Késõi tavaszodás - robbanásszerû kártevõ megjelenés?

A 2010 tavaszán várható helyzet elemzéséhez röviden vissza kell tekinteni a 2009-es évre. Korábban a repce tavaszi védelmében általában a repceszár-ormányosok és a repce-fénybogár kártételének megelõzésére koncentráltunk. Természetesen a szakemberek körében ismert volt a repcebecõ-ormányos és a repcebecõ-gubacsszúnyog lehetséges kártétele, de a gyakorlatban a várható kártétel és a védekezési költség összevetése alapján általában elmaradt a védekezés e terméskártevõk ellen. 2009 a többszöri kezelés szükségességét hozta a korai kártevõk ellen, majd a védekezés folytatását az említett becõkártevõk ellen.

Ennek ellenére megállapítható, hogy a kártevõk sokáig jelen voltak a táblákon. A repceszár-ormányosok és a repce-fénybogár inkább a keleti országrészben szaporodtak fel, ennek megfelelõen a telelõ kártevõ tömeg e területeken átlag feletti, míg a Dunántúlon inkább átlagos. A repcebecõ-ormányos kártétele a gyenge mértéket kevés helyen haladta meg, a becõvizsgálatok alapján lárváját átlagosan 5–12%-ban találtuk meg. Ennek ellenére a tenyészidõszakban végzett kezeléseknél e kártevõt is figyelembe kellett venni. A telelõ kártevõ tömeg átlagosnak tekinthetõ, ez viszont magában hordozza a felszaporodásának lehetõségét.

Általános, hogy a repce-ormányosok jelenléte és kártétele tendenciájában nõ, károsításuk megfékezése egyre nagyobb növényvédelmi problémát jelent

Az elõbbinek egyenes következménye, hogy a repcebecõ-gubacsszúnyog kártétele is emelkedõben van. 2009-ben, a téli báb állapotból április utolsó dekádjában repültek ki a repcebecõ-szúnyog imágói. Rövid idõn belül párosodtak, és már április végén megkezdték a nõstények a tojások lerakását a becõkbe. A lárvák által károsított becõk száma a kártevõ számára kedvezõ idõjárási feltételek megléte mellett tovább növekedett, közepes mértékû magkárosítást okozva. Rövid 2 hét után a lárvák bebábozódtak, és május 25-én már megindult az újabb imágók kirajzása, és a még zöld becõkbe a tojások letojása. Zöld becõk pedig a hosszan elnyúlt virágzás miatt még ekkor is voltak. Tavaly a repcebecõ-szúnyog lárváinak károsítása gyenge (Dunántúl), illetve közepes (Alföld északi pereme) szintet ért el. Az áttelelõ nemzedék egyedszáma továbbra is magas, így 2010-ben, meleg tavasz esetén, erõs károsításra számíthatunk. Ezek után meg kell említeni a levéltetvek károsítását is. Több éves megfigyelés, hogy a tojások jól telelnek, s már az induló nemzedék nagy népességet, s kártételi helyzetet hoz.

A 2009-es õsz nem igazán kedvezett a repcének. A vetések korán, augusztus 20-án kezdõdtek, helyenként – ott ahol a megelõzõ idõszak csapadék maradékát még meg tudták menteni – még jó minõségû magágyba. Sajnos többségében a száraz talaj, poros magágy jellemezte a vetéseket, s az idõ haladtával egyre inkább ez lett a jellemzõ. A kelés éppen ezért vontatott volt, ami kedvezett a fiatalkori kártevõknek. Ugyanakkor az enyhe, sõt meleg, de továbbra is csapadékszegény õszi idõben (gyakorlatilag október 11-ig tartott az õszi aszályos idõjárás) az állományok kelése és fejlõdése nagymértékben lefékezõdött, sok táblát kiszántottak, esetenként újra-, vagy felülvetettek. Szeptember végére az elvetett területeken a kelés csak 30–50%-os volt.



