MENÜ

Búzafajták rezisztencia nemesítése Martonvásáron

Oldalszám: 21
Láng László, Bedõ Zoltán, Vida Gyula, Veisz Ottó 2014.03.10.

Az õszi búza biztonságos termesztésének alapfeltétele a különbözõ betegségekkel szembeni ellenállóság. Rezisztens fajtákat termesztve csökkenthetõ a kijuttatott növényvédõ szerek mennyisége, így a környezetet kevésbé szennyezve, kisebb költséggel állítható elõ kevesebb vegyszert tartalmazó termény.

 




 

 

A búzát világszerte 200–250 kórokozó és kártevõ veszélyezteti, melyek közül Magyarországon mintegy 5–10-re tehetõ azon betegségek száma, melyek gyakrabban és akár jelentõs gazdasági károkat okozva felléphetnek a köztermesztésben. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron a szántóföldi körülmények között végzett szelekció mellett az utóbbi évtizedben molekuláris módszerek használatával bõvült a rezisztencia javítását célzó nemesítési tevékenység kelléktára.



Magyarországon az 1960-as évek óta a búzalisztharmat gyakori levélbetegség. A közel 40 éve tartó megfigyeléseink alapján a kórokozó populáció rendkívül összetett és az ismert rezisztenciagének többsége hatástalan a betegséggel szemben. Az elmúlt 10 esztendõben 48 rassz jelenlétét mutattuk ki a kórokozó populációban. Emellett a vizsgált izolátumok virulencia komplexitása (ami azt mutatja meg, hogy az ismert rezisztenciagéneket hordozó 7 tesztfajta közül az adott izolátum mennyit tud megbetegíteni) is nõtt, 1973-ban az izolátumok átlagának értéke 2,03 volt, 2007-re már 6,18-ra nõtt.



A céltudatos nemesítõi munka következtében az intézetünkben nemesített fajták jelentõs hányadának lisztharmat-ellenállósága olyan szintû, hogy átlagos évjáratban nem, vagy csak kis mértékben fertõzõdik e betegséggel.

A rozsdagombák még napjainkban is komoly veszélyt jelentenek a búzatermesztésben. A levél- és szárrozsda ellenállóság tesztelése szántóföldön erõs kórokozó nyomást biztosító provokációs kertekben történik.



Több kiváló hatékonyságú levélrozsda rezisztenciagén (Lr) alkalmas a levélrozsda-ellenállóság javítására (Lr9, Lr19, Lr24, Lr25, Lr28, Lr29, Lr35 és Lr37). Sajnos a rezisztenciaforrásként használható törzsek agronómiai tulajdonságai rosszak, így néhány évvel ezelõtt megkezdtük e gének beépítését martonvásári eredetû fajtákba. Az Lr gének beépítésének hatékonysága jelentõsen javítható a molekuláris markerszelekció felhasználásával. A markerszelekció során egy-egy adott rezisztenciagénnel szorosan kapcsolt (azaz vele nagy valószínûséggel együtt öröklõdõ) kromoszómaszakasz (marker) jelenlétét mutatjuk ki az utódnövényekben. Mivel a marker kimutatásához nincs szükség a betegséggel szembeni ellenállóság tesztelésére, már az egyedfejlõdés korai szakaszában, környezettõl függetlenül eldönthetõ, hogy a vizsgált növényegyed hordozza-e a kívánt rezisztenciagént. A rezisztenciagének beépítését visszakeresztezéssel végezzük.



Mivel egy-egy Lr gén önmagában történõ felhasználása magában hordozza a genetikai sebezhetõség veszélyét, megkezdtük a különbözõ géneket hordozó törzsek kombinálását (piramidálás).

E munkával célunk egyszerre több rezisztenciagént hordozó genotípusok létrehozása, melyek várhatóan az egy-egy gént hordozó törzseknél tartósabb levélrozsda-ellenállósággal rendelkeznek majd.



A szárrozsda-rezisztencia kutatása jelenleg a levélrozsdáénál sokkal szûkebb területen folyik, de így is minden évben teszteljük fajtáink, fajtajelöltjeink és a bejelentés elõtt álló törzseink ellenállóságát e betegséggel szemben. Mindenesetre a hazai klimatikus viszonyok e kórokozó számára is kedvezõek, sõt a globális felmelegedés hatására egyre inkább elõnyössé válhatnak, hiszen a szárrozsda szaporodásához optimális hõmérséklet magasabb a másik két rozsdafajénál. Tovább növeli az újbóli megjelenés veszélyét egy új rassz létrejötte (Ug99) amellyel szemben a több hazai fajtában is megtalálható Sr31 rezisztenciagén hatástalan.



A kórokozó számára kedvezõ idõjárási körülmények között a kalászfuzárium több esztendõben is jelentõs gazdasági károkat okozott. Erõs kalászfertõzõdéskor a kalászkák egy része elhal, vagy csak csökkent értékû szemet terem, ami jelentõs termésveszteséget okozhat. Ennél is veszélyesebb azonban a közvetett károkozás, hiszen a Fusarium fajok az emberi és állati szervezetre káros mikotoxinokat termelnek. Mesterségesen fertõzött, öntözött tenyészkertben folyik a búza genotípusok tesztelése, valamint ellenálló búzatörzsek szelekciója.



Évjárattól függõen a különbözõ levélfoltosságot okozó gombafajok is gazdaságilag jelentõs kárt okozhatnak. Az elmúlt néhány évben a sárga levélfoltosság (DTR), a szeptóriás levélfoltosság és a pelyvalevél foltosság gombabetegségekkel szembeni ellenállóság meghatározására alkalmas üvegházi csíranövénykori tesztet dolgoztunk ki és rendszeresen vizsgáljuk fajtáink és fajtabejelentés elõtt álló törzseink rezisztenciáját. Szántóföldön mesterségesen fertõzött tenyészkertet alakítottunk ki e betegségekkel szembeni rezisztencia megállapításához.



A kórokozókkal szembeni rezisztencia javítása folyamatos és rendszeresen megújuló kihívást jelent a növénynemesítõk számára. A termesztett búzafajtáknak újonnan fellépõ betegségekkel, vagy egy ismert betegség új, eddig ismeretlen patotípusával kell felvenniük a harcot. Az új rezisztenciaforrások azonosítása és beépítése, ellenálló növényegyedek szelekciója hozzájárulhat a gabonatermesztés kockázatának, továbbá a termesztés költségeinek és a kijuttatott kemikáliák mennyiségének csökkentéséhez.



Vida Gyula, Bedõ Zoltán,

Láng László, Veisz Ottó