MENÜ

Speciális tulajdonságok a kukorica esetében - változó követelmények tükrében

Oldalszám: 39
dr. Pepó Pál, Dr. Bódi Zoltán, Tikász Gabriella, Dr. Tóth Szilárd 2014.02.19.

Hazai növénytermesztésünkben igen nagy gondot okoz a leegyszerûsödött vetésszerkezet, amelyben a kukorica a gabonafélékkel együtt közel 70%-ot tesz ki. Ennek egyértelmûen kedvezõtlen hatása van szinte valamennyi agrotechnikai elem esetében. Annak ellenére, hogy a termésátlagok növekedtek, a termésingadozás mértéke ezzel együtt számottevõen nõtt.

 

 

A termesztéstechnológiában napjainkban meghatározó szerep jut a genotípusnak, mivel ez alapvetõen meghatározza a termesztés eredményességét. Az agrotechnikai elemek szerepe és súlya azonban külön-külön sem elhanyagolható.



Korábban a mûtrágya árak emelkedése, valamint az alacsony felvásárlási árak következtében kijuttatott kis mennyiségû tápanyag miatt fontos a makro- és mezoelemek rendszeres és harmonikus kijuttatása, ami hozzájárul a termésbiztonság fokozásához, az ellenállóképesség növeléséhez. A megfelelõ vetésidõ a termésbiztonság növelésén, a gyorsabb vízleadás dinamikán és az alacsonyabb betakarításkori szemnedvesség tartalmon keresztül biztosítja a nagyobb termést és kisebb szárítási költséget. A globális felmelegedéssel együtt az idõjárási szélsõségek gyakorisága is nõ, amelynek következtében a szárazsághoz való alkalmazkodóképesség kiemelkedõ fontosságúvá vált. Az állománysûrûség (tõszám, db/ha) szintén alapvetõen befolyásolja a termés nagyságát, valamint a termésbiztonságot is.



Mindaddig azonban, amíg a kukorica felvásárlási ára nem kerül helyre, amíg az agrártermelõk gazdasági biztonságát a gazdasági szabályozó eszközökkel nem teremtjük meg, addig nem beszélhetünk az agrotechnika fejlesztésérõl, továbbá a rendelkezésre álló hibridek szerepe is leértékelõdik. A hatékonyság növelése érdekében viszont a jövõben is speciális tulajdonságok kifejlesztésére lesz szükség a kukorica nemesítésben. Az elõállításhoz szülõi partnerként kiváló kombinálódó képességgel rendelkezõ beltenyésztett vonalakra van szükség (1. ábra.).

 


 

 





Az államilag elismert hibridek igen magas száma igazolja a kukorica hazai elsõdleges jelentõségét. A Nemzeti Fajtajegyzékben (MgSzH, 2008) összesen 401 kukoricahibrid szerepel, melyek közül 52 silóhibridként, 11 pedig kettõs hasznosítású hibridként termeszthetõ. Legmagasabb értéket a legnagyobb területen termesztett szemes kukorica hibridek (338) képviselnek (2. ábra.).

 


 

 





Ilyen széles ­körû hibridkínálatból a leghatékonyabb termelés érdekében a legfontosabb tulajdonságok ismeretében és kiemelésével szükséges dönteni a termesztendõ hibrid kiválasztásában.

 



A tulajdonságok rendszere a kukoricánál



A gazdasági értékmérõ tulajdonságok, amelyeket elsõdlegesen szem elõtt kell tartanunk a kukoricahibridek esetében a következõk: 

- jó termõképesség, termésbiztonság, 

- kedvezõtlen, élettelen (abiotikus) és élõ (biotikus) környezeti tényezõkhöz való alkalmazkodóképesség, 

- gyors szántóföldi vízleadó képesség, 

- kiváló szárszilárdság, 

- jó morzsolási arány (szem:csutka %, szem: 80% <) és 

- megfelelõ Cold-teszt érték (hidegtûrõ képesség, korai vethetõség, táblázat), 

- a termesztési célnak megfelelõ beltartalom.

