A napraforgó gyomnövényei, gyomirtása, termelõi tapasztalatok

A napraforgóban elõforduló leggyakoribb gyomnövények



A legkevesebb gyomprobléma a jól gyomirtott kalászos gabona után tapasztalható, mivel posztemergensen és a vegyszeres tarlókezeléssel megfelelõ gyomirtást tudunk végezni, továbbá a tarlóhántás és az õszi szántás a magról kelõ és az évelõ gyomnövényeket tovább gyéríti.



A napraforgóban a magról kelõ egyszikû gyomnövények közül megjelenhetnek a kakaslábfû, a gyomköles és a muharfélék. A felsorolt gyomnövények közül leginkább a kakaslábfû okoz problémát, mivel a muharfélék melegigényesebbek a kakaslábfûnél, így a kelésük is késõbbre tolódik.



Ekkor pedig rendszerint a napraforgó már rendelkezik árnyékoló hatással, ami nem kedvez a csírázó muharféléknek. A köles az utóbbi évtizedben, a kapás kultúrákban folyamatosan tör elõre, a borítottsági értéke az utóbbi tíz évben megduplázódott, így sokkal nagyobb figyelmet érdemelne!



A magról kelõ kétszikû gyomnövények közül nagy valószínûséggel a legnagyobb borítottsági értékkel a parlagfû rendelkezik, de sok helyen gyomosít a csattanó maszlag, a selyemmályva, a szerbtövis fajok valamelyike, a disznóparéjfélék, a labaparéjfélék és a keserûfûfélék.



Az évelõ gyomnövények közül az egyszikûek csoportjába tartozó fenyércirok és a tarackbúza okozhatja a legnagyobb problémát, de a kétszikû mezei acat és a szulákfélék is nagy területeken károsítanak a napraforgóban!

A napraforgó gyomirtása

A napraforgó sikeres gyomirtásában az elsõ és legfontosabb lépés a vetésforgó tervezése, a tábla kiválasztása (az utóbbi években a legnagyobb gondot a parlagfû jelenléte jelentette). A vegyszeres gyomirtás elsõsorban a magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, mivel az évelõ gyomnövények ellen az elõveteményben, vagy annak tarlóján kell védekezni, mivel ott eredményes, továbbá ott a legolcsóbb! Az olyan területekre, amelyeknek nem ismerjük a pontos gyomflóráját, illetve a terület magról kelõ (leginkább parlagfûvel) és évelõ kétszikû gyomnövényekkel erõsen fertõzött, ne vessünk napraforgót.



A napraforgó vegyszeres gyomirtása nagy körültekintést igénylõ feladat, mivel a szerválasztásnál a legfontosabb, hogy a lehetõ legnagyobb biztonságra törekedjünk. Továbbá, ha nem a megfelelõ talajmûvelést és talaj-elõkészítést választjuk, illetve a gyomirtó szerek kijuttatásánál nem tartjuk be az elõírt kijuttatás-technológiát, akkor a csírázó-növekvõ napraforgó növényeken fitotoxicitást fogunk tapasztalni, ami minden esetben terméscsökkenéshez vezet!



A tavaszi talaj-elõkészítõ munkákkal az egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezetet alakítjuk ki a vetéshez, illetve a vetés elõtti vegyszeres gyomirtáshoz.

Az alkalmazható vegyszeres gyomirtási technológiák

2009-tõl, az Európai Unió elõírásainak megfelelõen, hazánkban sem lehet használni az eddig olyan sikeres és alapvetõnek mondott vetés elõtti bedolgozásos (Ppi) technológiára a trifluralin hatóanyag-csoportba tartozó szereket, mivel a trifluralin hatóanyag-csoport kivonásra került! (Ezen hatóanyag-csoport elvesztése azt eredményezte, hogy magát a bedolgozásos technológiát vesztettük el, ami lényegesen kisebb mértékben függött a csapadéktól, mint a preemergens technológia).

A hagyományos napraforgó vetõmagot vetett termelõknek ezért a vetés utáni-kelés elõtti (preemergens) technológia maradt egyedül, mivel ezen termelõk csak korlátozottan tudnak védekezni a kikelt napraforgó állományban (tehát posztemergensen) a kétszikû gyomnövények ellen.



