Az okszerû trágyázást megalapozó talajvizsgálat jelentõsége és eredményei

A versenyképes növénytermesztés mindegyik mûvelési ágban feltételezi a talajvizsgálatokra alapozott trágyázást. A sok ok közül kiemelkednek: 



- a termelési költségek jelentõs hányadát képezi a trágyázás, 



- a talaj termõképességének fenntartása megköveteli a tápanyagok pótlását, 



- az élelmiszer, a takarmány és az ipari nyersanyagok minõségét a trágyázás lényegesen befolyásolja.

A mûvelt területen a talaj tápanyagtõkéje és tápanyag-szolgáltató képessége folytonos változásban van. Csak a szabatos talajvizsgálatok és eredményeik helyes értelmezése küszöböli ki a „megérzésen”, „vakon”, „saccimetriásan” végzett hibás, többnyire káros és nem egyszer drága trágyázásból adódó talajkárosodást, hozamcsökkenést, minõségromlást. A modern gazdálkodásban a trágyázás egyik feltétele a talaj tápanyag-szolgáltató képességének meghatározása, mely három alappillérre épül.

A hasonlatnál maradva a 3 pillérre akkor építhetõ célravezetõ híd, ha a termesztõ, a mintavevõ, a laboratórium, a trágyázási tervet készítõ jól együttmûködnek.

A következõkben a 3 alappillér lényeges elemeit tekintjük át.

1. Átlagminta készítés a laboratóriumi vizsgálathoz



Az átlagmintát az MSZ-08-0202-1977, a laboratórium és a szaktanácsadó útmutatása alapján kell készíteni. A legjobb megoldás az, ha a vizsgálatot és a trágyázási tervet is ugyanaz az akkreditált intézmény végzi. Az átlagminta jelentõségét az adja, hogy a készítése során elkövetett hibák késõbb nem korrigálhatók. Az átlagminta készítés munkafázisai: 



- mintavételi térképvázlat készítés, 



- átlagminták számának (min. 1 db/5 ha) területarányos meghatározása, 



- mûvelési áganként változó mintavételi rétegvastagság megállapítása (0–20, 0–30, 20–40, 30–60), a mintavétel idejének és eszközeinek meghatározása, 



- részmintákból (20–30 db) egalizált átlagminta készítés, csomagolás, külsõ-belsõ azonosítóval való ellátás.

Az általában 5 ha-t reprezentáló átlagminta „valósághû” elkészítése azt jelenti, hogy pl. 5 ha 0–30 cm-es rétegét (ami kb. 18–25 t talaj) a 0,8–1,2 kg-os átlagmintával kell jellemezni.

2. Az átlagminták vizsgálata, archiválása

A támogatásokhoz, pályázatokhoz szükséges vizsgálati eredményeket csak akkreditált (ellenõrzésekkel minõsített) laboratóriumok szolgáltathatnak.

A szárazmûvelésû ágazatok trágyázásához szükséges szaktanácsadáshoz a következõ paraméterekkel jellemezhetõk talajaink kémhatás (pHKCl): Arany-féle kötöttség (KA), vízoldható összes só (%), humusz­tartalom (%), szénsavas mésztartalom (CaCO3%), AL-oldható K2O és P2O5 tartalom (mg/kg), valamint az EDTA-oldható Cu, Mn, Zn (mg/kg) tartalmak. Meliorációhoz, öntözéshez, illetve egyéb különleges esetekben ennél többféle vizsgálat is szükséges lehet.

Meghatározásukat MSZ szabványok szerint kell elvégezni. A megrendelõ a talajvizsgálati eredménylapon szembesül a talajára jellemzõ adatokkal, amelyeket az többek között az ún. MÉM-NAK szaktanácsadói rendszer határértékei alapján is értelmezhet, minõsíthet.

A pHKCI érték (a talaj kémhatása)

A pHKCl a talaj kémhatását mutatja. A pHKCl eredmények alapján talajainkat a következõ kémhatás kategóriákba sorolhatjuk be (1. táblázat).