A kikelt állományok is heterogén fejlettséget mutattak. Október végén továbbra is változóan fejlett képet mutattak az állományok. A legfejlettebbek már 12–15 levelesek, igen erõsek voltak, de az átlag csak 4–6 levelet hozott, s némely táblán még keltek a növények. Jelentõs terület (1500–2000 ha) került kiszántásra. További, rosszul kelõ táblák kiszántásával még kivártak a termelõk. A legfejlettebb állományokban szükségessé vált, és el is végezték a termelõk a növekedés gátlását célzó regulátoros kezelést (esetenként kétszer is). A tél szokatlanul sok havat hozott, s elõfordultak fagyos periodusok is. Ennek ellenére az elsõ szemlék nem állapítottak meg komoly károsodást, kifagyást. Ami gondot okozhat az a tavasz kései érkezése. Március 7-én még esett a hó, s a következõ napokra fagyos idõjárásról szólt az elõrejelzés. Ennek várhatóan az lesz a következménye, hogy a korai kártevõk hirtelen, tömegesen lepik el a táblákat, a védekezések pontos idõzítése, idõbeni elvégzése nehézségekbe ütközik.

A szárormányosok idõjárástól függõen február végén, március elején jönnek elõ, s rövid tájékozódás után megkeresik a repcetáblákat. Erre az idõszakra mindenképpen érdemes a növény magasságában kihelyezni a sárgatálakat. Ez a legalkalmasabb a károsító megjelenésének és a betelepülõ állomány nagyságának követésére.



Ha éjszakai fagyok fenyegetnek, akkor érdemes egy csipet sót tenni a vízbe, illetve kevés mosogatószer hozzáadásával növelhetjük a csapda fogósságát. E bogarakat nem sokkal követik a repce-fénybogár egyedei is, s gyakran a táblákba már együtt, egyszerre telepednek be. A sárgatálas módszer ez utóbbiak megfigyelésére is alkalmas. Amikor a repce szárbaindul már alkalmazhatjuk a hálózásos megfigyelést is. A védekezési döntést van aki a sárgatálas megfigyelésre alapozva hozza meg, s van aki a hálózásra esküszik, de a növényeken található bogarak számolása is iránymutatást adhat. A küszöbértékek is változnak ennek megfelelõen, 10–15 szárormányos/csapda/3 nap, illetve 10–20 szárormányos/ 10 hálócsapás, 5 feletti repce-fénybogár/ növény indokolja a védekezések kezdetét. A védekezések során használhatjuk a piretroidok valamelyikét, választhatjuk a klórpirifosz+cipermetrin kombinációt, de alkalmazhatjuk a nikotinszármazékok valamelyikét is. Fontos a méhkímélõ technológia alkalmazása és vegyük figyelembe, hogy az agrár-­környezetvédelmi programokban szigorú korlátozások vannak érvényben.



A virágzás kezdetétõl alkalmazott védekezések megfelelõ védelmet adnak a repcebecõ-ormányos és a repcebecõ-gubacsszúnyog ellen. E kártevõk esetében a virágzás végén, a becõfejlõdés kezdetén végzett felvételezések erõsíthetik meg a további kezelésekre vonatkozó döntést. A levéltetvek ellen általában külön nem kezelünk, de a hatóanyag választásánál e kártevõket is figyelembe kell venni.

A tavaszi vetésû növényeknél a kukorica kezdeti fejlõdését veszélyezteti kártevõ, köszönhetõen az amerikai kukoricabogár országos elterjedésének. 2009-ben az amerikai kukoricabogár lárvakelése május harmadik dekádjában kezdõdött. A kártétel idõszakában csapadékosra fordult idõjárásunk, így annak tünetei nem jelentkezetek azonnal, s késõbb is kisebb mértékben lehetett találni. A növények nagyobb tömegû gyökérzetet neveltek, ami intenzívebb víz- és tápanyagfelvételre volt képes, illetve a gyökérzet regenerálódása is nagyobb mértékû volt.



Az imágók tömeges rajzása június második felében kezdõdött, s június utolsó napjaitól már általános és nagyszámú jelenlétükrõl, ezzel párhuzamosan a károsítás kezdetérõl beszélhetünk. Az ország déli tájain a bogarak nagymértékû felszaporodását és jelentõs kártételét tapasztaltuk. Ebben a térségben az egyedszám július közepére általában elérte a 3 bogár/tõ értéket, ezzel egyidõben a gazdálkodók megkezdték a helikopteres védekezéseket.



A kártevõ országos kártétele nem érte el az elõzõ évi értéket, de ez nem jelent elõrejelzést a 2010. évre. A lerakott sok tojás miatt várhatóan ebben az évben is nagy számban fog veszélyeztetni a kukoricabogár. Kérdés, hogy az elmúlt éveknél keményebb tél mit okozott a telelõ tojásokon, de a talajban telelés és a tojás alak valószínûsíti a magas tûrõképességet.

