A körte hiányos tápanyagellátásának következményei

A körte nitrogén vonatkozásában kevésbé igényes. A nitrogén hiánytünetek elsõ jelei a hajtások alsó, idõsebb levelén jelenik meg. A levelek kicsik, kezdetben világoszöldek, majd elsárgulnak. A foszfor pozitívan befolyásolja a gyümölcsök hússzilárdságát és tárolhatóságát. A foszforhiány tünetei a gyümölcsfák levelein könnyen felismerhetõk: a levelek kisméretûek, kezdetben sötétzöldek, majd bronzos árnyalatot nyernek.

Kálium. A nitrogén és a kalcium mellett a kálium a legnagyobb mennyiségben szükséges tápelem. Kedvezõen hat a gyümölcsök savtartalmára valamint íz- és zamatanyagainak kialakulására. A kedvezõ káliumellátottságú gyümölcstermõ növények szárazság- és fagytûrõbbek, s a gombás betegségekkel szemben is ellenállóbbak. A káliumhiány legjellegzetesebb látható tünetei elõször a legalsó, idõs leveleken fejlõdnek ki és fokozatosan haladnak a csúcs felé. A levelek széleitõl kezdõdõen elõbb világos, jól körülhatárolható sáv jelenik meg. Hiányos káliumellátottságnál a sejtmegnyúlás akadályozott, ezért a gyümölcsök kisebbek lesznek, valamint idõ elõtti lombhullás is bekövetkezhet. Az alacsony terméshozam és az apró gyümölcsméret a hiányos káliumellátottsággal hozható összefüggésbe.

Kalcium. A kalcium a gyümölcsminõséget leginkább meghatározó tápelem. A kalciumhiány tüneteit leggyakrabban tárolási betegségek jelzik. A kalciumellátottságot levél- és gyümölcsanalízissel lehet ellenõrizni.

Magnézium. A klorofill alkotórészeként a gyümölcsösök asszimilációjában, nitrogén-anyagcseréjében és a különbözõ beltartalmi anyagok képzésében vesz részt. A magnéziumhiány-tünetek elõször az idõsebb, alsó leveleken jelennek meg. Kezdetben az elsõdleges oldalerek közötti levélszövetek világosabb színûekké válnak, de az erek menti szövetrészek zöldek. A nyár végére a levélszélek és az erek felé haladva megnagyobbodnak, és elhalnak. Aszály idején ezek a foltok összeolvadnak és a levelek besodródva lehullanak. A megbetegedett fák gyümölcsei aprók, gyenge minõségûek, idõ elõtt érnek, gyakran erõsen hullanak.

Vas. A vashiánytünet fiatal, csúcsi levelein jelentkezik. Az erek közötti területen látható, de az erek zöldek maradnak. Súlyosabb esetben azonban a levelek teljesen kifehéredhetnek, majd a levelek szélein barna, szabálytalan nekrózisos foltok keletkeznek

A mangánhiány fellépése a meszes homoktalajokon várható, vagy túlmeszezés következtében léphet fel elsõsorban a fiatal leveleken. A klorózis a levélszélektõl halad a fõerek között és cikcakkos elrendezõdést mutat.

A bórhiány leggyakoribb és legjellegzetesebb tünete magán a gyümölcsökön, a gyümölcshéjon és a gyümölcshúsban jelentkezik parás jellegû, barnás színû szövetelhalások formájában, ez az ún. külsõ parásodás. A belsõ parásodások kb. 6-8 héttel a sziromhullás után ismerhetõk fel a gyümölcsalak deformálódásáról.

A cinkhiány a gyümölcsfák jellegzetes törpeszártagúságát okozza. A hiányos cinkellátottság veszélyével homoktalajon, elsõsorban magas mésztartalom mellett kell számolni. A talaj túlzott felvehetõ foszfortartalma is cinkhiányt indukálhat.

Az alanyok jelentõsége. A körte tápelem-ellátottsága, a tápelemek felvétele a talaj és a gyökérzet kölcsönhatásában alakul ki, ezáltal az alanynak jelentõs szerepe van a tápelemek felvételében. A körteültetvények jelentõs része ma is vadkörte alanyon áll, ez az alany a leginkább alkalmazkodó a különbözõ talajviszonyokhoz, noha a túl meszes talajokra még ezen az alanyon sem javasolható a körte telepítése. A birsalanyú ültetvényekben több problémával is szembe kell néznünk, ezek közül csak az egyik az alany rendkívüli mészérzékenysége. Az ilyen ültetvényekben hamarabb jelenik meg a mész okozta vasklorózis, amelyhez többnyire a levelek magas kálium és alacsony mésztartalma párosul. Különösen érzékenyek erre a birsen gyengén fejlõdõ fajták (Conference, Vilmos körte, Fétel apát, Packham’s Triumph). Az ilyen fajtáknál a birsalany és a nemes fajta között nem tökéletes az asszimiláták szállítása a gyökér irányába, amely annak éhezését, a felszívó gyökerek gyenge fejlõdését eredményezi, s így az oltvány egészének tápelem-ellátása egyre romlik. Ezt problémakört még inkább felerõsíti a birsalanyok fagyérzékenysége. Nagyobb téli fagyok esetén a birsalanyú fák kambiuma és a fiatal háncstest is károsodhat, amely még inkább rontja a gyökér irányú tápanyagszállítás esélyeit. A birsalanyok közül leginkább érzékeny a „C” birs (EM – C), a mészre valamivel kevésbé érzékeny a BA-29. Megoldást jelenthetnek az utóbbi évek kínálatából az OH x F 34, 51, 333, a Pyriam vagy a Fox 11 és 16 alanyok, de ezekkel kapcsolatban még nincs elegendõ hazai tapasztalat.

Dr. Hrotkó Károly