MIKULA LAJOS - VISSZA A GYÖKEREKHEZ

A 80-a évek közepén még az sem látszott, hogy lesznek Magyarországon igazi, önálló családi gazdaságok. Mindennek ellenére egyetemista korában visszajárt a Székesfehérvár mellett lévõ szülõfalujába, ahol civil ifjúsági szervezetet hozott létre többedmagával. Majd tapasztalatai alapján a 90-es évek közepén megalakította a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségét az AGRYÁ-t. Tehát Mikula Lajos a 20-as évei végén visszatért gyökereihez, ha nem is szokványos módon tette azt. Az AGRYA elnökével nemrégiben beszélgetett az Agro Napló munkatársa pályájáról, jelenlegi munkájáról és terveirõl.

Agro Napló (A.N.): Hogyan került az agráriummal kapcsolatba?

Mikula Lajos (M.L.): Ez mondhatni sorsszerû volt, mert paraszti származású vagyok. Édesanyámék korábban gazdálkodtak, mindaddig, amíg tudtak, azaz míg édesapám meg nem betegedett. Ám magam az AGRYA történetével együtt kerültem ismét szorosabb kapcsolatba a magyar mezõgazdasággal.

A.N.: Kérem, részletezné?

M.L.: Székesfehérvár mellett Abán laktunk édesanyámékkal, ott jártam általános iskolába, majd Székesfehérvárra kerültem a Teleki Blanka Gimnáziumba. Ott végeztem. Ezt követõen két évig dolgoztam a 80-as évek végén az akkor megalakult adóhatóság megyei szervezeténél, mint revizor. Ezt követõen vettek fel Budapestre az ELTE jogi karára.

Elsõ munkatapasztalataimat egy igen erõsen hierarchizált és bürokratikus munkaszervezetben szereztem. Ez végül is inkább hasznomra, mint káromra vált, hiszen láttam, hogy a bürokrácia adta lehetõségekkel lehet jól is élni. Késõbb az AGRYA történetében ezek a tapasztalatok meghatározóak lettek, mivel a szervezeti mûködést részben korábbi tapasztalataim alapján építettük fel. Az adminisztráció pontossága ugyanis, ha azt jól alkalmazzák, sokat segíthet a gördülékeny, átlátható tevékenység megszervezésében.

A.N.: Hol volt a rendszerváltás idején?

M.L.: Akkor már egyetemista voltam. Többek között az a kép maradt meg bennem igen élesen, hogy az akkori professzoraim közül sokan tevõlegesen is részt vettek az akkori eseményekben. Például õk írták az új Magyarország új jogszabályait, és így közlönyökbõl is kellett tanulnunk, annyira friss volt minden. Az én demokráciaképemre az akkori évek igen komolyan rányomták bélyegüket. Még mindig hiszek abban, hogy a demokrácia, a demokratikus intézmény-rendszer, az alapvetõ polgári-állampolgári jogok tiszteletben tartása és a közösségek ereje az, ami Magyarország fejlõdését szolgálja

A rendszerváltó idõkrõl kifejezetten kedvezõ emlékeim vannak, mivel akkor pezsgett a közélet Magyarországon. A kollégium, az egyetem olyan volt, mint egy méhkas, mindig történt valami. A késõbbi politikai pártok számos kulcsfigurája ott mozgott köztünk az egyetemi életben, néhányan közülük a tanáraim is voltak, másokkal együtt söröztünk a kollégiumi büfében.

Az AGRYÁ-s idõszak azonban már az egyetemi évek vége felé megkezdõdött számomra, mivel nem szakadt meg szinte egy pillanatra se a kapcsolatom a falummal. Igaz ugyan, hogy én Budapesten jártam egyetemre, de szabadidõmben visszamentem Abára, és ott az otthon maradt barátaimmal elkezdtünk egy ifjúsági egyesületet szervezni, amelynek több tevékenységi köre is volt.

