E havi cikkünk a februári lapszámban megjelent szakcikk folytatása a tõgybimbó fejés utáni kezelésére szolgáló szerek alkalmazásáról.
Használatuk már régóta elterjedt a nagyüzemi tehenészetekben. Kezdetben fõleg azt várták tõlük, hogy a fejés során a tõgybimbó bõrére került esetleges kórokozókat elpusztítsa, és a fejés után még legalább egy óráig a nem teljesen zárt tõgybimbó csatornán keresztüli tõgyfertõzéseket megakadályozza. Megfigyelték azt is, hogy ellentétben a fejés elõtti szerekkel, alkalmazásukkal az állatról-állatra terjedõ, kontagiózus patogének terjedése is sikeresen csökkenthetõ (Oliver és mtsi, 1991). Ez valószínûleg annak köszönhetõ, hogy a tõgybimbó bemártása után a szer hosszabb ideig kifejtheti a hatását, és a bõr mélyebb rétegeiben meghúzódó kontagiózus patogéneket is képes elpusztítani. Ez a tulajdonság annál kifejezettebb, minél könnyebben penetrál az adott szer a bõr mélyebb rétegeibe.
Itt azonban megint igen nehéz feladatot kapnak a szereket megtervezõ kémikusok. A túlságosan hatékonyan penetráló és fertõtlenítõ szerek a bõr saját hasznos mikroflóráját is elpusztítják, amelyek pedig hosszabb távon is védelmet nyújtanának a kórokozók megtelepedése ellen. Itt sem szabad tehát a maximális fertõtlenítõ hatásra törekedni, be kell érni egy közepes mértékû csíraszámcsökkentõ hatással is. Annál is inkább, mert a tõgybimbó védelmét, rugalmasságának, selymességének megtartását, fejés utáni regenerálódását szintén segítenie kell a fejés utáni készítményeknek. A repedezett, károsodott bõr hajlataiban a Staphylococcusok, Streptococcusok kedvezõ szaporodási feltételeket találnak. Az ún. kozmetikai tulajdonságok ezért a fejlett országok tehenészeteiben elsõdleges kiválasztási szempontnak számítanak.
A sûrû, nem csepegõ és hosszabb ideig bizonyos mechanikai védelmet is nyújtó rugalmas filmréteget képzõ szereket nálunk jobban kedvelik a híg, spray-ként is alkalmazhatóaknál, sajnos azonban minél sûrûbb egy oldat, annál nehezebb gyors és hatékony fertõtlenítést elérni. A legjobb kompromisszumokat a vegyészek is csak jó minõségû, 8–10 különbözõ szinergikus összhatású alapanyag együttes alkalmazásával tudják elérni.
dr. Sághy Tibor