Kiss M. Vencel a Valtrákra esküszik

A nyugat-dunántúli gazda az Agro Naplónak elmondta: másfél évtizede kezdte meg korábbi MTZ gépparkjának cseréjét. Az elsõ Valtra traktort 1994-ben vette meg azzal a szándékkal, hogy korszerûsítse gépparkját. Ez az erõgép már jóval többet tudott, mint a Belorussziában gyártott traktorok, lényegesen kényelmesebb és megbízhatóbb volt az MTZ-knél – mondta a kapuvári gazdaság tulajdonosa.

Az elsõ megvásárolt Valtra traktor a gazdaságban 85 lóerõs volt, majd ezt követte egy 160 lóerõs, más márkájú erõgép.

Késõbb a 85 lóerõset egy 90 lóerõt meghaladó , szintén Valtra erõgépre cserélte le. A mostani T 202-es Versu modell már a hatodik Valtra traktor a gazdaságban. Mint azt Kiss M. Vencel többször is hangsúlyozta, azért maradt meg mindvégig a Valtra erõgépek mellett, mert megbízhatóak, hosszú élettartamúak és alacsony fogyasztásúak.

A legkisebb teljesítményû Valtra traktort a vállalkozás már 8 éve használja a gazdaságban, és mintegy 15 ezer üzemórát teljesítettek a géppel. Ezalatt igen kevésszer hibásodott meg a traktor, a gazdaság tulajdonosa szerint csak az úgynevezett kopó alkatrészeket kellett az erõgépben kicserélni. Ezért is döntött úgy, hogy a Valkon 2007 Kft-tõl újabb nagy teljesítményû Valtra traktort vásárol.

A gépeket általában az eladó cég visszavásárolta és így lett a géppark egyre korszerûbb és modernebb. A gazdaságban most négy Valtra erõgép dolgozik. Így pillanatnyilag van egy 90, egy 180 lóerõs korábban beszerzett traktor, valamint az idén õsszel sikerült megvásárolni a nagyon korszerû egyedi motorvezérléssel rendelkezõ N111 ECO HiTech 122 lóerõs, és az új fejlesztésû sebességváltóval szerelt T202 Versu típusú, 200 lóerõ teljesítményû erõgépeket. Ez a géppark jelenleg a teljes gazdaságot ki tudja szolgálni.

Kettõs öröm volt ennek a két traktornak az átadása a Valkon Kft-nél: ez az elsõ Versu traktor, amely Magyarországon boldog tulajdonosa birtokába került, és az N111-es a Valkon Kft. két éves Valtra márkaképviselete alatt a 150-ik átadott Valtra traktor.

A traktorok számát azért növelte Kiss M. Vencel, mert korábban gyakran még éjszaka is dolgozni kellett a gépekkel, ugyanis 300 hektárt nem tudtak kiszolgálni. Ezért úgy döntött, hogy újabb nagy teljesítményû gépet állít munkába. Emellett a betakarítási munkák is gyorsabban elvégezhetõek több traktorral. Így biztosítható az optimális idõ mind a talajmunkára, mind pedig a betakarításra.

Kiss M. Vencel mintegy 300 hektáron gazdálkodik összességében. Ennek a földterületnek mintegy a fele saját tulajdonú, fele pedig bérlemény. A gazdaságban fõként búzát, kukoricát, árpát és napraforgót termelnek. Emellett tartanak még 150 szarvasmarhát és 400 sertést is. Valamint vannak még úgynevezett hobbilovak is az istállóban. Így a cég árbevétele 200-300 millió forint között van évente a gazda becslése szerint. A gazdaságban dolgoznak családtagok és alkalmazottak is.

A gazdálkodó nem tudta pontosan megmondani, hogy a szántóföldi növénytermesztésbõl vagy az állattenyésztésbõl származik-e több bevétele. Szerinte ugyanis a mezõgazdaságban pillanatnyilag minden ágazat padlót fogott. Úgy fogalmazott, hogy az idei év pangása miatt egy-két traktor árától biztosan elesett. (Ez szerény számítások szerint is mintegy 50-60 millió forint árbevétel-kiesést jelentett a kapuvári gazdaságban.)

A gazdálkodó szerint a kedvezõtlen piaci viszonyokat a nyomott gabonaárak idézték elõ. Példaként említette: tavaly a malmi búza tonnájáért átlagosan 38 ezer forintot fizettek neki, míg most ugyanezért a mennyiségért a felvásárlóktól 10 000 forinttal kevesebbet, azaz 28 ezer forintot kap tonnánként. A mûtrágya ára is rendkívüli módon megnõtt. Ez az önköltséget jelentõsen megemelte, ami minimum 20 százalékkal növekedett.

A gazdálkodó úgy vélte: ahhoz, hogy helyzete javuljon, az országos helyzetnek kell javulnia mindenekelõtt. A gazdaságban az állattenyésztéssel kapcsolatban teljes önellátásra rendezkedtek be, azaz az állatok azt a takarmányt kapják, amit a gazdaságban megtermelnek. Ennek ellenére Kiss M. Vencel szerint „kutyaszorítóban” vannak.

Szerencseként említi, hogy a tehenek által adott tejet a környékbeli településeken értékesíteni tudják, mert vettek egy szállítóautót, amiben helyben ki tudják szolgálni a vevõket, és ezzel járják a környéket. Ez ad a gazdaság finanszírozásában némi mozgásteret – mondja a gazdálkodó. A direkt értékesítés során ugyanis egy liter tejért mégsem 55 forintot kapnak literenként, mint a tejfeldolgozó üzemektõl, hanem 150 forintot. Az áfát levonva ez mintegy 120-130 forintos nettó árat jelent. Ez másfélszer több, mint amit a tejipar ad az alapanyagért. Emellett persze a tejfeldolgozóknak is értékesítenek tejet, mivel az egész termelést direkt módon nem lehet értékesíteni.

A gazdálkodó olyan jövõt képzelne el a magyar mezõgazdaság számára, amelyben a magyar termékek elsõbbséget élveznének az import árukkal szemben. Szerinte ugyanis a magyar gazdálkodók el tudnák látni az ország teljes lakosságát megfelelõ mennyiségû és minõségû élelmiszerrel. Emellett pedig a terméktöbbletnek új piacokat kellene keresni.



– an –