 


 

 



A magas, 86% feletti Cold-teszt érékekkel rendelkezõ hibridek az optimális vetési idõtõl jóval korábban vethetõk, melynek nagy jelentõsége van a klímaváltozásból eredõ idõjárási károsítások kivédésében. A 10–14 nappal korábbi vetés korábbi virágzást eredményez, amely nem csúszik bele az aszályos idõszakba, valamint az érés is hamarabb következik be (szeptember végén, október legelején). Ezáltal elegendõ idõ áll rendelkezésre az õszi vetésû növények talajelõkészítésére, optimális idõben történõ elvetésére. Több nemesítõház élvonalba tartozó kukoricahibridjeinek Cold-teszt (%), illetve normál csírázóképesség (meleg csíra, %) vizsgálatát végeztük el az MSZ 6354-3:2008 és az MSZ 6354-9:1996 szabványok szerint. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a kereskedelmi forgalomban szereplõ hibridek magas Cold-teszt értékkel rendelkeznek. Az ilyen hibridek a klímaváltozás, felmelegedés állandósulása miatt, több éves termelési tapasztalat alapján már április 5-tõl vethetõek.

 



Hagyományos és új hasznosítási irányok



Bioenergetika, ipari hasznosítás



Az elmúlt idõszakban a kukoricával kapcsolatos újabb felhasználási irányok jelentõsége egyre inkább megnõtt. Egyik ilyen alternatíva a klíma- és környezetvédelem érdekeit szolgálja (bioetanol és biogáz), másrészt pedig új típusú ipari alapanyagok elõállítását teszi lehetõvé (pl. biológiailag lebomló mûanyagok, keményítõ alapú festékek, ragasztók stb.).



Élelmiszeripar, táplálkozásélettan



Az egészséges táplálkozásban egyre fontosabb szerepet játszik a kukorica alapú élelmiszeripari termékek fogyasztása (puffasztott termékek, kukorica olaj, corn-flakes).

A kukoricából elõállított élelmiszeripari termékek elõállításához az alapanyagot a száraz õrléses technikát alkalmazó kukorica malmok szolgáltatják. Az õrlés során képzõdõ és a fõterméknek számító durva darafrakció mennyisége határozza meg a folyamat gazdaságosságát. A képzõdõ darafrakció mennyiségét alapvetõen a kukoricaszem keménysége határozza meg. A szem telítõdése során, éréskor az azt befolyásoló tényezõk módosíthatják a hibridek keménységi tulajdonságait, azonban a szemben fellelhetõ szarus- és lisztes táplálószövet aránya a meghatározó. A nagyobb fajsúlyú, több szarus táplálószövetet tartalmazó hibridek az élelmiszer-feldolgozás szempontjából kedvezõbbek.



Az antioxidánsok szerepe a kukorica beltartalmi értékeiben



A teljes kiõrlésû gabonafogyasztás kapcsolatba hozható bizonyos krónikus betegségek csökkenõ kockázatával. Ez a hatás – többek között – a diétás rostok és a fitokemikáliák jelenlétével hozható összefüggésbe, amelyek a szervezetben egyes esetekben fellépõ oxidatív stressz leküzdésében játszanak szerepet.



Napjainkban elõtérbe került az egészséges életmód alapköveként olyan feledésbe merült, vagy újonnan felfedezett növények fogyasztása, amelyek valamilyen beltartalmi tulajdonságuknál fogva kedvezõ hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Az utóbbi fél évszázadban az élelmiszertechnológia ugrásszerû változáson ment keresztül. Egyre több és egyre nagyobb mennyiségben tartalmaznak az élelmiszerek mesterséges alapanyagokat, szintetikusan elõállított készítményeket. Az élelmiszerbiztonság és az egészséges táplálkozás elõtérbe kerülésével azonban ezekrõl a termékektõl egyre inkább elállnak a fogyasztók. Mindennapjainkban most is az alapoknál, a természetben lehet megtalálni azokat a lehetséges forrásokat, amelyekkel helyettesíteni tudjuk a szintetikusan elõállított alapanyagokat.