A védekezésnél alapvetõ eljárás – és nem elhanyagolható jellemzõje, hogy költségtakarékos valamint környezetbarát megoldás – a vetésváltás. Tekintettel a kukorica termõterület nagyságára a teljes vetésváltást megoldani nem sikerült, de mindenképpen törekedni kell annak betartására, amit jogszabály is elõír. A lárvakártétel csökkentését szolgálja a vetõmagcsávázás. Erre a célra a nikotinszármazékok és a piretroid csoportba tartozó hatóanyagot tartalmazó készítmények közül választhatunk. A másik védekezési mód a talajfertõtlenítés. Az utóbbi évek visszavonásainak hatására a hagyományos granulátum formulációjú készítmények közül gyakorlatilag csak a teflutrin hatóanyagú talajfertõtlenítõ szer maradt a palettán, de mindenképpen szólni kell egy új engedélyezett termékrõl, ami a neonikotinoidok csoportjába tartozó klotianidin hatóanyagot tartalmaz, s engedélyokirata szerint amerikai kukoricabogár lárvák ellen is használható. Lehetõség van a klórpirifosz hatóanyagú terméket teljes felület vagy sorkezelés formájában kijuttatni. A gyakorlat a talajfertõtlenítést találta hatásosabbnak a vetõmagcsávázással szemben.



A bogár (imágó) elleni kezelés teszi teljessé a védekezést. Erre a célra a piretroidok és a nikotinszármazékok csoportjába tartozó hatóanyagot tartalmazó készítmények közül választhatunk. Meg kell említeni a táplálkozást fokozó adalékanyag használatát, ami alacsonyabb lémennyiséget tesz lehetõvé, és környezetkímélõ technológiai megoldást ad. Az utóbbi években a barkók korai kártétele nem ért el jelentõs mértéket, de 2009-ben gyenge emelkedést tapasztaltunk. Az amerikai kukoricabogár lárvakártétel elleni védekezés ezeket is alacsony szinten tartja. Amennyiben ez a kezelés elmarad, úgy a barkók számának ellenõrzése indokolt.

A napraforgó korai növényvédelmében fontos kérdés a csirázó- és kikelt kis növények védelme. Korábban a barkók jelentõsége csökkent, kártételük visszaszorult. Néhány éve viszont egy tartósnak ígérkezõ tendencia érvényesül, az olajos magvú növényeket jól fizeti a piac, aminek következtében a termõterület emelkedett, s ez kedvezett a kevésbé mozgékony kártevõk (barkók) felszaporodásának. Elõbbi fejtegetés nem az azonnali veszélyrõl szólt, de mindenképpen figyelni kell e kártevõk megjelenésére, potenciális kártételére. 2009-ben már tettünk ilyen megfigyelést, Borsod megyében – fõleg a borsodi mezõségen – a sároshátú bogár (bár e kártevõ nem az ormányos ­bogarak közé tartozik) imágói nagy számban károsítottak. A védekezések elmaradtak, éppen ezért a termelõk a kártétel nyomán a tõszám csökkenését regisztrálták. A kártevõk megfigyelése nem egyszerû, de a károsítás mértéke jól követhetõ.

Amennyiben a károsított növények aránya az 5%-ot meghaladja, a védekezés megkezdése indokolt. Erre a piretroidszármazékok közül választhatunk, esetleg a klórpirifosz hatóanyagú terméket használhatjuk.

Kevéssel késõbb telepednek be levéltetvek az állományokba. 2009-ben a fekete répalevéltetû (Aphis fabae) május közepétõl jelent meg, a sárga szilvalevéltetû (Brachycaudus helichrysi) felszaporodását június elejétõl észleltük. Szaporodásuk intenzitása közepesre tehetõ, a virágzás kezdetén népes kolóniák (10–50 egyed) károsítottak. A kártételük hatására megjelenõ fitotoxikus tünetek csaknem általánosan elõfordultak, amit az egyedszámok csökkenését követõen a növények kinõttek. Betelepedéskor az állományok 2%-án fordult elõ gyenge fertõzöttség. Korai bimbós állapotban a fertõzött területek nagysága és a kártételi szint nõtt, a terület egynegyedén észleltük kártételüket, ami jellemzõen a gyenge szinten maradt, a közepes mértéket csak kevés táblán érte el. Azokon a területeken, ahol páradúsabb körülmények alakultak ki, a levéltetvek száma nõtt, gyenge-közepes fertõzést regisztráltunk június végén, a terület 50–60%-án.

