Erjesztett tömegtakarmányok segédanyagai

A következõkben az erjesztett takarmányok védelmének általános ismérveirõl, illetve a különbözõ adalékanyagok tudatos alkalmazásáról szeretnénk szólni.



A gyakorlatban a következõ erjesztett takarmányokról beszélhetünk: kukorica- és fûszilázs, lucernaszenázs; CCM, nedves egész, darált v. roppantott szemek; nedves répaszelet, sörtörköly, CGF, egyéb melléktermékek stb. A felsorolásból kitûnik, hogy igen sokféle takarmányt lehet e módszerrel tartósítani.

Egy adott termény erjeszthetõsége – a technológiai feltételek mellett – alapvetõen a száraz ­anyagtól, a pufferkapacitástól, valamint az erjeszthetõ szénhidrátok menynyiségétõl függ; ezek a jellemzõk szabják meg, hogy el tudjuk-e érni a kívánt irányú és intenzitású fermentációt.



Az erjeszthetõséget számszerûsíteni is lehet, amelyre a következõ képlet szolgál:

Ennek alapján megkülönböztetünk könnyen (EK>45), közepesen (EK=35–45), illetve nehezen erjeszthetõ takarmányokat (EK<35). Tipikusan jól erjeszthetõ növény a silókukorica, amennyiben megfelelõ sz. a. tartalommal kerül besilózásra, a nehezen erjeszthetõ növények jellemzõ példája pedig a lucerna.

Az erjedés minõségét, a felbontás utáni beltartalmat, illetve az eltarthatóságot egyrészt megfelelõ technológiával, másrészt megfelelõ adalékanyagokkal lehet javítani.



Erjesztett tömegtakarmányunk minõségére már a tápanyag-utánpótlás (pl. túlzott N-trágyázás növeli a pufferkapacitást, ami csökkenti az erjeszthetõséget), ill. a termesztéstechnológia (pl. nem kívánt csírák jelenlétének csökkentése, megfelelõ mûveleti elemekkel) hatással van. Ezen kívül rendkívül fontos, hogy milyen silótérbe kerül a termény (kazalsiló, falközi siló, fóliahenger, toronysiló, stb.), milyen tömörítési és lezárási eljárást, ill. milyen kitárolási technikát és ütemezést alkalmazunk (silómaró, blokkvágó).



Különféle adalékok alkalmazása is indokolt lehet, viszont ezek alkalmazása csak akkor térül meg, ha tudjuk, hogy milyen hatást szeretnénk vele. Pl. jól erjedõ növény esetében nem biztos, hogy indokolt bármely típusú, erjedést elõsegítõ adalék használata, hacsak nem hoz olyan mértékû minõségjavulást, hogy az már a tej-, ill. hústermelésben is kimutatható.

Alapvetõen a következõ adalékanyagokról beszélhetünk:



– szénhidrát adalékok (melasz, gabonamagvak darái),

– biológiai tartósító szerek (homo- és hete­rofermentatív baktériumok és celluláz, pektináz, stb. enzimek),

– szerves savak (hangyasav, propionsav stb., és sóik)

A következõ hatástípusokat különböztethetjük meg:



1. Az erjedési folyamat javítása;

2. Az aerob stabilitás javítása;

3. A csurgaléklé csökkentése;

4. A takarmány értékének és a teljesítmény növelése;

5. Egyéb hatások (pl. clostridium szaporodásának kiküszöbölése, stb.).

Az adalékok alkalmazási területei:



a. Nehezen erjeszthetõ takarmányok;

b. Közepesen és könnyen erjeszthetõ takarmányok, alacsony sz. a. tartalommal (< 35%);

c. Közepesen és könnyen erjeszthetõ takarmányok, magas sz. a. tartalommal (35–

50%);

d. Speciális takarmányok (pl. cukorrépa, szemes termények stb.).

A hatástípus és az alkalmazási terület alapján a legelterjedtebb adalékok fõ alkalmazhatósága a következõ:



– Biológiai készítmények (homo-heterofermentatív tejsavbaktériumok + esetleg enzimek);

       – 1 b, 1 c, esetleg 4 b, 4 c, ritkán 4 a, 2;

       – Alkalmazott dózisok: 100 000–250 000 telepképzõ baktérium/g;



– Szerves savak

        – Hangyasav alapú készítmények:

            • 1 a, 1 b, 4 a, esetenként 2, 5;

            • Alkalmazott dózisok: 3–4,5 kg/t

        – Propionsav készítmények: 

            • 2;

            • Alkalmazott dózisok: 3–7 kg/t, ill. felületi kezelésnél 0,3–0,8 kg/m2.

Felmerülõ kérdésekkel kapcsolatban szívesen állunk a Tisztelt Olvasó rendelkezésére.

Karnóth Joris • +36-70/318-6598

Palkó István • +36-70/770-7358