Etetõrendszer takarítása, fertõtlenítése

Az állattartás egyik legmeghatározóbb termelési tényezõje a takarmány, éppen ezért nem elhanyagolható, hogy a kedvezõ élettani, higiéniai, és gazdasági hatások érdekében „szépen terítsük meg az asztalt” a következõ turnusnak. A kitelepítés után az épületeket elõ kell készíteni, alkalmassá kell tenni a tisztításra, fertõtlenítésre.



Az egyik leggyakrabban elõforduló hiba, hogy a régi takarmány benne marad az etetõrendszerben. A fel nem használt takarmányt nem szabad az egyik állományról a másikra hagyni. Lehetõleg úgy tervezzük meg a takarmánytárolók feltöltését, hogy azok az állomány elszállítására kiürüljenek. A régi takarmány akár fertõzhet is, illetve a megromlásából adódó kellemetlenségek érdekében, azt maradéktalanul el kell távolítani.

A komplett etetõrendszer a takarmánytárolóval, behordó rendszerrel, behordó motorokkal, garatokkal, surrantó csövekkel, etetõ berendezésekkel, etetõ tányérokkal nagy felületet képeznek, a sok illesztés, toldás, sarok, rögzítés, rés nagy mennyiségû szennyezõdés lerakódását eredményezi, kórokozók rejtekhelyéül szolgálhat. Ezért a kiürített etetõrendszert teljes hosszán ajánlott kívül-belül alaposan kimosni, kifertõtleníteni. Nedves etetõrendszerek esetében a belsõ mosás megoldott, hiszen a program minden etetés befejeztével átöblíti a teljes rendszert. Száraz berendezések esetében viszont a legkedvezõbb lenne a rendszert szervizperiódusban szétszerelni és az alkatrészeket külön elmosni.

A silók, illetve behordó csövek belsõ tisztítása méretüknél fogva és zártságukból adódóan jelent kihívást. Vannak azonban már olyan mûszaki, illetve kémiai megoldások, melyekkel rendkívül hatékonyan, a mosást végzõk testi épségét sem kockáztatva viszonylag egyszerûen el lehet érni a kívánt eredményt.



A belsõ felületeken szerves szennyezõdés jelentkezik, ezen lerakódások kitakarítására lúgos, erõs zsíroldó, lehetõleg fertõtlenítõ hatású, habosítható tisztítószert kell alkalmazni. A megfelelõ hatóidõ után a tisztítószert tiszta vízzel ki kell mosni. A külsõ mosásnál szintén a lúgos tisztítószer ajánlott a szerves szennyezõdésekkel szemben, tisztavizes öblítés és száradás után viszont a szervetlen lerakódások (vízkõ, rozsda stb.) eltávolítását valamilyen savas, szintén habképzõt tartalmazó tisztítószerrel kell elvégezni. A mosást hangsúlyozottan nagy odafigyeléssel, aprólékosan kell végezni, akár a „fogkefe” is elõkerülhet a nehezen elérhetõ részek megtisztításához.

Sajnálatos módon gyakran elõfordul, hogy a mozdítható elemeket nem szerelik le, vagy már a kifertõtlenített istállóba érintetlenül kerülnek viszsza, pedig elmosásuk technikailag könnyebben kivitelezhetõ, hiszen ezek viszonylag könnyû, kézbe vehetõ alkatrészek. Nagy számuk miatt viszont megfelelõ számú dolgozót kell biztosítani, hogy megtörténhessen a lúgos és savas tisztításuk, és nagyon fontos hogy biztosítani lehessen a cseppmentes száradást.

A mosást követõen lehetõleg csak a szellõzést használjuk az épület kiszárítására. A száraz épületben a javítási munkák mellett, visszakerülhetnek a mozgatható elemek a helyükre. Közben át lehet nézni, hogy mennyire volt hatékony az etetõrendszer elmosása, külön hangsúlyt fektetve a „kényes” helyekre. Az esetleges hiányosságokat még ekkor lehet kézzel, tisztító eszközökkel javítani.



A tökéletesen elmosott etetõrendszert lehet tökéletesen fertõteleníteni. Fertõtlenítésre habosítható, lehetõleg biofilmréteget képezõ fertõtlenítõszert ajánlott használni.

Fábián Imre