Szántóföldi jövevények II.

Csattanó maszlag (Datura stramonium)

Amerikai eredetû, ahol az indiánok kultikus növénye volt. Hozzánk Borbás Vince szerint Ázsiából „cigányokkal” érkezett. Kezdetben leginkább szemétdombokon, trágyarakások közelében, disznólegelõkön tenyészett, de napjainkban a szántókon is elterjedt faj.





Selyemkóró (Asclepias syriaca)

Õshazája Észak-Amerika keleti síkságaira tehetõ. Európába az 1600-as években került be. Hazánkban a 19. században kezdték intenzíven termeszteni (pl. virágából szörpöt, a mag szõreibõl selymet készítettek). Késõbb felhagyták termesztését, és elvadult állományai inváziós centrumként mûködve jelentõs károkat okoznak.





Betyárkóró (Conyza canadensis)

Észak-Amerikában honos. A 17. században elsõként Kanadából került át francia kertekbe, majd egész Európát meghódította. Magyarországon is közönséges, fõként homokon, parlagokon tömeges.





Szõrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)

Eredetileg az észak-amerikai kontinens homokpusztáinak növénye volt, bár egyes kutatók szerint inkább Amerika trópusi részein honos. Európába elsõként 1750-ben Svédországba kerültek át a magjai, és az azt követõ száz évben gyorsan terjeszkedett.





Fehér disznóparéj (Amaranthus albus)

Õshazája az USA déli részein és Mexikóban található. Európában elsõként 1723-ban Itáliában jegyezték fel. Magyarországon az 1800-as évek legvégén a vasútvonalak mentén terjedt szét.





Sugártalan székfû (Matricaria discoidea)

Származását homály övezi. Feltehetõleg hibrid eredetû. Elsõként Észak-Amerika nyugati partvidékén jegyezték fel az 1800-as évek elején, amit gyors világkörüli terjedés követett. Hazánkban, kezdetben vasútvonalak kísérõje volt.





Kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora)

Az Andok vidékén honos. Európa egyes részein fõleg a napóleoni háborúk idején vált gyakorivá, innen ered a „Franzosenkraut” („franciagyom”) elnevezése. Erdélyben „sztálinburján”-nak is hívják, ami arra utal, hogy a 2. világháború alatt és azt követõen szaporodott el.





Szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum)

Dél-Amerikából származik. Hazai terjedése a Bécsbe hajtott délvidéki disznókondák révén és az 1848-49-es szabadságharc lovas mozgalmaival történt. Romániába még ezt megelõzõen kozák lovak sörényén és farkán került be. A kétféle behurcolási módot örökíti meg a növény két népi neve is: „szerbtövis” és „muszkatövis”.





Parlagfû (Ambrosia artemisiifolia)

Észak-amerikai eredetû. Inváziója az I. világháború idején indult meg az Osztrák-Magyar Monarchia kikötõi felõl, fertõzött gabonaszállítmányokkal. Zárt, széles frontban terjedt észak felé és nem tar





Parlagi madársóska (Oxalis dillenii)

Észak-amerikai származású. Egyik behurcolási módja hajók ballasztanyagaként használt termõföld lehetett, amit a kikötõkbe érkezvén a partokon halmoztak fel. Terjeszkedésének üteme a II. világháború után felgyorsult, hazánkba az 1960-as években jutott el. Parkokban, kertekben, szántókon és útszéleken él.tott egy évszázadig sem, hogy a legtöbb gondot okozó gyomnövényünkké váljon.





Olasz szerbtövis (Xanthium italicum)

Hazája Észak-Amerika. Magyarországon az 1920-as években kezdett terjedni vízpartok mentén. A hullámterekrõl az árterekre, majd a szántókra is benyomult. A kapásokban használt gyomirtó szerekre már alig érzékeny.





Szilkesark (Nicandra physaloides)

Peruból származik, és talán dísznövényként hozták Európába. Állítólag rovarriasztó hatása is van. Nálunk ritka gyomnövény, kertekben és kapáskultúrákban él.





Dr. Pinke Gyula

Ajánlott irodalom:

Botta-Dukát Z., Mihály B. (Szerk.) (2006): Özönnövények II. A KVVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei, Budapest.

Mihály B., Botta-Dukát Z. (Szerk.) (2004): Özönnövények. TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Budapest.