinten megfogalmazódott a repcedara minõségi javításának kényszere. A Fediol (európai növényolaj-ipari cégeket tömörítõ szervezet) tagjai egyetértettek és készek voltak a repceszállítók felé olyan követelményt megfogalmazni, hogy csak olyan repcehibrideket, fajtákat használjanak, melyek glükozinolát tartalma a regisztrációkor végzett vizsgálatok alapján nem haladja meg a 18 nmol/g-ot.



Ez a döntés 2013-tól léphet életbe, hogy az érintett hibridek és beltenyésztett vonalak kialakítására legyen idõ. Ezzel kapcsolatban a Fediol szorgalmazza, hogy harmonizálják a repce glükozinolát tartalmával kapcsolatos elismerési követelményeket.





Safecross hibridjeink már most rendelkeznek ezzel a kritériummal.





Hibridjeink és fajtáink kiemelkedõ és stabil termésük, beltartalmi tulajdonságaik mellett olyan agronómiai mutatókban is elõnyt mutatnak, mint az erõteljes gyökérfejlõdés, állóképesség és stressztolerancia. Ugyanúgy, mint a liba esetében – mely hasznot hozhat a gágogásával, de mégiscsak sütve jó – anyagaink értékei termesztésük során mutatkoznak meg. Errõl bárki meggyõzõdhetett, meggyõzõdhet.

Ha ropogós bõrû, porhanyós húsú, szaftos pecsenyére fáj a fogunk akkor szerezzünk egy parlagi libát. Fiatal legyen, de világért se sovány! Kívül-belül dörzsöljük be sóval. Belsejébe tegyünk zsemlyét a majoránna mellé, lábait kössük a püspökfalatjához. Sütés közben locsolgassuk, de a vége felé már csak szalonnabõrrel kenegessük, a jó meleg sütõben csak addig hagyjuk, míg épp megsül. Felszeletelvén rögtön asztalra adjuk.

Ha jövedelmezõen akarunk termelni repcét, akkor válasszunk repcehibridet a Syngentától! Bármilyen (szántásos, lazításos, tárcsázásos) talajmûvelést alkalmazzunk ne feledkezzünk meg a tarlóápolásról. Minden tarlóápoló mûvelet után a vízmegõrzést biztosítandó kötelezõen használjunk hengert. Tápanyag-­visszapótlásnál folyamatos és optimális (mû)trágyázást alkalmazzunk. A Syngenta repce vetõmagot aprómorzsás, jól ülepedett, egyenletes felszínû és mélységû talajba vessük, védjük meg az õszi és tavaszi kártevõktõl és kórokozóktól. Ha kell regulátorozzuk, mindenképpen használjunk érésgyorsítót és speciális repce adapterrel, oldalkaszákkal felszerelt kombájnal takarítsuk be.

Bíró János • marketing vezetõ BT1