Õszi búza talaj elõkészítése kukorica után

A talajmûvelési eljárások korszakai és jellemzõ vonásai hazánkban

Az iparszerû mezõgazdálkodás idõszakában a talajmûvelést a nagy menetszámú mûvelés jellemezte, aminek hatására a talaj fizikai és biológiai tulajdonságaiban leromlás következett be, az energia- és az üzemanyag-felhasználás is a többszörösére növekedett. A gépek teljesítményének növekedése együtt járt a tömegének és a talajt érõ mechanikai stressznek a növekedésével. A tarlómaradványok felhasználásának mellõzése következtében az eróziós és a deflációs folyamatok valamint a talajtömörödés egyre nagyobb területeken fejtették ki hatásukat.

Csökkentett menetszámú, energiatakarékos talajmûvelés

A biológiai szemléletû mûveléshez fontos lépés a talajt kíméletesen lazító és porhanyító eszközök, a felszínen mulcsot hagyó, nedvességmegõrzõ mûvelõ elemek kialakítása. A takarékos mûvelés a termõhely körülményeihez szabott legkevesebb menetszámmal teljesül (1. kép). A növények számára kedvezõ talajállapot a megkímélt állapotú talajon kevesebb energiával és környezeti kárral alakítható ki.

Redukált talajmûvelési eljárások adaptálása a hazai körülményekhez

Az Amerikai Egyesült Államokban elsõdleges cél az erózió csökkentése és a talajnedvesség veszteségének minimalizálása volt, addig Angliában a fõ törekvés a káros mértékû talajtömörödöttség megszüntetése. A következõ mûvelési- és vetési módok kerültek alkalmazásra: a direktvetés (no tillage), a hasítékba vetés (strip tillage), a bakhátas mûvelés és vetés (ridge tillage), a forgatás nélküli talajmûvelési rendszerek (kultivátoros-, tárcsás-, rotációs eszközre alapozott és tarló-mulcs rendszer). Magyarországon elsõsorban az energiával és a költségekkel való takarékosság segítette elõ ennek a mûvelési irányzatnak az elterjedését. Csökkent a technológiák menetszáma, fontossá vált a talajkímélés, a talajok biológiai tevékenységének jobb hasznosítása. Ennek a mûvelési irányzatnak az alkalmazása nem indukál újabb károsodást a talajban, amellett hogy a növény igényeinek megfelel (2. kép).

Javul a talaj fizikai és biológiai állapota. A hazánkban alkalmazott módszerek a nyugat-európaiakkal hozhatóak összefüggésbe. Ezek a következõk: tárcsás, nehézkultivátoros, középmély lazítóra alapozott alapmûvelés, kombinált mûvelés és vetés.

A talajvédõ – illetve a csökkentett menetszámú – mûvelés szélsõséges esetének tekinthetõ a direktvetés. Ebben az esetben a vetés és a kelés feltételeit megelõzõ mûvelés nélkül kell biztosítani. A tarlómaradványok felszínen hagyása az erózió és a defláció megszüntetését, a párolgási-, a kevés menetszám a taposási kár csökkentését eredményezi.

Õszi búza energiatakarékos talajmûvelési rendszere a gyakorlatban low input technológiára adaptálva

A késõn lekerülõ elõvetemények után a rendszer a szárzúzással indul, utána alapmûvelés forgatással vagy forgatás nélkül történhet (táblázat).

Forgatással: õszi gabonák alá a szántás csak kivételes esetben ajánlatos (sok tarlómaradvány, erõs gyomfertõzöttség, nedves talajállapot). Forgatás nélküli alapmûvelés eszköze rendszerint a tárcsa (több menet, más-más irányba), a nehézkultivátor és a középmély lazítók. A kukorica elõvetemény esetén az optimális vetésidõ, és a munkák torlódása miatt rövid idõ alatt kell vetésre a talajt jól elõkészíteni. A tarlómaradványait – ha betakarításkor az nem történt meg – zúzni szükséges. A kukoricaszár speciális szártépõkkel, szárzúzókkal készíthetõ elõ. Az augusztus közepén túl betakarított növények után õsszel csak kalászos gabonák vethetõk. Az õszi kalászosok közepes elõveteménye a kukorica, amely széles sorközû, ún. „kapásnövény”. Amennyiben a termesztési technológiájuk tartalmazza a mechanikai gyomirtást, a sorközmûvelést, akkor a talajokat jól mûvelhetõen hagyják vissza. A gépi betakarítás talajt tömörítõ hatása – csapadékos idõszakban – ront a talajok állapotán. Késõn lekerülõ elõvetemények után õszi gabonák alá a szántás kivételes esetekben ajánlatos akkor, ha a gyors elmunkálás lehetõségei adottak. A szántás elmaradása esetén hatékonyabb kémiai védekezésre kell számítani az õszi gabonában.

A nedves talaj ekével inkább mûvelhetõ, mint más eszközökkel, de ha szalonnás, elmunkálásával várni kell a talaj szikkadásáig.

A mûvelhetõség mértékéig megszikkadt rögök tárcsával, forgó-, vagy ásóboronával, nehéz és középnehéz fogasok kombinációjával porhanyítható. Ha a talaj nyirkos és nem túlságosan tömörödött, akkor a szántással egy menetben is elmunkálható (ekére szerelhetõ forgóelemes porhanyítóval, mélytömörítõ Campbell típusú hengerrel, vagy ekéhez kapcsolt fogassal).

dr. Pepó Pál – Erdei Éva