A preemergens technológiák a legtöbb esetben sikertelenek, ha nem hullik kellõ menynyiségû csapadék a kezelés utáni két hétben! Aminek következménye, hogy hatástalan lesz a kétszikû gyomnövények elleni védekezés, így a kétszikû gyomfertõzöttség problémát fog jelenteni, fõleg abban az esetben jelent ez majd további fejfájást (lásd növényvédelmi bírság) ha a területen jelen van a parlagfû, ami növekedni, virágozni fog!

- A vetés utáni - kelés elõtti (preemergens) technológiák



Megkövetelik az aprómorzsás, szármaradványoktól mentes magágykészítést, mivel csak így érhetõ el, hogy a gyomirtó szerek egyenletesen kerüljenek kijuttatásra, illetve ne kötõdjenek a hatóanyagok a szármaradványokra, mivel ezek a gyomirtás hatékonyságát csökkentik. Továbbá a legtöbb esetben ennél a technológiánál alapvetõ követelmény, hogy a kijuttatás utáni két hétben, legalább 15–20 mm csapadék hulljon a területre, különben a gyomirtó hatás nem lesz megfelelõ. Kivételt jelentenek azon herbicidek, amelyek a kijuttatás után a talaj felszínén képeznek filmréteget, így ha a filmrétegen átnõnek az érzékeny gyom-csíranövények, a gyomnövény elpusztul. A jó gyomirtó hatáshoz így nem szükséges bemosó csapadék! De e készítményeknél még inkább követelmény a jól elmunkált, egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezet, mivel csak ebben az esetben várhatunk megfelelõ gyomirtó hatást. Ezek a hatóanyagok (flumioxazin, oxifluorfen) intenzív esõzések alkalmával, az apró talajszemcsékkel együtt, felverõdhetnek a napraforgó alsó leveleire és múló fitotoxikus tüneteket okozhatnak.



A készítmények, illetve a szerkombinációk megválasztásánál elengedhetetlen, a területen elõforduló gyomnövények ismeretén túl azt is tudni a felhasználónak, hogy az adott gyomirtó szer mely gyomnövények ellen ad kielégítõ gyomirtó hatást, illetve mely gyomokat nem irtja megfelelõen.

- Állománykezelések



A hagyományos fajtákat termesztõ gazdáknak a kétszikû gyomnövények ellen posztemergensen korlátozottabbak a lehetõségeik, mivel igen szûkös a rendelkezésre álló készítmény paletta! Továbbá azzal is tisztába kell lenni, hogy nem minden kétszikû gyomnövény ellen nyújtanak védelmet az alkalmazható herbicidek! Az egyszikû gyomnövények elleni védekezésben nincsen különbség a hagyományos és a herbicid ellenálló napraforgók között, mivel itt mind a magról kelõ, mind az évelõ egyszikûek ellen megoldott a védekezési technológia! Fontos, hogy az egyszikûirtó készítményeket önmagukban kell kijuttatni a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.



Megfelelõ géppark meglétekor, illetve tökéletesen elvégzett talajmunkát és vetést feltételezve megemlíthetõ a sorközmûvelõ kultivátorozás technológiája is, de ez a lehetõség csak kiegészítése lehet a vegyszeres gyomirtási technológiának.



Az elmúlt években jelentõs újítás volt a napraforgó termesztésben a herbicid-ellenálló napraforgó hibridek megjelenése!

A megjelenést követõ néhány év alatt, ezen technológiák olyannyira sikeresek lettek, hogy mára már, több mint a teljes napraforgó vetésterület felén kerülnek ezen hibridek elvetésre hazánkban! Ezen hibridek nemesítés útján váltak ellenállóvá az adott gyomirtó szer hatóanyagára, tehát nem genetikai úton lettek ellenállóak, így nem genetikailag módosított (nem GMO-k!) napraforgókról van szó! Ezen hibridek lehetõvé tették a sikeres posztemergens kezelést a kétszikû gyomnövények ellen!

A herbicid ellenálló napraforgó hibridek posztemergens gyomirtása

- Az imidazolinon-ellenálló hibridnél



az imazamox hatóanyag használható posztemergensen.

Itt több vetõmag nemesítõ háznak van imidazolinon-ellenálló napraforgó hibridje, így a lehetõ legoptimálisabbat tudja minden termelõ kiválasztani a saját adottságait figyelembe véve. 





