A DEKALB nemesítés válaszai a kukoricatermesztést érintõ idõjárási kihívásokra

Nyáron megjelent írásunkban a vetési és kelési idõszak meteorológiai anomáliáiról tettem említést, amely jelentõsen befolyásolta a kukorica kelését, kezdeti és korai fejlõdését. Az áprilisi idõjárási adatokra alapozva jeleztem, hogy nem számíthatunk a 2008-ashoz hasonló kiemelkedõ termésre. Az eddigi eredményeket tekintve megbízhatunk a népi hiedelmekben, hiszen a legutolsó termésbecslések szerint 6,5, az eddigi adatok szerint 6-6,5 tonna kukorica szemtermésre számíthatunk hektáronként.

A korai fejlõdési idõszak csapadékhiánya a gyomirtás hatékonyságát jelentõsen rontotta, így súlyosbítva a kukoricanövények amúgy sem kedvezõ helyzetét.

Nagy kérdés volt, hogy milyen idõjárás köszönt ránk a virágzásban és a szemkitelítõdés idõszakában!

Az OMSZ adatai szerint június, mikor a termésképzõ tényezõk (pl. a szemsorok száma) egyes részeinek kialakulása, illetve determinálódása történik nem volt szélsõséges az idõjárás, sõt a harminc éves átlaghoz képest 0, -1°C-kal hûvösebb volt. Csapadék tekintetében az ország jelentõs részében a sokévi átlag körüli mennyiség hullott, de természetesen voltak régiós eltérések. Kevesebb csapadékot regisztráltak az ország középsõ részén, illetve keleten és délen a határ menti területeken. Az elosztást nézve a kukorica számára kedvezõen alakult (kivéve a legkorábbi vetéseknek!), hiszen a hónap második felére jutott a nagyobb mennyiség, esetenként viharos széllel és jéggel.

Júliusban, amikor a kukorica virágzási idõszakát éli akkor a legérzékenyebb a környezeti tényezõkre így a termésveszteség ebben a hónapban érheti el a legmagasabb értékeket (a virágzás kezdete: -10–12%, virágzás: akár -50%!). Július már az országos átlagot tekintve 1-1,5°C-kal volt melegebb, bár-amint az ábrán látszik- az Alföld déli megyéiben 1,5-2°C-kal volt melegebb a 30 éves átlagnál.

Csapadék tekintetében nem volt ennyire kedvezõ a kép, hiszen országos szinten is átlag alatti csapadékmennyiséget mérhettünk, nem beszélve az egyes régiókat jellemzõ jelentõs eltérésekrõl. Észak-keleten és az Alföld déli részein csak a sokéves átlag 20–40%-a hullott le.

Augusztusban rég nem látott nagy meleg és egyes területeken szárazság köszöntött ránk, ami egy „új” típusú stresszt jelentett növényeink számára. Július második fele és augusztus az az idõszak a kukorica életében, amikor a termékenyült szemekben a szárazanyag felhalmozódása lezajlik, a csõkocsány és a csuhélevél véglegesen kialakul. Irodalmi adatokból tudjuk, hogy a szemtelítõdéskor (virágzást követõ 12–36 nap) a növényeket ért fokozott hõ- vagy szárazságstressz 30–40% vagy akár magasabb termésdepressziót is okozhat. (3. ábra).

A túlzottan magas hõmérséklet a fotoszintézis hatékonyságát csökkenti, a légzés fokozódik, a transzspiráció lelassul, a levél felmelegszik, ami végül az elbontott szerves anyagok mennyiségének növekedéséhez, így a nettó szemtermés csökkenéséhez vezet. Ezt az úgynevezett késõi stresszt volt lehetõségünk megfigyelni 2009 nyarának második felében. A késõn vetett táblákon, illetve a késõbbi (relatív késõi!) éréscsoportok hibridjei virágzásuk késõi szakaszában, illetve a szemkitelítõdés idõszakában szenvedtek el mérhetõen több stresszt, mint FAO300-as versenytársaik. Nem egy kísérleti helyen biztosan elõre jelezhetjük, hogy a FAO300-as csoport átlageredménye magasabb lesz, mint a FAO400-as éréscsoport fajtáinak átlaga. Fontos tény, hogy Magyarországon szeptember elejére-közepére átlagosan mintegy 10%-kal több GDU (a kukorica számára hasznosítható hõösszeg) gyûlt össze, mint 2008-ban. Nem meglepõ tehát, hogy egyes helyeken legfõképpen a korán vetett korai 300-as hibridek könnyen túlérésbe kerültek. A túlérés tüneteit (pl. a szárdõlést) az elõbb említett hõ-, de fõképp a szárazságstressz még tovább fokozta (3. ábra).

