Elõzõ évi értékelés - a termések és a klíma tükrében

Hiszen a kedvezõtlen körülmények között is voltak, akik nem a termésátlagokra panaszkodtak, hanem sokkal inkább a felvásárlási árakra. Õk valamit másképp csináltak és nem feltétlenül a nagyobb adagú mûtrágyázásban kell keresni a sikeresség okát. Vélhetõen nagyobb gondossággal mûvelik a talajt is. Az elmúlt év figyelemre méltó módon bizonyította a talajmûvelés szerepét a termesztés megalapozásában.

A repce talajmûvelésérõl…



A rendkívül száraz tavaszi idõjárás rányomta bélyegét a repce fejlõdésére. Alig nevelt szárat, rég láthattunk ilyen alacsony állományokat. Az oldalhajtások száma sok esetben fele volt a szokásosnak, e miatt a becõk száma is nagyon kevés volt. A virágzás, terméskötõdés idõszaka hamarabb bekövetkezett, minek következtében az aratást is a megszokottnál kb. két héttel korábbra kellett idõzíteni.

A repce és az õszi kalászosok gyenge tavaszi fejlõdése, majd az alacsony termésátlagok rámutattak a nyári tarlómûvelés és az õszi alapmûvelés meghatározó szerepére. Gondos, nedvességkímélõ tarlóhántás, majd ápolás hiányában elmarad a talaj beéredése, a biológiai állapotjavulás. Ennek következtében a rosszabb minõségû alapmûvelés egészen aratásig akadályozta a nedvességháztartást, az aszályt még inkább megsínylették a növények. A tenyészidõben kiásott repce gyökérzete jól mutatja a talajmûvelés hibáit. A tömörödött talajon a gyökérzet nem képes mélyre hatolni, elágazik, oldal irányba növekedve keresi a vizet ( kép).

A mûvelõtalpon száraz idõben nem képes keresztülhatolni az egyébként erõs gyökérzet. Leginkább a szántásos és a tárcsás alapmûvelések esetében alakul ki mûvelõtalp, ami akadályozza a nedvesség felvételét. Ennek ellenére még sokan szántanak, tárcsáznak a repce alá is. Eredményesebbnek bizonyultak a tavalyi szárazságban a lazításos és kultivátoros mûvelési rendszerek. Alkalmazásukkal elkerülhetõ az eke- vagy tárcsatalp képzõdés, továbbá a felszínen maradó mulcs segíti a nedvesség megõrzését és védi a talajt az idõjárás szélsõséges hatásaitól. Egyre többen ismerik fel a mulcsmûvelés jótékony hatásait, nem alaptalanul nõ a lazítás és a kultivátorozás népszerûsége.

A magágykészítés és a vetés minõsége szintén befolyásolta a repce állományok fejlõdését. A szántás után többnyire szükséges két-, akár három menetes munkavégzés – teljesen kiszárítva a talajt – az idõjárás viszontagságaira bízta a kelést. Sok helyütt oly mértékû volt a nedvességhiány, hogy nem kelt ki a repce, újra kellett vetni, vagy mást vetettek helyette. Gyorsan, egységesen kelt és jól fejlettnek repcét csak ott láthattunk, ahol a teljes talajmûvelési rendszer max. 3-4 menetbõl állt (tarlóhántás, alapmûvelés, magágykészítés, vetés) és kiemelt gondot fordítottak a felszín lezárására, a nedvesség megõrzésére.

Az õszi kalászosok talajmûvelésérõl…



A tömörödött talajállapot növelte a terméscsökkenést a kalászosok esetében is. A csapadékhiány leginkább a tárcsával mûvelt területeken eredményezett gazdaságtalan termésszintet. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy a kalászosok mûvelésében oly népszerû tárcsás rendszer klíma érzékeny. A sekély lazult réteg és a tárcsa által kialakított mûvelõtalp akadályozzák a nedvesség háztartást és a növények vízfelvételét. Így száraz évjáratokban nem alapozza biztonsággal a termesztést.

Az elmúlt õsszel – a száraz talajállapot miatt – sokan döntöttek (okszerûen!) a lazításos vagy kultivátoros alapmûvelés mellett. A mûvelés sikerét leginkább a tarlómûvelés gondossága, ill. késõn lekerülõk (napraforgó, kukorica) után a szárzúzás és a bekeverõ jellegû tarlóhántás határozta meg. A legjobb munkaminõséget abban az esetben tapasztalhattuk, ha beéredett talajon történt az alapmûvelés. Napraforgó után azonnali tarlóhántás (lezárással), majd 7-10 nap pihentetés szükséges a beérdéshez és a kedvezõ alapmûvelési minõséghez. Õszi kalászosokban magágykészítési, majd kelési hibákat leginkább olyan táblákon tapasztalhattunk, ahol a tarlómûvelést gondatlanul végezték, vagy rosszul választották meg az alapmûvelés módját. Lazított és visszazáratlan, vagy szántott területeken – a száraz talajállapot miatt – rögös lett a felszín. Késõbb, a jelentõs mennyiségû õszi csapadék megérkeztével enyhültek e hibák, az állományok kiegyenlítõdtek.

A kapások talajmûvelésérõl…



A rendkívüli tavaszi szárazság mellett a szántáselmunkálások és magágykészítések okszerûtlensége súlyosbította a talajok nedvességveszteségét. A száraz talajban olykor 3-4 hétig idõzött a kukorica, napraforgó vetõmagja. Nagyobb volt a baj, ha a csírázás megindulásához még volt elég nedvesség a vetésmélységben, de késõbb a csírakezdemény elszáradt a kiszáradó talajban. Ez esetekben újravetésre volt szükség. A nyár végi aszály rámutatott az alapmûvelési hibákra is. A mûvelõtalpas talajokon a kukorica hamarabb felsült és leállt a vegetáció.

Bottlik László