A mögöttünk álló szezont értékelve elmondható, hogy egyáltalán nem átlagos évjáratunk volt, hanem nagyon is speciális, mely alig hasonlítható az elmúlt néhány évhez. A „száraz évjárat” jellemzés igaz ugyan, de nem úgy, mint ahogyan azt az elhíresült 2007-es évjáratról mondtuk. Idén nagyon száraz volt az április és a május, mely a vetési idõszakra, a kelésre, a gyomirtásra és a korai fejlõdésre volt kedvezõtlen hatással.
Sok helyütt lépcsõs keléssel, hiányos keléssel, eredménytelen preemergens gyomirtással, heterogén korai fejlõdéssel kellett szembenéznünk. Hihetetlen különbségek mutatkoztak a hibridek korán – 8-10 leveles állapotában – kimutatható szárazságtûrésérõl. Fényképeink tucatja bizonyítja, hogy a DK hibridek és hibridjelöltek igen jól tolerálták a hosszan tartó tavaszi vízhiányt. A júniusi csapadékbõség az utolsó pillanatban érkezett, és fõleg az „igen korai–korai” érésûeknek nyújtott jó lehetõséget a zavartalan pollenképzõdéshez és a jó megtermékenyüléshez. Ezért fordulhatott elõ, hogy nemesítõ kollégám szavait idézzem: a koraiak „túlvállalták” magukat, nagyon sok és szép csõ- és magkezdeményt fejlesztettek, aminek kineveléséhez aztán a késõbbiekben nem állt rendelkezésre a megfelelõ mennyiségû csapadék. A vízhiány miatt az asszimiláció is lelassult, megállt és a növények, mint „jó anyák” a saját szárukban, levélzetükben lévõ keményítõt mobilizálták a csõbe, ami a szár szöveteinek elvékonyodásához és ennek következményeként esetenként szárdõléshez vezetett. Mindenesetre egy nagyon fontos tanács megfogalmazható ezzel kapcsolatban: aki FAO 300 eleji hibridet választ, törekedjen kihasználni a korai betakarítás lehetõségét elkerülendõ a szárdõlésbõl eredõ termésveszteséget!
Idén a közép- és késõi érésû hibridek virágzása sok helyütt már újra kedvezõtlenül száraz idõszakra esett, ezért eredményeik relatíve elmaradtak a koraiak teljesítményétõl. A dél-keleti és keleti területek, valamint Tolna-és Fejér megyék egyes részein ezek a közép- és késõbbi érésû hibridek a várakozások alatt teljesítettek. Ezért fontos, hogy vetésszerkezetünkben ne csak egy féle érésû hibrid szerepeljen, hanem legalább két éréscsoport 3-4 hibridje!
Mielõtt megismerkedünk a 2010-ben bevezetendõ hibridjeinkkel, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeket a hibrideket bevezetésük elõtt már három, a kukoricatermesztés szempontjából gyökeresen eltérõ idõjárású évben teszteltük és bátran mondhatjuk, hogy mindannyian kiállták „a három próbát”. Jól teljesítettek 2007-ben a virágzáskori aszályban. 2008-ban kiemelkedõ terméspotenciáljukat és kitûnõ vízleadásukat bizonyították, majd az idén jól viselték a tavaszi és az augusztusi stresszes idõjárást is.
„A legelsõ” EE3802 (DKC4082)
Az igen korai éréscsoportban, az EE3802 (leendõ kereskedelmi nevén a DKC4082) –„A legelsõ” az eddigi legkorábbi „sztárjaink”: a DKC391 és a DKC3511 közé illeszthetõ érésidõben (FAO 300-310) – mely a tavalyi, kedvezõ évben a DKC3511 termésszintjét kevesebb vízzel érte el, az idei sokkal szárazabb és kedvezõtlenebb évben szintén megismételte remek teljesítményét, ami kiemelkedõ alkalmazkodó és szárazságtûrésére utal. A hibrid széles vetésidõ és tõszám optimummal rendelkezik. Korai fejlõdés és szárszilárdság tekintetében határozott elõrelépést jelent az említett két korábbi nemesítésû hibridhez viszonyítva.
„Mindig több” EE4605 (várható neve DKC4685)
A korai éréscsoportban az EE4605 fajtajelölt (leendõ kereskedelmi nevén DKC4685), a DK440 érésidejével kínál annál határozottan nagyobb termõképességet, kiemelkedõ stabilitást – összefüggésben kiváló alkalmazkodóképességével és szárazságtûrésével. Rendkívül jól alkalmazkodik a korai vetésidõkhöz, ami jó hidegtûrését, korai fejlõdési erélyét bizonyítja. Jó szárszilárdsága lehetõséget ad a tõszám növelésére, ami a 60–80 ezer termõtõ/ha széles tartományban optimalizálható.
„Az eminens” DKC4590
A DKC4590, mely a tavaly bevezetett DKC4490 fantasztikus aszálytûrését briliáns termõképességgel ötvözi. Ez a 300-as éréscsoport közepén érõ hibrid megnyerõ termésfölényt mutatott már a tavalyi jó évjáratban is, amit megismételt az idei szárazságban is. Ez mindenképpen nagyfokú stabilitását bizonyítja. Kiemelkedõ teljesítõképessége elsõsorban kiváló termesztéstechnológiával, intenzív feltételek között bontakozik ki, ezért elsõsorban a magasabb szinvonalú termeléshez, kedvezõbb feltételek közé ajánljuk. Vetésidõ-reakciója azt mutatja, hogy az április 20 és 30. közötti vetésekben volt a legjobb, de a legkorábbi és a legkésõbbi vetések sem jártak lényeges termésdepresszióval. Tõszámkiegyenlítõ képessége is kiváló: a 60–80 000 termõtõ/ha-os, míg intenzív helyeken a 90 000 termõtõ/ha-os állományokban is közel azonos, nagy termést produkál.
„Aszálylovag” DKC4795
A DKC4795, a FAO 300–400 határán különleges aszálytûréssel jellemezhetõ, nem véletlen kapta az „aszálylovag” jelzõt. Már a 2007-es aszályos évben a nemesítõi kísérletekben is kiválóan vizsgázott, majd tavaly, a „kukorica-évben” is a legjobbak között végzett. Idén, a kedvezõtlenebb viszonyok között is minden régióban és minden termésszinten a legjobbnak bizonyult. Mondhatni, hogy a 30-50 FAO számmal késõbbiek ellen is egyenrangúként állja meg a helyét. Széles vetésidõ és tõszám-optimum jellemzi.
Terjedelmi okok miatt most nem térünk ki a többi reményteljes fajtajelöltre, melyek minden éréscsoportban felfedezhetõk, és a további elõrelépési lehetõségek ékes bizonyítékai.
Összefoglalva elmondható, hogy a DEKALB hibridek sikersorozata töretlennek látszik.
Új hibridjeink az új kihívásokra válaszolva már nemcsak kiváló termõképességgel és vízleadással bírnak, hanem kifogástalan stressz- és szárazságtûrésük eredményeként stabilitásuk is kiemelkedõ. Az elõrelépést a termõképesség és a szárazságtûrés folyamatos javulásán túlmenõen, az agronómiai tulajdonságok – korai fejlõdés, szárszilárdság – határozott javulása kíséri. Reményeink szerint 2010-ben ismét olyan új hibridekkel gazdagodik a DEKALB ajánlata, melyek használata hozzásegíti a magyar gazdálkodókat termelési kozkázataik csökkentéséhez, eredményességük növeléséhez.
dr. Kiss Erzsébet,
Monsanto, Közép-Európai Technológia Fejlesztési Menedzser