A fent említett élettani folyamatok megértése, megfigyelése és eredményeinek a szelekcióban történõ figyelembe vétele alapvetõ feladata napjaink nemesítõinek a hazánkat is jellemzõ kontinentális és trópusi éghajlatokon. Korábbi cikkünkben már szóltunk ilyen irányú munkánkról, a nemesítési és fejlesztési folyamatok tudatos, a környezeti kihívásoknak megfelelõ alakításáról. Ezen munkánk eredményeit már az idei betakarítás korai stádiumában is láthatjuk! A korai éréscsoportban olyan hibrideket bocsátottunk az elmúlt években a gazdálkodók rendelkezésére, mint a DKC4490, a DKC4964 amelyek kiemelkedõ terméspotenciáljuk mellett már a szárazságtûrésükrõl és évjárati stabilitásukról is elismertté váltak a szakmában.

Legújabb hibridjeink szintén komoly visszaigazolások számunkra!

Reményeink szerint a magyar gazdák a jövõ nagy hibridjeit köszönthetik a DKC4590 és a DKC4795 személyében. Meggyõzõdésünk, hogy Magyarországon a kiszámíthatatlan idõjárás miatt a korai éréscsoport (FAO300) az az éréscsoport, ami biztonsággal kiszolgálja igényeinket. 2010-ben ismét bemutatunk új DEKALB hibrideket.

Az EE3802 nagyon jó kelési eréllyel rendelkezik, korán is vethetõ, hosszú csövekkel rendelkezik, erõs szárának köszönhetõen ezzel a hibriddel elkerülhetõ a túlérés fázisában jelentkezõ szárdõlés.

Ez a hibrid az elsõ DEKALB dihaploid nemesítésbõl származó fajta! Az EE4605 az elmúlt években, mind aszályban, mind a bõ termés évében többre volt képes, mint a már sokat bizonyított DK440.

Javasoljuk, hogy a FAO400-as éréscsoport hibridjeinek választásakor a kiemelkedõ terméspotenciál és jó vízleadás mellett legyen szempont a korai vethetõség, a virágzáskori stressz elkerülésének hibridben rejlõ lehetõsége és a jó kezdeti fejlõdési erély. A DKC4889 korai virágzásával és nagy termés-potenciáljával tûnik ki, valódi intenzív hibrid.

A DKC4983 idén is bizonyítja, hogy a száraz évek megbízható hibridje, mely széles tõszám-optimumának köszönhetõen a gyengébb termõhelyeken is sikerrel termeszthetõ. A DKC5170 és a DKC5276 éréscsoportjuk kiemelkedõ potenciállal és stabilitással rendelkezõ hibridjei. Korai és agresszív virágzásukkal az esetleges stresszes idõszak sikeres elkerülését, vagy megbízható átvészelését biztosíthatjuk.

Ha visszatekintünk az elmúlt 3 évre három, a kukorica szempontjából gyökeresen eltérõ idõjárási körülményt figyelhettünk meg. Megtapasztalhattuk a virágzás körüli stressz hatását 2007-ben, volt részünk optimális idõjárásban is 2008-ban – az ország nagy részén.

2009-ben pedig a kezdeti és a késõ stressz hatásaival szembesültünk.

Elmondhatjuk, hogy a DEKALB hibridajánlat minden egyes új hibridje mindhárom évben kitûnõen vizsgázott, részben a kísérletekben, részben pedig már a termelésben is (100 000 hektáron új DEKALB hibrid 2009-ben). Egy szó, mint száz a termelõ mikor DEKALB hibrideket választ nagy biztonsággal számíthat rá, hogy mind stresszes, mind optimális körülmények között a lehetõ legjobb eredményt lesz képes elérni.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni azonban, hogy a kockázatkezelés egyik legfontosabb eleme a megfelelõ portfolió választás! Tehát soha ne csak egy hibridet termeljünk! Válasszunk mindig több hibridet, ugyanis az idõjárás okozta rizikót ezáltal csökkenthetjük a leghatékonyabban.

Használják hibridjeinket egészséggel és sok sikerrel!

Könczöl Péter

nemesítõ