A szója világpiacáról dióhéjban

A szójabab globális termelése a várakozások szerint 250,3 millió tonna körül alakul a 2009/2010. gazdasági évben, közel 19 százalékkal haladja meg a 2008/2009. évi kibocsátást. A világ legnagyobb szójatermelõ országaiban rekordtermést takarítanak be: az Egyesült Államokban 90,3 millió tonna (egy esztendõvel korábban 80,8 millió tonna), Brazíliában 64,6 millió tonna (egy esztendõvel korábban 57,2 millió tonna), míg Argentínában 53 millió tonna (egy esztendõvel korábban 32 millió tonna) szójabab kerül a raktárakba. E három ország részesedése a globális kibocsátásból kereken 83 százalék.

A vezetõ szójatermelõk között kell említést tenni Kínáról, ahol a 2009/2010. gazdasági

évben 14,5 millió tonna körüli terméssel számolnak (1. ábra).

Elemzõk szerint a szójabab világpiaci ára (2009. december elején 412 USD/tonna FOB Mexikói-öböl paritáson) a bõséges dél-amerikai kínálatnak köszönhetõen 12 százalékkal esik 2010 elsõ felében. A termény árának alakulását (2. ábra) azonban nagyban befolyásolja a spekulatív (ha úgy tetszik: befektetõi) tõke mozgása a pénzügyi és árupiacok között, a világgazdaság teljesítménye, valamint a kõolaj jegyzése.

A szójabab árának elõrelátható lejtmenete, továbbá a búzából felhalmozott igen jelentõs készletek miatt a spekulatív tõke a terménypiacokon valószínûsíthetõen mind inkább a kukoricára összpontosít a közeljövõben, ezért a tengeri jegyzése más terményekéhez képest viszonylag magas marad.

A szójabab globális kereslete a 2009/ 2010. gazdasági évben 5 százalékkal bõvül az elõzõ gazdasági évhez képest, vagyis a piac gyakorlatilag visszatér a korábbi növekedési pályára. Az összes felhasználás megközelítheti a 234 millió tonnát. Ha hihetünk az elõrejelzéseknek, a nemzetközi kereskedelembe 79,6 millió tonna szójabab kerül, 3,5 százalékkal több, mint a 2008/2009. gazdasági évben. A világ elsõszámú szójaimportõre, Kína keresletének és behozatalának növekedését – és egyben gazdaságának talpraállását – jelzi, hogy az USA 2009. évi szójababtermésébõl 17 millió tonnát kötött le november utolsó hetéig, szemben az elõzõ év november végéig szerzõdött alig 9,2 millió tonnával. Kereskedõk becslése szerint az ázsiai ország importja a 2009. évi termésû észak-amerikai szójababból megközelíti a 18,4 millió tonnát, míg a folyó gazdasági év összes behozatala az amerikai kontinensrõl elérheti a 41 millió tonnát.

Az Európai Unió szójatermelése elhanyagolható: a 2009/2010. gazdasági évben mindössze 845 ezer tonna (egy esztendõvel korábban 744 ezer tonna) szójababot takarítottak be. A tagállamok között a folyó gazdasági évben Olaszország áll az élen 590 ezer tonna körüli szójatermésével (170 ezer hektár termõterület), majd Franciaország következik 114 ezer tonnával (44 ezer hektár termõterület). Magyarországon 31 450 hektárról 72 682 tonna szójabab került a raktárakba a 2009/2010. gazdasági évben, amely mennyiséggel a harmadik helyen osztozhatunk Ausztriával. A negyedik helyre a korábban számottevõ mennyiségû gm (géntechnológiailag módosított) szójababot termelõ Románia szorult 59 ezer tonna körüli mennyiséggel (45 ezer hektár termõterület). A térségünkben említést érdemel a nem EU tagállam Szerbia, ahol a kibocsátás elérte a 420 ezer tonnát (165 ezer hektár termõterület). Elemzõk szerint az Európai Unió a folyó gazdasági évben 12,7 millió tonna szójababot importál, 2,4 százalékkal kevesebbet, mint az elõzõ gazdasági évben. Ugyanakkor szójadarából 22,8 millió tonnát szerez be a nemzetközi piacról, 4,6 százalékkal többet, mint a 2008/2009. gazdasági évben.

