Radikálisan csökkenõ a magyar sertés alapanyag

A hazai sertéstermelés hozzávetõlegesen már 5 éve nem fedezi a piaci igényeket. Ezért Magyarország nettó importõr országgá vált. Hazánkban a sertésvágással, -feldolgozással, -kereskedelemmel foglalkozó cégek igényeiknek csupán 75–80 százalékát képesek fedezni magyar alapanyagból. A fennmaradó hányadot a sertés behozatalával tudják biztosítani. Az ez év június 1-jei állatszámlálás szerint mindössze 3,2 millió darab volt az állomány nagysága, míg 2007-ben ez a mennyiség 4,1 milliót tett ki. Két év alatt a csökkenés 900 000 darabot jelent, így közel 100 ezer család kiegészítõ bevétele szûnt meg.

Jelentõsen megváltozott a mezõgazdaságban az állattenyésztés és növénytermelés aránya is. A korábbi egyensúlyi helyzettel szemben az állattenyésztés részaránya – becslések szerint – 30 százalékra süllyedt. A Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) tagnyilvántartása alapján készült táblázat jól példázza a fenti megállapításokat:

A sertés termékpályán képzõdõ eredménybõl a termelõk és feldolgozók kismértékben részesülnek, a legnagyobb profitot a multinacionális és a hazai tulajdonú élelmiszer-kereskedelmi láncok realizálják. Ez a kör a teljes piaci részarány 60 százalékát tudhatja magáénak. Ismerve az unió tagországainak piaci viszonyait, ez a jelenség általánosnak mondható, arányaiban van csak különbség a tagállamok között. A kisebb boltok többsége képtelen versenyben maradni, tekintettel arra, hogy a láncoknál alkalmazott eszközökkel nem képesek élni.

Két éve, 2007-ben a lengyelországi túlkínálat miatt a magyar piacot elárasztották dömpingáron sertéssel, emiatt csökkent a hazai alapanyag felvásárlási ár. Ez a saját földtulajdonnal nem rendelkezõ vállalkozások gazdálkodási mutatóiknak további romlását eredményezte. Az idén az import behozatal árcentruma emelkedett, a forint árfolyam változásának megfelelõen, valamint jelentõs keresletnövekedés történt a magyar élõsertés iránt, elsõsorban a román partnerek részérõl. Így csökkent az árkülönbség a dunántúli és alföldi régiók között.

A hazai felvásárlási árak a csatlakozástól kezdõdõen követik az EU átlagárak alakulását. Eközben a földtulajdonnal nem rendelkezõ magyar gazdálkodók nem tudnak kalkulálni azokkal a lehetõségekkel, amelyek a kedvezõbb feltételekkel rendelkezõ versenytársaknál adódtak. A magyar sertéstermelõi kör csökkenését, valamint az alacsony sertésállományt elõidézõ okok közül a rangsor elején a sertéstelepek technológiai elmaradottsága szerepel, és az állatjóléti, környezetvédelmi beruházások magas költségvonzata. E beruházások kötelezõ jellegûek, és olyan költségtöbbletet eredményeznek, amely a hatékonyság növelésével nem ellentételezhetõ.

A negatívumok között nem elhanyagolható az sem, hogy a hazai sertéstartók nagy része termõföld hiányában kiszolgáltatott. Egyrészrõl nem képes megtermelni a szükséges takarmányt, másrészrõl nem tud gondoskodni a keletkezett hígtrágya megfelelõ elhelyezésérõl sem.

A piaci környezet bizonytalansága, kiszámíthatatlan változásai miatt sok termelõ még hitelt, vagy vissza nem térítendõ támogatást sem akar/tud igényelni, inkább megszünteti tevékenységét. Az EU-s támogatások igénybevételéhez garantálni kell, hogy 5 éven belül nem hagy fel pl. a sertéstartással, amit szintén sokan nem vállalnak.

A hazai sertéstermelés hatékonysága nem versenyképes. A teljesség igénye nélkül sorolható tényezõk: a szaporulat kevesebb, mint a nemzetközi átlag, gyengébb a takarmányhasznosítás, lassúbb a tömeggyarapodás, jelentõs az élõmunka ráfordítás. Hazánkban az egy kocára jutó fialási átlag 20 darab alatt van, míg más jelentõs számban sertést tartó országokban ez a mutató elhagyta az átlag 20 darabot. A felsoroltak biztonságos megoldásához a felvásárlási árakban elérhetõ nyereség nem nyújt megfelelõ fedezetet.

Összefoglalásként  elmondhatjuk, hogy a magyar sertésállomány annak ellenére, hogy az abból készült termékek még mindig keresettek a világpiacon soha nem tapasztalt mélypontra süllyedt. A növénytermelés magas részaránya csökkenõ állatállomány mellett nem lesz tartható, ezért az egész agrárium megingásával lehet számolni. A költségvetés ebben az évben mintegy 10 milliárd forintnak megfelelõ nemzeti támogatást juttat a sertéságazat számára. Ennek 60 százaléka az állatjóléti támogatás, 30 százalék körüli nagyságrendet képvisel az állatbetegségek megelõzése érdekében nyújtott támogatás. Végezetül sajnálatos módon a feketegazdaság elleni összehangolt kormányzati és társadalmi küzdelem hiánya, egyre növekvõ részaránya, nehezíti a sertéstartók, a teljes termékpálya gazdálkodását is, gátolja a fejlõdést, növeli a versenyhátrányt.

Kádár László