Syngenta napraforgó hibridek és a vonalzó esete

Ez ihletett arra, hogy írásomnak ezt a címet adjam. No nem ment el teljesen az eszem, s ígérem olvasóim, hogy ha végig olvassák jegyzetemet a cím értelmére is fény derül majd.



Ehhez azonban vissza kell kanyarodnunk a témánkhoz, a napraforgóhoz, amely termesztésének történetében ismeretesek voltak olyan pillanatok, amikor felmerült e növény fennmaradásának kérdése a betegségek károsítása miatt. S bizony nem is olyan nagyon régen hazánkban voltak olyan évek, mikor drasztikusan lecsökkent, 2000-ben pedig egyenesen megfelezõdött a termõterülete. Igaz nem a betegségek miatt, hanem a napraforgó termesztésének eredményességébe vetett hit hiánya miatt. Az akkori növényolajipari vállalat a Cereol gyár-értekezletén, ahol magas is részt vettem, sorra szólaltak fel a termelõk elutasítván a termelést az akkori meghirdetett fix áron. Ez pedig utólag már akkor is hiba volt, hiszen a fix már akkor sem volt fix, s késõbb az olajnapraforgó árszínvonala az eredeti meghirdetetthez képest másfélszeresére nõtt.

Valahol a 2009-es év, a termelési kilátások hajaznak a 2000 évire, legalábbis abban a tekintetben, hogy a csökkenõ jövedelmezõség réme arra kényszerítheti a termelõket, hogy csökkentsék a napraforgó termesztését. Pedig hazánk különlegesen érintett a globális felmelegedés negatív hatásait érintõen, s a felmelegedéssel együtt megváltozik az egyébként alig módosuló mennyiségû csapadék eloszlása is. Nyarakon még további csökkenésre, télen pedig növekedésre lehet számítani. A felmelegedéssel együtt a párolgás mértéke is nõ, így a vízháztartási ciklus felgyorsul, és a csapadék egyre szélsõségesebben, viharok, felhõszakadások formájában jelentkezik. Ezzel az a baj, hogy az intenzív csapadék nem szivárog be a talajba: vagy egyenesen a felszíni folyóvizekbe kerül, vagy kárt okozó belvízként áll a termõterületeken.

Az idõjárás szélsõségessége és kiszámíthatatlansága a napraforgót különleges pozícióba emeli. Ha megnézzük a különbözõ szántóföldi növényfajok (repce, kalászosok, napraforgó, kukorica) termésátlag stabilitását, s erre az összehasonlításra a 2008-as és a 2009-es év különösen alkalmas, akkor az látható, hogy a napraforgó termésátlaga a legmegbízhatóbban kiegyenlített. Az elvárt termésátlag a legmegbízhatóbban elérhetõ. Mindehhez járul a napraforgó termeszthetõsége az extenzívebb talajokon, a gyengén humuszos homokon és a szikeken is. A növényolajipar friss, aktuális ár-indikációi 2010-re ismét biztatóak, így meggyõzõdésem, hogy jól jár majd az, aki napraforgót vet tavasszal.

Ezt segítjük hibridajánlatunkkal, amelyben olyan hagyományos linolsavas, magas olajsav-tartalmú valamint imidazolinon-rezisztens CLEARFIELD hibridek szerepelnek, amelyek a saját kategóriájukban kiemelkedõek.

Nem véletlen, hogy a napraforgó piacon évek óta a Syngenta hibridek kerülnek legnagyobb területen elvetésre köszönhetõen a kiemelkedõ termésnek, termésstabilitásnak és minõségnek. Ezt a pozíciót a 2009-es év tovább erõsítette, egy kedvezõtlenebb évben is világszinten kiváló, stabil országos átlagtermést eredményezve.





A sikeres napraforgó termesztésnek tehát az elsõ, legdöntõbb feltétele a termesztendõ fajta kiválasztása. A jó hibrid határozza meg ugyanis a termelés eredményességét. A jó hibrid az a hibrid az én olvasatomban, ami üzemi szinten is bizonyított, azaz többszörösen kipróbált és a próbát kiállta. Ugyanakkor mindig feltûnnek olyan biológiai alapok, melyek sötét lovak.

Különösen olyan helyzetben, amikor a termesztéstechnológia megújulásával a piacnak erre kimondottan igénye van. Ilyen volt a Rimisol. 2005-ben a fehérpenészes tányérrothadás lett a veszte. Vagy a Fleksisol, mely a 2008-as évben szétesett a táblákon, alig-alig termékenyülve. Mindkét hibrid nem kellõen megalapozott, hazai regisztráció nélkül (EU lista) és köztermesztési próbák nélkül került a piacra.

Az elmúlt évek technológiai váltása, s annak rendkívüli felértékelõdése és fontossága hajlamossá tehet bennünket, hogy azt higgyük maga gyomirtási technológia a legfontosabb, s a hibrid csak másodlagos, kvázi bármilyen hibriddel mûködhetnek. Próba nélkül. Fõleg egy olyan szegmensre nézve, mely eddig nem is létezett. Ilyen például az IMI HO vagy az SU-HO, melyben vannak ajánlatok, de hát azok a történetnél maradva vonalzók. Nem próbálta õket senki.

Mi tehát a teendõ?

Csak olyan hibridet termesszünk, melyeket elõzetesen kipróbáltunk, s melyekrõl a saját tapasztalataink is azt mondják: ezek azok. Ezen hibridek termõképességük mellett termésbiztonságuk alapján (koraiság, betegségrezisztencia, szárszilárdság) garanciájuk a biztos mennyiségnek és kiváló minõségnek (keverékesség, szabad zsírsavak mennyisége, olajtartalom, olajsav tartalom).

Ezen hibridek, pedig termelõink visszajelzése alapján a Syngenta napraforgó hibridjei.

A klasszikus szegmensben az 2009-ben is sebezhetetlen Alexandra PR, a kiválóan termõ NK Brio és NK Kondi. A CLERAFIELD (IMI) hibrideknél az NK Neoma és az NK Alego. Mellettük a jövõ generációja a Tristan. A HO szegmensben az NK Ferti és az NK Sinfoni.

Én úgy gondolom, hogy már többször bebizonyosodott, hogy a Syngenta nem az a cég, aki elkéri a termelõk óráját és megmondja nekik mennyi az idõ. Aki él fajtaajánlatunkkal és betartja a hibridspecifikus technológiai ajánlásainkat azt nagy baj nem érheti. Mindezt a több évi nagyüzemi eredmények mondatják velünk, melyet az idei év tapasztalatai és eredményei is megerõsítenek.

300 ezer hektáron használt hibridjeink teljesítménye termelõink szerint önmagáért beszél.

A múlt kockázataiból, a vonalzó hibridek eredményeibõl pedig tanulnunk kell. Úgy valahogy, ahogy a kínai ember is tanult, megtapasztalván, hogy csak a próba lehet az alapja a vásárlásnak.





Bíró János

Marketing Vezetõ BT1

Syngenta Seeds Kft.