MENÜ

Menedzsertörténész a Mezõgazdasági Múzeum élén

Oldalszám: 86
2014.02.18.

Kevesen tudják, de igaz, hogy a budapesti Vajdahunyadvárban található Magyar Mezõgazdasági Múzeum a világ egyik legjelentõsebb ilyen szakintézménye. Az épületegyüttest eredetileg is már erre a célra tervezték a 19. század végén. Azóta szolgálja az agrártárca felügyelete alatt a magyar mezõgazdaság ügyét. Az utóbbi két-három évtizedben a múzeumok szerepe átértékelõdött nemcsak a világban, hanem itthon is.

 

 


 

 

 

Ehhez a trendhez alkalmazkodva irányítja több mint másfél évtizede az intézményt Fehér György, aki végigjárta a múzeumban a szamárlétrát, és vált az intézmény, valamint a szakma elismert vezetõjévé. Pályájának egyes állomásairól, munkájáról, terveirõl beszélgetett nemrégiben Fehér György fõigazgatóval az Agro Napló munkatársa.





Van-e személyes mezõgazdasági kötõdése?



Hogyne lenne, hiszen ezt a posztot e nélkül úgy gondolom, be sem tölthetném. Nem egészen hatvan évvel ezelõtt Tápiószentmártonban, Kincsem földjén születtem. A mezõgazdasághoz ennek révén szoros szálak kapcsolnak. Nemcsak azért, mert apámnak és nagyapámnak is ezen a környéken volt földje, hanem saját jogon is, mivel apám halála után 1985. és 2005. között egy 1200 négyszögöles – azaz egy kisholdnyi – szõlõterületet magam is mûveltem. Azaz tudom, hogy miként kell bort készíteni, bár igaz, hogy az Év borásza címre vélhetõen nem pályázhatnék. Édesanyám pedig még mind a mai napig Tápiószentmártonban él.



Miután elkerültem otthonról, a fõvárosban, Kõbányán jártam az Ihász Dániel Gimnáziumba, ami természetesen jelentõs változás volt. Olyan középiskolába jártam, ahol a közösségben elfoglalt helyért meg kellett küzdeni többször a szó szoros és átvitt értelmében is.



Az egyetemre igen tudatosan készültem. Már korán elkezdtem érdeklõdni a történelem iránt. Így az akkori középiskolai televíziós vetélkedõn a Ki miben tudós?-ban bekerültem az elsõ 8 közé az országos versenyen. De sokat jártam emellett TIT elõadásokra is, ahol nemcsak sok hasznos ismeretet szereztem, de számos érdekes emberrel is megismerkedhettem. Többek között így vett szárnyai alá Wessetczky Vilmos egyiptológus is még gimnazista koromban.



Az egyetemre elsõ nekifutásra nem vettek fel, mert hiányos volt a némettudásom, így aztán a Szépmûvészeti Múzeumban lettem egy évig segédmunkás. Fél év után azonban elintézték, hogy kikerülhessek Drezdába a Zwingerbe, így tökéletesítve némettudásomat. Ezt követõen azután azonnal fel is vettek a német-történelem szakra.

 



Ezek szerint a múzeumi szakmával már nagyon hamar megismerkedett és eljegyezte magát.



Tulajdonképpen igen, bár történész akartam lenni. Igaz ugyan, hogy harmadéves koromban felvettem még a muzeológiát is. A végzést követõen két évig még egyetemi ösztöndíjas voltam, hogy elkészíthessen kisdoktori disszertációmat.



Ekkor kerültem elõször közelebbi kapcsolatba a mezõgazdasággal, ugyanis a disszertációm témája – amelyet Szabad György késõbbi házelnök ajánlott – a mezõgazdasági kísérleti állomásokhoz kapcsolódott. Tudományos ösztöndíjasként témavezetõm Szabadváry Ferenc lett, a késõbbi akadémikus, az Országos Mûszaki Múzeum fõigazgatója. Végül is õ ajánlott az Országos Mûszaki Múzeumba. Itt is agrártörténettel foglalkoztam, amire felfigyeltek az akkori mezõgazdasági múzeum vezetõi – konkrétan Für Lajos – és áthívtak dolgozni mostani munkahelyemre. A 80-as évek elején - 1983-ban - kaptam munkát a Mezõgazdasági Múzeumban és itt dolgoztam 10 éven át mint muzeológus, fõmuzeológus és tudományos titkár. Tíz éves munka után pályáztam meg a fõigazgatói posztot, amit 1993-ban el is nyertem. Azóta vezetem az intézményt.





Elérkezett a rendszerváltás ideje, ezt miként élték meg a Mezõgazdasági Múzeumban?