- A tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridnél a tribenuron-metil használható posztemergensen.



Ennél a technológiánál egy kézben van a napraforgó hibrid és az alkalmazható herbicid is! A fent említett hatóanyagok egyike sem rendelkezik (sajnos) tartamhatással, így az alapkezelést semmi esetre sem szabad elhagyni!

Természetesen a fent említett herbicid-ellenálló napraforgó hibridek csak a saját hatóanyagukra ellenállóak, így csak az azzal való posztemergens kezelést viselik el fitotoxikus tünet nélkül. A hagyományos napraforgó növények pedig egyik hatóanyagot sem viselik el, így egy véletlenszerû permetezés következtében minden nem ellenálló napraforgó el fog pusztulni!

A napraforgó állománykezelése graminicidekkel az egyszikû gyomok ellen

A napraforgó állománykezelésében az egyszikû gyomnövények elleni védekezési technológia teljes egészében megoldott, és a végrehajtásban nincsen különbség a hagyományos és a herbicid toleráns hibridek között. Az egyszikû gyomnövények közül a legnagyobb problémát az évelõk közé tartozó fenyércirok jelentheti, ami az utóbbi években jelentõsen elõretört hazánkban. Ha már védekeznünk kell az évelõ egyszikû gyomnövények ellen, akkor megfelelõen hatékony gyomirtást csak akkor tudunk folytatni, ha az egyszikû gyomnövények kellõ nagyságú levélfelülettel rendelkeznek a kezelés idõpontjában. Ez általában a gyomnövények legalább 10 cm-es nagyságakor van, így ezt a nagyságot minimálisan meg kell várni a kezelés idõzítésénél. Ennél a technológiánál az alacsony páratartalom és a száraz idõjárás csökkentheti a hatékonyságot. Az egyszikû gyomnövényeken jelentkezõ hatás lényegesen lassabban jelenik meg, mint amit megszokhattak a termelõk az egyéb gyomirtási eljárások során, tehát itt a látványos hatáshoz 10–14 napnak el kell telni! A kijuttatási dózisokat minden esetben a jelenlévõ gyomnövények ismeretében kell meghatározni, mivel az engedélyezett dózisok minimuma az egyéves gyomnövényekre vonatkozik, a leginkább ellenálló gyomnövények közé pedig az évelõ egyszikû gyomnövények tartoznak (tarackbúza, csillagpázsit, nád, rizómás fenyércirok, siska nádtippan), amelyek ellen az engedélyezett maximális dózist kell alkalmazni a megfelelõ hatékonyság érdekében! Ha ezen információk birtokában vagyunk, és a kezeléseket megfelelõen megtervezzük és a kijuttatás-technológiánk megfelelõ (egyenletes kijuttatás, megfelelõ fedettség, apró cseppméret), akkor tökéletes hatékonyságot tudunk elérni. Azt azért tudni kell, hogy tartamhatása ezen kezeléseknek nincsen, így egyszeri kezelés nem fog tökéletes megoldást eredményezni!

Melyek azok a legfontosabb szabályok, amelyeket az imidazolinon-ellenálló és

a tribenuron-metil toleráns technológiánál szem elõtt kell tartani

- A legveszélyesebb gyomnövénynél, a parlagfûnél, a posztemergens kezeléseket maximum 4 leveles fenológiában végezzük el, mivel ha nagyobb a gyomnövény a permetezéskor, akkor a nagyobb egyedek egy része, képes lehet néhány hét alatt teljesen regenerálódni, ezáltal gyomosítani, virágozni, magot érlelni! 



- A napraforgó árvakelés problémakörét sem szabad figyelmen kívül hagyni, fõleg a jelenlegi termesztési kedv ismeretében, ahol évente közel 300 ezer hektáron mesterségesen terjesztjük az árvakeléssel a vegyszer-ellenállóságot! A tribenuron-metil ellenálló árvakelésû napraforgónál a tribenuron-metil hatóanyag (szulfonilkarbamidok csoportja, amelyek ALS gátlók), illetve az ebbe a csoportba tartozó más hatóanyagok alkalmazásánál tapasztalhatunk hatékonyságbeli csökkenést (ami akár olyan mértékû is lehet, hogy a kezelés az árvakelésû napraforgó ellen hatástalan lesz!). Ez leginkább a kalászos gabonák és a kukorica gyomirtásánál jelenthet problémát. A kalászos gabonák gyomirtásánál úgy küszöbölhetõ ki a gyomirtási hatékonyság esetleges csökkenése, hogy nem a tribenuron-metil hatóanyagot választjuk önmagában, továbbá olyan hatóanyagot választunk, ami nem a szulfonilkarbamidok csoportjába tartozik.