Az antociánok és a flavonoid pigmentek a növényi termékekben nagy változatosságban állnak rendelkezésre. Nemcsak mint potenciális színezõ anyagok, hiszen antioxidáns aktivitással is rendelkeznek. Nagy elõnyük, hogy egészségügyi szempontból is biztonságos a felhasználásuk, nem toxikusak és nincs mutagén hatásuk.



A kukoricaszemben fellelhetõ antioxidánsok mennyisége eltérõ lehet hibridenként, fajtánként és típusonként is. Ezen fajták kedvezõbb beltartalmi paraméterei, illetve egyéb tulajdonságai is hozzájárulnak a változatosabb, egészségesebb táplálkozás megteremtéséhez. Ezen kukoricák magasabb flavonoid tartalma antioxidáns szerepet tölt be a belõlük készült élelmiszerekben. A kukorica, búza, zab és rizs antioxidáns aktivitását elemezve megállapítottuk, hogy a legnagyobb összes antioxidáns aktivitással a kukorica rendelkezett (180 μmol C-vitamin egyenérték/g-ban), ezt követte a búza, majd a zab és rizs (80, illetve 55 μmol C-vitamin egyenérték/g-ban).



A kukoricánál fõként az aleuron rétegben és a csírában több vitamin is megtalálható, legfontosabbak ezek közül az A- és E-vitamin, valamint egyes B-vitaminok. Az E-vitamin két predomináns izomerje közül (α-tokoferol és a γ-tokoferol) az α-tokoferol biológiai aktivitása nagyobb az állati és humán felhasználást tekintve. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a sárga szemszínû kukorica genotípusok vízoldható (WS) antioxidáns aktivitása hibridekként más és más, a legnagyobb értékek 11–13 mg/kg C-vitamin egyenértéknek feleltek meg. A fajtákban rejlõ genetikai potenciál kihasználása érdekében fontos lenne az élelmiszeripari felhasználásra szánt összes kukorica genotípus szigorú minõségi vizsgálatára az antioxidáns méréssel történõ kiegészítéssel.

 



Hektolitertömeg



A hektolitertömeg (Hl) a kukoricatételek tárolásához és szállításához szükséges térfogat kiszámításához jól alkalmazható mutató. Egyaránt jellemzi a kukoricaszem fajsúlyát (tömeg/térfogat hányadosa), és a szemek közötti levegõvel kitöltött tér nagyságát is.



Az eddigi szabványos (MSZ 12540, 1998) nedvességtartalom értéket 14,5%-ról 13,5%-ra, a tört szemek arányát max. 8%-ról 5%-ra, a hõsérült szemek arányát max. 3%-ról 0,5%-ra módosították az intervenciós átvételnél 2006. november 1.-tõl. A hektolitertömeg minimum értékének bevezetése hazánkban a hibrid kiválasztásakor meghatározhatja a végtermék eladhatóságát.





A 2006-os EU rendeletben az intervencióra elfogadható 13,5% nedvességtartalmú kukorica minimális hektolitertömegét 71 kg/hl határértékként állapították meg.

A hektolitertömeg értékét számos tényezõ befolyásolja, melyek közül kisebb jelentõséggel bír a szem alakja. Meghatározott fajta esetében a szemkitelítõdés mértéke, a kukoricaszem méréskori nedvességtartalma (alacsonyabb nedvességtartalom esetén magasabb a Hl-érték), és a szárítás során alkalmazott hõmérséklet nagysága (alacsonyabb hõfok esetén magasabb a Hl-érték) jelentõs mértékben befolyásolják a mérési eredményt. A meghatározó tényezõ a hektolitertömeg értékének kialakításában azonban elsõsorban a hibrid genotípusa áll.



A tulajdonság kombinációk között azonban a legfontosabb, hogy a kukoricahibrid magas termõképesség mellett alacsony betakarításkori szemnedvesség tartalommal [%] érjen be. A tulajdonságok genetikailag meghatározottak, de kialakulásukban jelentõs szerepe van a termõhelyi- és az évjárathatásnak is.



Dr. Pepó Pál • Dr. Bódi Zoltán

Tikász Gabriella • Dr. Tóth Szilárd