Az Arany-féle kötöttség (KA)

Speciális magyar jellemzõ (Arany Sándor dolgozta ki) a talaj fizikai összetételére utal, ami szoros összefüggésben van a vízgazdálkodással (5 h mm) és a higroszkópossággal (hy %). Az AK értéktartományokat ezekkel az összefüggésekkel együtt mutatjuk be. (2. táblázat).

Az összes só % és értelmezése

A talajban levõ, vízben oldható sók összegét nevezzük a talaj összes só tartalmának.

Ez a mérés nem ad felvilágosítást arról, hogy valójában milyen sók vannak a talajban. Ismerete elsõsorban a szikes talajokon jelentõs, mert a túl sok só a gyenge termékenység egyik oka. Kis sótartalmúnak mondjuk a talajt, ha a sók mennyisége kevesebb, mint 0,05%, gyengén szoloncsákosnak, ha 0,05–0,15% és szoloncsákosnak, ha 0,15–0,4% sót tartalmaz. 0,4% felett erõsen szoloncsákos a talaj.

A humusztartalom (humusz %) és értelmezése

A humusztartalom a talajok szervesanyag-tartalmának jellemzésére szolgál. Meghatározása a szerves anyagok oxidálhatóságán (karamellizálhatóság) alapul. A hazai talajok humusztartalma leggyakrabban 0,5–6% között alakul. A humuszellátottságot sohasem szabad azonban a talaj fizikai összetételétõl, genetikai típusától függetlenül megítélni. Egy homoktalaj esetében 2% általában nagy értéknek számít, kötött réti talajon viszont ugyanez nagyon sovány talajt jelent. A humusztartalom alapján határozzuk meg a talajok hosszú távú nitrogénszolgáltató képességét. A humusztartalom határértékeit a 3. táblázat mutatja (MÉM-NAK szerint).

Az AL-oldható P2O5 és K2O-tartalom és értelmezése

Növényeink a talaj foszfor és kálium tõkéjének csupán elenyészõ hányadát képesek a talajoldatból felvenni. Ezt a részt a laboratóriumok az 1960-as évektõl az ammon-laktát (AL) oldattal kivonható mennyiséggel jellemzik. Az ellátottságokról talajtípusonként a 4. és 5. táblázat nyújt felvilágosítást (MÉM-NAK szerint).

 

A mésztartalom és a talaj mészállapotának megítélése

A növényélettani vonatkozásokon túl a mész kedvezõen alakítja a talajok szerkezetességét és a talaj szerkezeti elemeinek a stabilitását. A talaj szerkezetén keresztül a megfelelõ mészállapot kedvezõen befolyásolja a talajok víz-, hõ- és levegõgazdálkodását, valamint ezen keresztül a tápelemek feltáródásához elengedhetetlen mikrobiológiai folyamatokat. A talajok szénsavas mésztartalma alapvetõen befolyásolja azok kémhatását, így a különbözõ tápelemek felvehetõségét is. A szénsavas mésztartalmat CaCO3 %-ban adják meg a laboratóriumok (6. táblázat).

Az AL-oldható Na mg/kg tartalom és értelmezése

A közepesnél nagyobb Na tartalom káros a legtöbb növényfajra (kivétel a halofil fajok), a talajban pedig szikesedési folyamatokra utal. Különösen fontos a Na tartalom mérlegelése mind a felszíni, mind pedig az altalaj öntözésénél.

Mennyiségi megítélése a következõ: 



- 70 mg/kg-ig: kedvezõ száraz- és öntözött termesztési módoknál egyaránt;

 

- 80–150 mg/kg között: öntözéses termesztésnél vizsgálni kell az öntözõvizet, mérlegelni az öntözési módot és bizonyos trágyaféleségeket; 



- 150 mg/kg felett: szikesedési folyamatokat figyelembe veendõ gazdálkodás szükséges (talajmûvelés, tápanyagellátás, növényfajok megválasztása, melioráció)

A nKCl-oldható Mg mg/kg tartalom és értelmezése

Az oldható Mg mennyiségi megítélése a talaj kötöttségével együtt reális (7. táblázat).