Ha kombinációt választunk, akkor a kombinációs partner legalább egyike tartozzon más herbicid csoportba, így biztosan elkerülhetjük a hatékonyságbeli csökkenést! Ez a lehetõség a gyakorlatban könnyen megoldható, csak tudni kell róla, és egy kicsit oda kell figyelni a szerválasztásnál! A kukorica gyomirtásánál sem lehet probléma a tribenuron-metil toleráns árvakelésû napraforgó gyomirtása, mivel itt is azt kell szem elõtt tartani a herbicid választásnál, mint ami az elõbb leírásra került! Tehát olyan hatóanyag-tartalmú készítményt kell választani, ami nem egyazon csoportba tartozik a tribenuron-metillel, illetve ha mégis ilyen hatóanyag tartalmú készítményt választunk, akkor az kombinációban legyen jelen a készítményben, és a kombinációs partner ne szulfonilkarbamid legyen! Ha ezen ismeretek tudatában választunk, akkor nem érhetnek meglepetések a kukorica gyomirtásánál sem!

Az imazamox-ra ellenálló IMI-s árvakelésû napraforgó is odafigyelést kíván, de közel sem akkora mértékût! Ez abból adódik, hogy az imazamox az imidazolinon típusú herbicidek közé tartozik, amely csoport lényegesen kevesebb hatóanyaggal rendelkezik, illetve ezen hatóanyagok felhasználási köre nem olyan széles (a borsó és a szójatermesztés nagysága miatt!) mint a szulfonilureák csoportja. De ennél is tudni kell, hogy az árvakelés problémát jelenthet, és tisztában kell lenni a védekezés alternatíváival! Továbbá azzal is tisztában kell lenni, hogy az imazamox és a tribenuron-metil elleni ellenállóság nagyon hasonló formában van jelen a napraforgóban, így az árvakelésnél az is elõfordulhat, hogy az IMI-s napraforgó árvakelés érzékenysége csökkeni fog a szulfonilkarbamid csoportba tartozó hatóanyagokkal szemben, illetve ez fordítva is igaz!

Tehát minden esetben tudni kell azt, hogy akár az imidazolinon-ellenálló, akár a tribenuron-metil toleráns technológiát is alkalmazzuk, az árvakelés gyomirtásánál érhetik a termelõt nem várt kellemetlenségek, amelyekkel jobb elõbb tisztában lenni, mivel így fel lehet erre készülni, és egy gondosan megválasztott gyomirtási technológiánál, továbbra is tökéletesen hatékonyak tudunk lenni az árvakelésû napraforgó irtásánál! 



-  Hûvösebb, vagy éppen a szárazabb-melegebb idõjárás miatti stresszhelyzetek következtében, a kezelést követõen elõfordulhatnak múló sárgulási, növekedési depressziók, amelyek attól függõen lehetnek kisebb vagy nagyobb mértékûek, hogy éppen mekkora volt az optimálistól eltérõ környezeti hatás, aminek a permetezés elõtt ki volt téve a kultúrnövényünk! Ennek ismeretében még körültekintõbben kell eljárni a kezelések végrehajtásakor, kivitelezésekor, mivel ezek is befolyásolhatják a megjelenõ esetleges fitotoxikus tüneteket!