Míg az Egyesült Államok a világ legnagyobb szójabab-exportõre (kivitele a folyó gazdasági évben megközelíti a 36,5 millió tonnát), addig Argentína a vezetõ szójaolaj-és szójadara-exportõr (a folyó gazdasági évben szójaolajból 5,2 millió tonnát, szójadarából 26,7 millió tonnát értékesít más országoknak). A szójaolaj piacán Brazília a második legfontosabb beszerzési forrás (kivitele a folyó gazdasági évben megközelíti a 23,8 millió tonnát).

A szójaolaj az amerikai kontinensen mind fontosabb nyersanyag a biodízel-gyártásban. Ezzel magyarázható, hogy Dél-Amerika szójaolaj-kivitele az elmúlt néhány

évben csökkenõ tendenciát mutat. Brazíliában 2010 januárjától kötelezõ a biodízel 5 százalékos bekeverése, ami a szójaolajnak komoly felvevõpiacot teremt. Argentína a szójaolajból elõállított biodízelbõl a 2009. naptári évben már több, mint 1 millió tonnát exportált, míg három évvel ezelõtt mindössze 55 ezer tonnát adott el a nemzetközi piacon. A gázolaj-helyettesítõ kivitele fõleg az Európai Unió keresletének köszönhetõen ugrott meg. (A Közösség 2009 márciusától antidömpingvámmal sújtotta az Egyesült Államokból importált biodízelt, mert az USA adókedvezményt nyújtott a gyártóinak és az exporttal letörte az EU belpiaci árait. Az észak-amerikai B99 behozatala 2008-ban meghaladta az 1,6 millió tonnát, ami az USA összes biodízel termelésének több, mint 70 százalékát tette ki.)

A szójadara iránti kereslet elsõsorban a világgazdaság újbóli fellendülésének ütemétõl és az állati eredetû fehérjék árának alakulásától függ. Emellett azonban a kínai kormány stratégiai készletek felhalmozására irányuló törekvése is meghatározó szerepet játszik. Az Európai Unió fehérjetakarmányokból az állatállomány csökkenése ellenére továbbra is jelentõs mennyiségû behozatalra szorul: a közösségben felhasznált fehérjetakarmányok mintegy 60 százaléka harmadik országokból származik. Az EU elsõsorban a világpiacot uraló Dél- és Észak-Amerikától vásárol fehérjetakarmányokat, ahol már számottevõ arányban termelnek gm szójababot, valamint kukoricát és repcét. (A gm szójabab részesedése a vetésterületbõl Argentínában elérte a 98 százalékot, az Egyesült Államokban a 91 százalékot, míg Brazíliában a 65 százalékot 2009-ben.) Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a közösségben elõállított takarmánykeverékek több, mint 90 százalékában megtalálhatók a gm összetevõk. A nem engedélyezett gm szervezetekkel szemben az Európai Unióban zéró tolerancia van érvényben, ami komoly hatást gyakorol a szójabab- és kukorica-, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára.

Ugyanis az exportõrök és importõrök ma már alig képesek garantálni a 0,0 százalék határértéket a tiltott gm összetevõkre, hiszen ehhez nem csak a termelést, de az egész logisztikai láncot izolálni kell. A mind inkább visszaszoruló „hagyományos” szójabab termelésének, kezelésének és szállításának többletköltsége természetesen az árában is érvényesül. A gm fajták területének növekedésével az árkülönbség az elmúlt években ugrásszerûen megnõtt: a nem gm szójadaráért tonnánként 50–80 dollárral többet kellett fizetni.

Bár a szójadarának Európában nincs igazi alternatívája a takarmányozásban, ekkora felárat az EU állattartói nem hajlandók megfizetni, ezért a jövõben a kereslet további visszaesésével lehet számolni. Részben ezért, részben pedig azért, mert a nem gm szója folyamatos beszerzése nem látszik biztosíthatónak, az európai szójafeldolgozók manapság nem is mutatnak különösebb érdeklõdést a hagyományos szója iránt. Hazai szakemberek szerint a Magyarországra behozott évi 700-800 ezer tonna szójadara elenyészõ hányada nyomon követhetõen nem gm-tartalmú. A gm szójadara ára nálunk is tonnánként körülbelül 15 százalékkal olcsóbb és a hazai piac sem fizeti meg a gm szervezetektõl garantáltan mentes szójadarát. 

Potori Norbert (AKI)