A talajok rövid távú N- és Szolgáltató képességét a nKCl-oldható NO2 és NO3 tartalommal, illetve a nKCl-oldható SO4–Startalommal jellemezzük. Mivel azonban az említett vegyületek átalakulása a talajban meglehetõsen gyors és bonyolult folyamat, mely leginkább a talaj mikrobiológiai aktivitásával mutat összefüggést, az értékek gyakorlati jelentõsége a hagyományos szaktanácsadási rendszerekben meglehetõsen korlátozott. Pontosabb eredményt és a szaktanácsadás számára jobban alkalmazható összefüggéseket a tavasszal végzett Nmin és Smin módszerekkel nyerhetünk.



A növények mikroelem szükségletének kielégítéséhez szükséges adatok egy részét a talajminták elemzésébõl nyerjük. Ezek a Cu, a Mn és a Zn (8., 9., 10. táblázatok). A mikroelemek többségét, mivel a talajból történõ felvételüket számos tényezõ befolyásolja ezért célravezetõbb növényanalízissel meghatározni (B, Mo, Fe stb.). A laboratóriumok az esetleges vitás kérdések (jogi-, szakmai és financiális) megválaszolásához a vizsgálati mintákat meghatározott ideig tárolják.

3. A trágyázási javaslat (szaktanácsadás) alapelvei

A talaj (tábla, „EU szóhasználat” szerint a parcella) tápanyag szolgáltató képességén kívül a trágyázási javaslathoz még számos adat, körülmény ismerete szükséges:



a) a növényfaj (sok esetben már fajta) fajlagos statikus és dinamikus tápanyagigénye,



b) a növényfaj (fajta) által preferált tápanyag milyensége, szerves, vagy mûtrágya, az utóbbinál a kémiai formáció, halmazállapot, formulázás,



c) a növényfaj (fajta) dinamikus tápelemigényéhez igazodó, megosztott (esetenként periodikus) adagok mértéke,



d) a szerves és mûtrágyák a növényfaj (fajta) hasznosítási módozatait, minõségét befolyásoló szerepe,



e) a tábla (parcella) domborzata, kitettsége, víz- és hõgazdálkodása,



f) a tábla (parcella) „növénytermesztési elõélete” (elõvetemények, elõvetemény melléktermékek sorsa),



g) elõzõ évek meliorációs beavatkozásai (meszezés, vízrendezés),



h) idõszakos, vagy intenzív öntözés,



i) helyi tapasztalatok, amit nem nélkülözhet a szaktanácsadó,



j) a tábla (parcella) trágyázását befolyásoló törvényi elõírások, elkötelezettségek, támogatások.

Mindezen túl, mérlegelni kell a tápanyagadagok megállapításánál a gazdálkodó financiális lehetõségeit, a gazdálkodás eredményességére vonatkozó célkitûzését (hozamméretezés, költség – árbevétel – jövedelem).

Mai ismereteink szerint a konkrét tervezéshez a szaktanácsadók több lehetõség közül választhatnak.

A gyakorlatban számos módszer és modell áll rendelkezésünkre a konkrét adagok minél pontosabban történõ meghatározására. Ezek közül az 1980-as években használt, mára már emelt dózisaival átgondolásra intõ MÉM-NAK, a rendszerváltás utáni idõktõl kezdõdõen folyamatosan fejlesztett költségkímélõ MTA-TAKI – MTA-GKI (www.proplanta.hu ), a Talajerõ KKT (www.talajerogazdalkodas.hu ), illetve az Agrofil Kft (www.agrofil.hu ) által alkalmazott rendszerek valamint a 3RP System (www.3rpsystem.hu ) emelhetõk ki.

Felhívjuk egyben a szaktanácsadók, valamint tisztelt gazdatársaink figyelmét a 3RP System névre keresztelt újgenerációs számítógépes szaktanácsadó szoftverre, mely az idei évtõl az országban egyedülállóan valamennyi érdeklõdõ számára kedvezõ áron hozzáférhetõ. A szoftver ismertetõje megtekinthetõ a www.3rpsystem.hu honlapon.



Dr. Késmárki István CSc 1 • Dr. Kalocsai Renátó PhD 2 • Dr. Schmidt Rezsõ CSc 1

Dr. Szakál Pál CSc 1 • Giczi Zsolt 2



1 Nyugat-magyarországi Egyetem Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

2 UIS Ungarn Laborvizsgálati és Szolgáltató Kft, Mosonmagyaróvár