Termelõi vélemények, tapasztalatok

Papp László, cégvezetõ, növényvédelmi szakirányító (Free-Land Kft., Ráckeve)



Napraforgó vetésterületünk nagysága 112 hektár. A régi úgymond hagyományos napraforgó termesztés mellett elõször az Express-toleráns, majd az IMI-s technológiát próbáltuk ki. Jelenleg a hagyományos napraforgó termesztés már nem része a termelésünknek. Napjainkban az új technológiákhoz már megvan a bõséges, jó fajtakínálat is. Az olajos növények felértékelõdésével az örökölt, több évtizedre elegendõ gyommag készlet már nem lehet akadálya egy biztonságos, magas színvonalú termesztéstechnológiának. Régen csak a pre kezelés létezett (egy gyenge poszt-tal) a kétszikû gyomok ellen, most viszont kaptunk még egy lehetõséget a gyomok elleni beavatkozásra, egy valódi poszt-os kezelési lehetõséggel. Erre szükség is volt, mert az országos gyomfelvételezés alapján egyes gyomok szerepe átértékelõdött, ami miatt igen csak szükség volt már az új technológiai elemre.



Helyi szinten a mezei acat, a parlagfû, a fenyércirok és kis mértékben a szerbtövis okozott problémát, ami a két gyomirtási technológia alkalmazásával megoldható probléma



A pre kezelést továbbra is alkalmazzuk a magról kelõ egy- és kétszikû gyomok ellen. A vetésforgó és az idõjárás segítségével nem mindig van szükség a posztkezelésre. A két technológiából a késõbb induló rizómás fenyércirok lóg ki, ami külön beavatkozást igényel. A napraforgó a következõ növénykultúrákban már nemkívánatos kultúrgyomként jelenik meg, ami problémát jelenthet. A gazdálkodási napló pontos vezetése az alapja annak, hogy a szerrotációval végzett gyomirtásoknál véletlenül se válasszunk olyan hatóanyagú növényvédõ szert, ami azonos hatóanyagú a fenti technológiákkal. A fõvetésû, kezdeti gyenge fejlõdési erélyû napraforgó a gyomoktól nagyon tud szenvedni, de mint árvakelés igen agresszív gyomként viselkedik. Az Express-es és IMI-s technológia tudományával új út nyílt a biztonságos napraforgó termesztésre, ami kicsit átalakítja az utóvetemények gyomirtási technológiáit, elõtérbe helyezve a kombinációk alkalmazását, amit az elmúlt évek gyommentes kultúrái bizonyítanak. Ezekkel a tudományos fejlesztésekkel újabb nagy lépést tett elõre a mezõgazdaság a jövõbeni biztonságos élelmiszerellátás érdekében.

Fülöp László, elnök (Lovasberényi Mezõgazdasági Szövetkezet, Lovasberény)



Napraforgó területünk nagysága 300 hektár. A kétszikû gyomnövények közül leginkább a csattanó maszlag és a parlagfû okoz problémát, az egyszikûek közül pedig a köles. Szövetkezetünk mindig figyelemmel követi a piaci változásokat, így a termesztési technológiák változásait is nyomon követjük. Rendszeres a kapcsolatunk a különbözõ fajtatulajdonosokkal, információink nagy többségét közvetlenül tõlük kapjuk. Clearfieldes (IMI-s) napraforgót már korábban is vetettünk, így ismerjük a technológia lényegét, az eljárásokat. Tavaly is vetettünk Clearfieldes hibridet, ami bevált a területünkön, ezért idén ismét tervezzük a vetését. Ezen technológiai elem alkalmazása azért vált szükségessé, mert területünkön a napraforgó preemergens kezelése problémás, a csapadék eloszlása miatt! Gondosan figyelünk az idõjárásra, hiszen ha elmarad a bemosó csapadék, akkor a hagyományos napraforgó technológiáknál korlátozottak a kétszikû gyomok elleni vegyszeres védekezés lehetõségei. Ennél az IMI-s technológiánál viszont a Pulsar 40 SL megbízható gyomirtási eredményeket ad a megjelenõ egy- és kétszikû gyomnövények ellen. Ezen technológia alkalmazásakor a gyomirtási technológiánk 90% fölötti hatékonysággal rendelkezik, ami számunkra elegendõ, így meg vagyunk elégedve ezzel a technológiával. Az árvakelés gyomirtásával eddig nem volt problémánk, ami abból is adódhat, hogy csak néhány éve alkalmazzuk ezt a technológiát, másrészt a napraforgó vetésünket mindig valamilyen kalászos gabona követi és a gyomirtás ott is megoldott. A Clearfield technológia jól bevált területünkön, a napraforgót gyommentesen tudtuk tartani, továbbá kiváló eredménnyel tudtuk betakarítani, így csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a technológiát.