Az õszi idõjárás kedvezett a levéltetveknek, nagyszámú tojást raktak. A tél kissé keményebb volt az utóbbi évek átlagánál, ennek ellenére a tojás alakban telelõ kártevõk nagyobb mértékû pusztulására nem számíthatunk. A tavasz kicsit késve érkezett, viszont ez azt is jelentette, hogy a tartalékok gyors felhasználását, a telelõ alak legyengülését okozó – ebben az idõszakban gyakori – felmelegedés-lehûlés váltakozása elmaradt. A korai népesség további sorsára jelentõs hatást gyakorol az idõjárás alakulása. Párás, meleg májusi és júniusi idõjárás esetén erõteljes felszaporodásukra számíthatunk, ellenkezõ esetben mérsékelt kártétel kialakulása feltételezhetõ. A kolóniák kialakulása során ajánlott a védekezés elvégzése, de – ha addig nem – a csillagbimbós állapotban mindenképpen indokolt az állomány védelme.



A fitofág poloskák 2009-ben május végétõl telepedtek be a napraforgóba. Bimbós állapotban a vetésterület 30–40%-án 1–2 db kártevõ/tányér fordult elõ. A környezeti tényezõk a tojások kelése és a fiatal lárvák fejlõdése idején nem voltak optimálisak a kártevõ számára, a fertõzött területek nagysága 33%-ra csökkent. Citroméréskor a poloskák száma tányéronként a terület 30–40%-án 5 alatt volt, 5–10%-án ezt meghaladta. A magasabb fertõzöttség az Alföldön fordult elõ.



Az egyedszám és a telelõ népesség kissé csökkent az elmúlt évben, a betelepedés idején kisebb mértékû kártétel valószínû. A felszaporodásának a száraz, meleg idõjárású évek kedveznek, s miután ezek egyre gyakrabban fordulnak elõ, érdemes felszaporodásukat követni. Ha indokolt, akkor a bimbózás szakaszában méhkímélõ technológiával védekezzünk.



Az utóbbi évtizedben többször fordult elõ, hogy az április hónap meleget, ugyanakkor gyakorlatilag csapadékmentes idõszakot hozott. Ez kedvezett a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) és a tripszek felszaporodásának és korai kártétel lett a következmény. 2009-ben már május elsõ felében tapasztaltuk ezt, ami a nedvességhiánnyal együtt visszafogta a növények fejlõdését és helyenként komoly károkat okozott. Most még nem látható az áprilisi–májusi idõjárás, de ilyen szemlélettel is figyeljük növényeinket.



A burgonya védelmében tovább tart a burgonyabogár alkalmazkodóképessége és a növényvédõ szer hatóanyag fejlesztõk közötti verseny. Tavaly az elsõ bogarak május elejétõl telepedtek be a táblákba, a tojásrakás folyamatos volt. A lárvák kelése május közepétõl–végétõl vált általánossá, június elején vegyes népesség (imágó, L1 és L2 lárva) károsított. A kezelések hatására viszont a kártevõ tömeg visszaesett. A telelõ bogarak száma alapján közepes nagyságú induló népességre számíthatunk, de a lárvák számát, az általuk okozott kártétel mértékét a környezeti tényezõk alakulása fogja meghatározni. A védekezéseknél érdemes az újabb termékeket bevetni, az egymást követõ kezeléseknél az alkalmazott hatóanyag csoportokat váltogatni.

Nehéz a címben feltett kérdésre választ adni, de a cikk megírásakor még tartott a tél végi hideg idõjárás, s a tavasz érkezését csak Sándor–József utánra ígérte a meteorológia. A korai kártevõk ekkorra már elõjöttek telelõhelyeikrõl, ott „kucorognak” pl. a repcetábla közelében. A hoszszúra nyúlt tél után gyors felmelegedés várható, erre a növények gyors fejlõdéssel reagálnak, s ezzel párhuzamosan a kártevõk gyorsan betelepednek, megkezdik a károsítást. Talán nevezhetjük ezt a változást „robbanásszerûnek” is. Ebbõl következik, hogy a tavaszi munkákkal elmaradt gazdák feladatai egyszerre, ugrásszerûen megnõnek, összetorlódnak, s igen jó szervezést igényel mindennek a teljesítése.

Tóth Miklós