Ezt az egyesületet, ami azóta is mûködik, létezik kizárólag mi, fiatalok hoztuk létre, nem épült rá semmiféle korábbi, a szocializmusban megtûrt helyi közösségre. A közéleti érdeklõdés és indíttatás volt az egyik legfontosabb mozgatója az egyesületünk létrehozásának és tevékenységének. Például kiadtunk a helyi újságot, ami jellemzõen az akkor indult önkormányzati mûködéssel és az átalakulással foglalkozott, elkezdtük újra szervezni az évtizedekkel korábban hagyományos közösségi eseményeket, bálokat. Amire most is nagyon jó visszaemlékezni, hogy kiszabadítottuk a fogságából az I. Világháború halottainak hõsi emlékmûvét.

Sorsom az egyesületünkön keresztül kapcsolódott végül is össze az AGRYÁ-val, ugyanis az kezdetben a vidéki ifjúsági közösségek összefogását tûzte ki céljául. Ennek ürügyén keveredtem aztán bele a szervezet munkájába. A falumba azért is jártam vissza, mert a fõvárosban igen idegenül éreztem magam. Számomra a vidéki életforma jelentette a természetes életteret. Nem tetszett ugyanis a városi életritmus, most már úgy fogalmaznám: a pörgés.

A.N.: A faluban milyen jelei voltak a rendszerváltásnak?

M.L.: Abán ugyanazok az események játszódtak le, mint az ország legtöbb vidéki településén. Azaz szétesett a téesz, és voltak olyanok, akik ebben még segítettek is, azaz széthordták a vagyont. Megalakult az önkormányzat és elkezdtük „tanulni a demokráciát”. Jó volt látni, hogy bizonyos dolgok megszûntek, például a családom is visszakapta a nagypapa földjét, másrészrõl elég nagy rendetlenség lett, ami elég sok feladatot adott.

A.N.: Az egyetem elvégzését követõen hová ment dolgozni?

M.L:: Székesfehérváron voltam ügyvédjelölt egy évig. Aztán visszaköltöztem Budapestre 1995-ben. Tizenkét évet a közigazgatásban dolgoztam, elõször a kisebbségekkel foglalkozó kormányhivatalban, majd a kisebbségi ombudsman hivatalában, ezt követõen pedig 1997-tõl 2007-ig az egészségbiztosítónál voltam vezetõ adatvédelmi felelõs. Két éve lettem fõállásban az AGRYA elnöke, addig csak önkéntesként foglalkoztam a fiatal gazdák ügyeivel, de azt már akkor is teljes szívvel végeztem.

Még 1995-ben kapcsolódtam be ténylegesen az AGRYA elõdszervezetének munkájába. Az AGRYA egy évvel késõbb alakult meg hivatalosan. A szervezet azért jött létre, mert többen is azt tapasztaltuk a falvakban, hogy nincs a falusi ifjúságnak egy olyan ernyõszervezete, amely segítené õket. Így mi, akik az AGRYÁ-t létrehoztuk, azt tûztük ki célul, hogy a falusi fiatalok ügyeivel foglalkozunk, azokat felvállalva segítjük a vidéki fiatalokat.

Az AGRYA fejlõdése lényegében az ezredfordulót követõen gyorsult fel. A 90-es évek végén elindult egy profilváltás, amely a fiatal falusi gazdálkodók érdekképviseletének felvállalása irányába tett lépésekkel kezdõdött. Ennek a folyamatnak lökést adott, hogy 1998. után megerõsödtek a családi gazdaságok. Így azután az AGRYA érdekképviseleti szervezetté alakult át, és vezetõségváltás is történt. Ezt követõen ténylegesen agrár-érdekképviseletként mûködött és mûködik ma is a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége. A szövetség generációs alapon szervezõdik, azaz a 40 év alatti gazdálkodók érdekeinek képviseletét vállalja fel. Ezért kiemelten fontos a szövetség számára a generációváltás kérdésköre a mezõgazdaságban, továbbá az innováció kérdése, valamint az uniós ügyek. Az idõsebbektõl ezek a kérdések általában ugyanis már távolabb állnak.