Szûcs Imre, termelési igazgató (Belvárdgyulai Mezõgazdasági Zrt., Belvárdgyula)



Napraforgó területünk nagysága 2009-ben 548 hektár volt. A piacon jelenlevõ típusokat, hibrideket, fajtákat ismerjük, a kereslet és a jövedelmezõségük miatt kizárólag magas olajsavtartalmú (HO) hagyományos hibrideket termesztünk. Az IMI, illetve Express-toleráns típusok elõnyeit nem tudnám kihasználni, mert nincs olyan mértékben gyommal fertõzött területem, ahol ezeknek a típusoknak a termesztése indokolt lenne.



A mûvelt területeken leggyakrabban, de alacsony borítottsági értékkel, a parlagfû, a szerbtövis fajok, a csattanó maszlag, a fenyércirok és a baracklevelû keserûfû üti fel a fejét, ezek táblánként és idõben eltérõ mértékben okoznak gondot



Ezen gyomnövények ellen eddig a preemergens technológiát alkalmaztuk, és azt lehet mondani, hogy ezzel a technológiával kielégítõ mértékben sikerült eddig a gyomborítottságot a gazdasági kártételi szint alá csökkenteni. Az egyedüli gyomnövény, mely az átlagnál több odafigyelést igényel az a parlagfû, de nincsen akkora mértékben felszaporodva a területen, hogy szükséges lenne valamelyik nem hagyományos technológiát alkalmazni.

Boér Ernõ, ügyvezetõ („Október 6.” GAZDA Kft., Nagyszénás)



Napraforgó területünk nagysága 200 hektár. Társaságunknál a csattanó maszlag, a szerb­tövis fajok, a selyemmályva okoz gondot, illetve esetenként a parlagfû és a keserûfûfélék. A napraforgó termesztésünk elsõdlegesen Express-toleráns hibridre épül, de IMI-s hibridet is termelünk, mondhatom most már több éve. Ezen hibrideket részben gazdaságunkban, másrészt kísérletekben ismertük meg. A hibridekkel meg vagyunk elégedve, mivel gyomirtásuk jól megoldott, egészségesek és nem utolsó szempont az sem, hogy jól teremnek. A napraforgó vetéseinket a következõ évben biztosan valamilyen kalászos gabona követi, ahol a gyomirtási technológia tervezésénél figyelemmel vagyunk arra, hogy az elõzõ évben Express-es, illetve IMI-s napraforgót termeltünk-e, mivel a hatékony gyomirtás miatt ez elengedhetetlen. Eddig nem volt semmilyen problémánk ezen technológiában szereplõ árvakelés gyomirtásában!

Összefoglalás

Elmondható, hogy a napraforgónál is rendelkezésére áll a teljes termesztési technológia, egyedül a kétszikû gyomnövényekkel (parlagfû) erõsen fertõzött területeken van és lehetnek problémák a gyomirtás hatékonyságával! De szerencsére léteznek erre is megoldások, a nem hagyományos technológiákban, amelyek az utóbbi években bizonyítottak. Ezen néhány év alatt rengeteg tapasztalattal gazdagodtak a termelõk, illetve ezen idõszak alatt sikerült megtanulni a technológiák helyes alkalmazását is, így elmondható, hogy a termelõk hibájából egyre kevesebb az okozott fitotoxikus tünet. A termelõi véleményekbõl kiderült, hogy a gazdálkodók tisztában vannak ezen technológiák elõnyeivel, de ismerik a technológia esetleges árnyoldalait is, amelyekre fel vannak készülve, így nem érheti õket meglepetés, sem az adott évben, sem az árvakelés gyomirtásánál!





Így elmondható, hogy ha a termelõ körültekintõen kiválasztja a területet, megfelelõ agrotechnikát alkalmaz, ismeri a terület gyomflóráját (kiváltképpen a parlagfû-fertõzöttség mértékével van tisztában!), akkor van lehetõség a számára a legjobb vetõmagot kiválasztani, amihez rendelkezésre állnak a hatékony gyomirtó szerek, így a termesztést biztonsággal meg tudja valósítani! Tehát minden adott ahhoz, hogy kiváló minõségû és a várt mennyiségû termést takarítsa be!

Hornyák Attila herbológus • Nógrád Megyei MgSzH NTI.