MENÜ

Az ivóvízfertõtlenítés szerepe a Salmonella-mentesítésben

Oldalszám: 90
2014.02.27.

Az Európai Unió Salmonella-mentesítési törekvései a magyar állattartók teljes szemléletváltását igényli, ha nem akarnak az európai piacokról gyorsan kiszorulni. A Salmonella elleni küzdelem és a növekvõ higiéniai elvárások az istálló fertõtlenítési eljárások teljes átgondolását igényli.

 

 

A magas nyomású tisztítóberendezés mellett elõ kell vennünk a „fogkefénket” is és aprólékos munkával istállóink minden eddig elnagyolt zegét-zugát ki kell takarítanunk. Az egyik ilyen elnagyoltan kezelt terület az itatóvíz és az itató rendszer. Pedig, a tény, hogy az állati szervezet 70%-a víz, illetve az állatok háromszor annyi vizet fogyasztanak, mint takarmányt, egyértelmûen mutatja, hogy az ivóvízfertõtlenítés és az itatórendszer kezelése nélkül megfelelõ higiéniai státusz, így a mentesség sem érhetõ el. A kórokozók jelenlétét nem csak a klinikai tüneteket elõidézõ megbetegedések jelzik, hanem a szubklinikai problémákat is, melyek az állatállomány fokozottabb energia- és tápanyag felhasználásának következtében csökkentik a nyereségességet. Az ivóvíz önmagában is veszélyt rejt, hiszen a mikroorganizmusok számára az életben maradáshoz és szaporodásához szükséges egyik legfontosabb tényezõt, a nedves közeget biztosítja. Az ivóvízben vízkeménységet okozó ionok vízkövesedést, a szerves anyagok pedig az ún. biofilm réteg kialakulását segítik, ami a mikrobák melegágya lehet. Ezek a szervetlen és szerves lerakódások a biológiai kockázaton túl, technológiai problémákat okoznak. Az itatószelep eltömõdése „vízhiányt” illetve folyamatos csöpögést okozhat. Mindez kihat az állatok vízfogyasztására, az alomállapotra, ezzel az istálló levegõjére, ami végül a termelési eredmények romlásához vezet.

 

A vízvezeték takarítását szervizperiódusban végezzük. A helyi adottságokat figyelembe véve, az ivóvízhálózat lehetõ legnagyobb szakaszát takarítsuk. A rendszer tisztítását fertõtlenítését egy menetben végezzük. A fertõtlenítés hatékonyságát a szer behatási ideje, a vízrendszer szerves-szervetlen szennyezettségének foka, a víz mikrobiológiai állapota, a vízkeménység mértéke, a hõmérséklet befolyásolja stb. A tisztító-, fertõtlenítõszerünket az alábbiak figyelembevételével válasszuk meg: nem károsítsa a vízvezetékeket, ne legyen toxikus az állatállományra, megfelelõ vízkõoldó és tisztító hatással, valamint hatékony csíraölõ képességgel rendelkezzen, ne befolyásolja a vízminõséget, ne okozzon kellemetlen íz- és illatelváltozást, biztonságosan lehessen adagolni, szükség esetén bennálló állomány esetén is alkalmazható legyen. Fontos szempont a termék stabilitása, mely biztosítja, hogy több órás behatási idõ végéig, szerves anyag jelenlétében is, a rendszer teljes hosszában hatékony maradjon.

 


 

 

A rendszer takarítása esetén ügyeljünk, hogy a vegyszer beadagolás elõtt a rendszert teljesen ürítsük le, különben a munkaoldatunk felhígul és nem lesz hatékony. Feltöltéskor ügyeljünk arra, hogy a kezelt szakasz teljesen megteljen munkaoldatunkkal, ne maradjanak levegõs szakaszok, zárványok. Az itatószelepeket mozgassuk meg, hogy a maradék „tiszta” víz is kiürüljön és a szelep minden részét elérje a munkaoldat. A behatási idõ után alaposan öblítsük ki a rendszert, az itatószelepeket egyenként ellenõrizzük, mozgassuk meg. Amennyiben az elõírt behatási idõ nem hoz tökéletes eredményt a takarítást ismételjük meg. (A behatási idõ egy átlagosan szennyezett rendszer kitakarítására van megállapítva. Erõsen szennyezett rendszerben a felrakódások mértéke olyan súlyos lehet, hogy csak többszöri takarítással érhetünk el megfelelõ eredményt.)

 


 



Elmondhatjuk, hogy egészséges, magas szinten termelõ állatállományt csak megfelelõ ivóvíz biztosításával nevelhetünk. A vízhálózat rendszeres takarításával, fertõtlenítésével, bennálló állománynál a víz savanyításával az ivóvíz megfelelõ higiéniai státusza biztosítható, pozitív élettani hatásával a termelés optimalizálható, egyes állategészségügyi problémák megelõzhetõk, ezáltal a ráfordításaink jelentõsen csökkenthetõk. Fontos, hogy a fertõtlenítõszer kiválasztásánál ne a termék literenkénti árát, hanem az alkalmazott munkaoldat költségét és a hatékonyságot együtt vegyük figyelembe. „Olcsó” alapanyagok, pl. hidrogén-peroxid, ecetsav, szervetlen savak - a hosszas fejlesztések eredményeként kialakított, megfelelõ adalékokkal, több hatóanyag együttes felhasználásával gyártott - korszerû készítményekkel szemben, korrozívabbak, instabilabbak, fertõtlenítõ hatásuk nagyságrendekkel kisebb, az elért eredményt figyelembe véve gazdaságtalanabbak.