A.N.: Kötõdik-e politikai párthoz a szervezet, mert sokan úgy vélik, hogy igen.

M.L:: Hogyne kötõdne! Mindegyik parlamenti politikai párttal jó kapcsolatunk van, de ez természetes is egy kizárólag szakmai, és nem pártpolitikai értékek mentén dolgozó szervezetnél. Az azonban vitathatatlan, hogy a tagjaink világlátása inkább konzervatív irányba hajlik, mint általában a falusi embereké. A falvak, kistelepülések lakói még mindig közvetlen kapcsolatban vannak a természettel, hagyományaikkal. gyökereikkel, ezekre épül az életük. Ez természetes módon egy konzervatívabb világlátást eredményez. Ez a világlátás azonban nem pártpolitikai kötõdést jelent. De elismerem, vannak, akik a két dolog között nem tudnak különbséget tenni és csak és kizárólag párt címkékben gondolkodnak.

A.N:: Miként mûködik az AGRYA, mint szervezet, átalakította-e a mûködését fõállású vezetõként?

M.L.: Nem volt szükség átalakításra, mivel 2004-tõl már az AGRYÁ-nál egy profi apparátus mûködik. Ebben az évben ugyanis megnyert a szövetség egy jelentõs szervezet fejlesztésre felhasználható EU pályázati támogatást. Ennek nyomán sikerült kiépíteni a szövetség most is jól mûködõ szervezeti rendszerét. Így a váltás az önkéntes munkából a hivatásszerû tevékenységbe lényegében semmilyen változást nem hozott a munkámban.

Az AGRYA több mint 3.000 fiatal gazdával tart kapcsolatot. Ezek a szálak van akinél lazábbak, másoknál viszont erõsebbek. Az AGRYA mûködése lényegében egy kísérlet arra, hogy a Magyarországon mûködõ érdekképviseleti modelltõl eltérõ módon szervezze meg a szövetség az érdekképviseleti tevékenységet. Ezért munkájának homlokterében nem elsõdlegesen a finoman lobbi tevékenységnek nevezett a kijárás áll. Az AGRYA egy közösséget épít a fiatal gazdálkodókból. Elsõdleges feladatunk, hogy megteremtsük a fiatal gazdálkodók számára az együttmûködés intézményes fórumait a különbözõ eseményeinken keresztül. Ezek a szervezett, intézményesült találkozások jórészt hiányoznak Magyarországon. Célunk: az azonos generációhoz tartozók tudjanak gondolatokat cserélni, tapasztalatokat átadni-átvenni egymástól, hogy szabadon véleményt tudjanak formálni az idõsebb generációktól függetlenül is. A rendezvényeink témái elsõsorban az új dolgokhoz kapcsolódnak. Ilyenek az európai integrációs ügyek, az innováció, a versenyképesség kérdései. Ezen kívül rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az információkat a fiatalok lehetõleg elsõ kézbõl, illetve saját tapasztalataik alapján szerezhessék meg. Így például tanulmányutakat szervezünk más uniós országokba azért, hogy a fiatal magyar gazdák gyakorlati tapasztalatokat szerezhessenek.

Ennek kapcsán viszont úgy vélem, hogy a szervezetnek nem feladata a gazdálkodók termelésének közvetlen segítése. Erre megvannak a különbözõ, specializált szakmai szervezetek. Ezek vertikálisan szervezõdnek, egy gazdálkodási területen mély ismeretekkel és rutinnal rendelkeznek. A szövetség a horizontális integráció megszervezését tartja legfontosabb feladatának.

A:N: A munkáját követõen hogyan kapcsolódik ki?

M.L.: Számomra a család jelenti a kikapcsolódást. A feleségem jogász és a három és fél éves fiúnkat közösen neveljük. Ez tölti ki életünk munkán kívüli részét, azaz a szabadidõnket.