A Mezõgazdasági Múzeum 1956 után a szocializmusban egyféle gyûjtõhelyévé vált a másként gondolkodók számára az idõk folyamán. Így került ide többek között Donáth Ferenc, Barbarits Lajos, valamint Für Lajos. Matolcsy János, az ismert archeozoológus, valamint S. Szabó Ferenc igazgatóként töltött itt termékeny éveket. De itt dolgozott Takács Imre és Wellmann Imre akadémikus is. Így itt egy egészen más világ volt, mint amit általában a külsõ viszonyok indukáltak. Így a rendszerváltáskor például szinte a múzeumból került a honvédelmi miniszteri székbe Für Lajos. De Antall Józsefet is úgy ismertem meg, mint tudósembert az Orvostörténeti Múzeum vezetõjét. De engem a rendszerváltás mindennek ellenére közvetlenül nem érintett, azaz maradtam a múzeumban.

 



Amikor elnyerte a fõigazgatói széket, milyen koncepció alapján kezdett el dolgozni?

Teljesen át kellett szervezni az intézmény tevékenységét, ha meg akartunk élni, a vállalkozói tevékenységünket kellett elõtérbe helyezni, fejleszteni.



Ennek alapján olyan múzeumpolitikát kellett folytatni, amely lehetõvé tette, hogy a múzeum mûködõképes maradjon. Ez pedig csak a bevételek növelésével volt elérhetõ, hogy pótolni lehessen a kiesõ támogatási forintokat. Ebben az esztendõben az intézmény bevétele megközelíti, talán el is éri a 100 millió forintot. Így a Magyar Mezõgazdasági Múzeum már a múlt század végén nyitott az agrárvállalkozások irányába, azért, hogy tõlük bevételekre tegyen szert. Így nemcsak bérkiállításokat szervezünk, hanem különbözõ céges és minisztériumi rendezvényeknek is helyt adunk immár évek óta. Emellett azonban a közmûvelõdési munkát is megújítottuk, interaktívvá téve a látogatók számára a múzeumot, de külföldi mintára megszerveztük a múzeumshopot is. Így a múzeum az alapvetõ múzeumi feladatok ellátása mellett vállalkozó intézménnyé is vált.





Kik járnak a mezõgazdasági múzeumba, kikbõl tevõdik össze a látogató közönség?



Évente mintegy 250 ezren fordulnak meg a múzeum kiállításain. Ez azt jelenti, hogy Magyarország elsõ 10 leglátogatottabb múzeuma közé tartozik a Magyar Mezõgazdasági Múzeum. Viszont az intézmény támogatottsági szintje a 15 legnagyobb országos múzeum költségvetését tekintve az utolsók közt van. Emellett azonban a mindenkori minisztériumi vezetés támogatta az intézmény törekvéseit, azt soha nem gátolta.



A múzeum látogatóinak legalább a fele gyerek. Nyáron pedig a látogatóink több mint fele külföldi. Hála a szakmai rendezvényeknek – amelyek száma az elmúlt néhány évben jelentõsen megnõtt – igen sok szakmai látogató is megfordul a múzeum kiállításain. Nem elfeledkezve arról, hogy az agrártörténet bemutatóhelye az intézmény, szeretnénk kapcsolódni egyre inkább az agrárium reálszférájához is. Ennek érdekében információkat szeretnénk közvetíteni a reálszféra és a fogyasztók között, hogy az emberek tudatos fogyasztóvá váljanak. Az erre való nevelést pedig már iskoláskorban el kell kezdeni. Ezen dolgok közvetlen átadására kiváló hely a múzeumunk.





Milyen munka folyik jelenleg a múzeumban?



Mivel a kollégák jól érzik magukat az intézményben, a kutatói átlagéletkor viszonylag magas a múzeumban. De a természetes utánpótlást gátolja, hogy viszonylag szerény anyagi körülményeket tudunk biztosítani a munkatársak számára. A központi támogatás hiánya a tudományos munkára is kihat, mivel azok finanszírozására sincs elegendõ pénz.



Ezért az intézményesített kutatómunkára már alig-alig van lehetõségünk. Egy-egy régebben nálunk lévõ kutató megkezdett munkájának részterületein tud legtöbbször eredményeket felmutatni. Utoljára egy kutatói szintézis alapján készült kiadványt, az Agrárvilág Magyarországon címû könyvet tudtuk letenni az asztalra. Emellett a gyûjteményeinkrõl tudományos katalógusokat is közreadunk folyamatosan.



A tudományos munkát úgy lehetne korszerûsíteni – amit már ki is munkáltam korábban –, hogy egyfajta kutatóintézeti alapon kellene mûködtetni azt. Így a különbözõ kutatási témákat pályázatos úton pénzhez lehetne juttatni. Ez igen fontos volna a magyar agrármúlt intézményes feltárása szempontjából. Továbbá szeretnénk elérni, hogy a mindenkori agrárkormányzat támaszkodjon azokra a szellemi értékekre, amelyek a múzeum mûködése során felhalmozódtak 1896 óta.





Munkája után mi az ami kikapcsolja?



Ennek az évtizednek a közepéig még igen aktív tudományos kutatómunkát is folytattam, de azóta szinte minden energiámat az intézmény vezetése, a pénzszerzés köt le. Emellett több egyetemen is tanítok, ami idõm marad, azt pedig olvasással és teniszezéssel töltöm, továbbá szeretem a jó futballmec­cseket is. A fiam és a lányom is már kirepült. Mindketten diplomások, feleségem pedig vállalkozó.



-an-