Az iparszerû sertéstartás legfontosabb szereplõi a folyamatosan és megfelelõ ütemben sok malacot fialó és felnevelõ kocák. A kocától elvárjuk, hogy szünet nélkül szaporodjon, s legfeljebb csak a vemhesség 115 napja alatt „pihenjen”.
A fialás és az újraivarzás közötti idõszak nagyon rövid, általában mindössze 33-40 nap. Ez a rövid idõszak azonban rendkívül nagy igénybevételt jelent a kocáknak.
Kezdõdik a fialással, amikor is a kocának 10-16 malacot kell megszülnie, a lehetõ leggyorsabban, vagyis hogy a fialás közben minél kevesebb malac pusztuljon el a szülõútban.
Folytatódik a szoptatással, melyhez a kocának napi 10-12 liter tejet kell termelnie. Ehhez az extrém mennyiséghez megfelelõ minõségû és összetételû, jól emészthetõ takarmányt kell felvennie. Ha a koca takarmányfelvétele nem elegendõ a tej termeléséhez, akkor a koca saját testébõl kénytelen lebontani a szükséges anyagokat. Ez persze kimeríti az anyaállat energiatartalékait, s mire a malacokat elválasztják (kb. 28 nap) a koca lesoványodik, „lezsarolódik”. Ez alapjában még nem lenne katasztrófa, hiszen a vemhesség 115 napja alatt bõven „összeszedheti magát”. Igen ám, de ehhez vemhesülnie kell! Ennek alapfeltétele a választás/elapasztás után hamar bekövetkezõ ivarzás és termékenyülés.
A lezsarolt koca vagy egyáltalán nem ivarzik, vagy ha ivarzik is, nem vemhesül, de ha vemhesül is, kevés malacot fial.
Tetézi gondjainkat, hogy az ivarzás egymagában nem elég, a koca méhének „vissza kell alakulnia” (involúció), hogy a megtermékenyült petesejteknek megfelelõ környezetet biztosítson. Ha a méhinvolúció zavart szenved, akkor az embriók elpusztulnak.
A méh involúciójának legnagyobb ellensége a fialás utáni méhgyulladás, melyre hajlamosít az elhúzódó fialás, a szakszerûtlen ellési segélynyújtás (gyakori „benyúlkálás”) és a kórokozókkal teli istálló környezete.
A fialás után méhfertõzéseket (méhgyulladásokat) igen gyakran a vizeletben nagy tömegben eloforduló patogén baktériumok idézik elõ. (Húgyúti fertõzések). A savanyú pH-jú vizelet kedvezõtlen a patogén csíráknak, ebben a környezetben nem szaporodnak, elpusztulnak.
Mit tudunk tenni - a fentiek ismeretében - a kocák folyamatos és magas színvonalú szaporodása érdekében?
1. Az ellés ütemének biztosítása, a húgyúti fertõzések kivédése.
Erre a komplex célra kiválóan alkalmas a Biomin pHD, amely:
- csökkenti a vizelet pH-ját, tehát megakadályozza a baktériumok elszaporodását és megtelepedését,
- segíti a megfelelõ ütemû ellést
- növeli az újravemhesülés esélyét
2. A szoptató koca napi tápanyagfelvételének növelése.
Ezt a célt szolgálja a Biomin TopLac, mely koncentráltan tartalmaz energiát, aminósavakat és vitaminokat.
A Biomin P.E.P. vemhes és szoptató kocák takarmányába való keverésével növelni tudjuk a tápanyagfelvételt az ellés körüli idõszakban, csökken a kocák szoptatás alatti testtömegvesztesége, valamint egyöntetübb alom választható.
3. Termékeny (fertilis) ivarzások jelentkezésének biztosítása.
A Biomin TopRausche szerves és szervetlen kötésû nyomelemeket és vitaminokat, valamint fitobiotikus adalékanyagokat tartalmaz. Ezek kifejezettebb ivarzást és nagy ovulációs rátát biztosítanak, vagyis garantálják a magas ellési arányt és fialási átlagot.
4. A kocatakarmányok mikotoxin szennyezettségének megszüntetése.
A Mycofix Plus 3.E a mikotoxinokat enzimatikus úton bontja le, s így biztosítja a kocák kiváló szaporodási teljesítményéhez szükséges megbízható, „toxinmentes” takarmányt!
Prof. Dr. Wekerle László