A szemes kukorica bioetanol célú felhasználása - különös tekintettel a KWS hibridekre

A cikk néhány megállapításában meglehetõsen egyoldalú és szubjektív – tehát semmiképpen nem tudományos igényû – áttekintést nyújt a kukorica bioetanol célú felhasználásáról és azt befolyásoló termesztés-technológiai elemekrõl. Ezért ez a közlemény a tárgyilagos ismeretterjesztés helyett inkább PR cikk jellegûnek tekinthetõ, mely a hazai piacvezetõ kukorica nemesítõház számára jelent gyakorlatilag ingyen reklámot. Néhány gondolatot érdemes e dolgozathoz hozzátenni, illetve pontosítani.

Mindenekelõtt meg kell állapítani, hogy sajnos annak ellenére, hogy néhány éve a sajtó számos bioetanol üzem tervezését, építését jelentette be, részben a 2007. évi gabonaár robbanás, de azóta a kõolajár és az üzemanyagok iránti kereslet jelentõs csökkenése miatt is, ma még egyetlen „klasszikus” szárazõrlésû, jármû üzemanyagot elõállító bioetanol üzem sem mûködik Magyarországon. Remélhetõen az iparág a következõ években – részben az elérhetõ EU pályázati források felhasználásával is – fejlõdni fog.

A szerzõk említik, hogy a modern kukoricahibridek keményítõ tartalma magas. A fehérjetartalom jelentõs csökkenésével együtt ez jóval nagyobb, mint az egykori tájfajtáké, illetve az elsõ beltenyésztett hibrideké. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez inkább a lófogú hibridekre érvényes, ugyanis a sima szemû (kemény) típusok keményítõtartalma néhány százalékkal alacsonyabb, nyersfehérje tartalmuk kb. ugyanennyivel magasabb.

Fontos tény, hogy ma az európai kukorica-nemesítési programokban általában még nem kiemelt szelekciós tényezõ a keményítõ, illetve az etanol termés. A mai hazai piacvezetõ hibridek jelentõs része nem kifejezetten e célra lett nemesítve, igaz, az más kérdés, hogy a nemesítõházak a hibridkínálatukból kiválogatják és megjelölik (jelöltetik) az etanol ipar számára kedvezõbb hibrideket, melyeket a HTF (high total fermentable) vagy HFC (high fermentable corn) rövidítéssel illetnek.

A szerzõk a kísérletekben meglehetõsen önkényes összeállításban – nem bemutatott szempontok alapján kiválasztott – 16 szemeskukorica hibridet említenek, melyek hazai állami elismerésére 1997–2009. között került sor. Ismerve a legfontosabb növényfajok tekintetében az utóbbi évtizedben elért nagymértékû genetikai elõrehaladást, meglehetõsen nagy szakmai hiba egy újonnan elismert és egy 12 éve köztermesztésben levõ hibrid termõképességét összehasonlítani, fõleg ebbõl következtetéseket levonni. Ugyanis a keményítõ és etanol termést leginkább a termõképesség (magas keményítõtartalom mellett) határozza meg.

Szakcikkhez képest túlzó az a megállapítás, hogy a „PR37D25 és a PR36K67-es hibridek hektáronkénti bioetanol hozama nagyságrendekkel nagyobb pl. a KWS 353, PR38B12 és a DKC 5211-es hibridekétõl. Ez a „több nagyságrendnyi” eltérés itt legfeljebb 50%. Szintén önkényesen összeállított az 1. ábra, amelyen grafikusan az említett 16 hibridbõl mindössze 5 került kiválasztásra és bemutatásra.

Az ábra szerint a bemutatott 5 hibrid etanol hozama mintegy 3500–6000 l/ha között mozgott. A KWS Magyarország Kft. a 2008. óta Magyarországon elismert és értékesített KWS 353 (Laureat) hibridet sohasem ajánlotta bioetanol célú felhasználásra, ahogy azt sem állította, hogy ez a viszonylag régi, inkább extenzív technológiákhoz ajánlott hibrid versenyképes lenne a legújabb, elsõsorban intenzív technológiát igénylõ hibridekkel.

A jövõben a hazai bioetanol ipar és az alapanyagot elõállító kukoricatermelõk érdekeit az szolgálná leginkább, ha a szemeskukorica hibridek bioetanol célú alkalmasságát szakmai érdekképviseleti szervezetek és független tudományos mûhelyek vizsgálnák több éves kísérletekben az érdekelt iparág, esetleg a nemesítõ és forgalmazó cégek anyagi támogatásával. A legfontosabb vizsgálandó tulajdonságok: termõképesség, termésstabilitás – szárazságtûrés (hiszen az ipar évente viszonylag állandó, stabil mennyiségû alapanyagot igényel), keményítõtartalom, fermentálhatóság. Fontos, hogy e kísérletekbe a nemesítõházak ajánlják be a legalkalmasabbnak tartott hibridjeiket, tehát azok ne önkényesen legyenek kiválasztva.

Mivel az etanol kihozatal pontos laboratóriumi meghatározása (erjesztés után a kinyert etanol közvetlen vagy közvetett mérése) nagyon költséges és idõigényes, az utóbbi években jelentõs fejlesztések folynak az etanol kihozatal gyors vizsgálati módszerekkel (pl. NIR spektroszkópia-reflektancia) történõ minél pontosabb és olcsóbb becslésére.

Ezeket a beltartalmi vizsgálati módszereket a kukoricanemesítõ és a mûszergyártó, kalibrációt kidolgozó cégek titkosan kezelik és saját protokollokként fejlesztik. Ezért mai formájukban inkább csak marketing célokat szolgálnak és nem alkalmasak a mindenki által ismert, szabványos protokoll szerepére, ami a vegyiparban vagy az élelmiszeriparban (cukoripar, növényolaj ipar) egyébként teljesen természetes.

Csakis objektív, nyitott és mindenki által ismert kísérletekkel és vizsgálati módszerekkel érdemes a jövõben hazai bioetanol iparág biológiai alapjainak (kukoricahibridek) fejlesztését végezni.

A KWS már 2006. óta végez Magyarországon kísérleteket (1. és 2. ábra) a bioetanol célra legalkalmasabb hibridek kiválasztása és ajánlása érdekében (keményítõ termés számítása, erjesztés utáni HPLC és CO2 alapú etanolkihozatal-mérés, NIR reflektancia alapú gyors EYP – ethanol yield potential – meghatározás).

Hibridjeink kiemelkedõen szerepeltek a Debreceni Egyetem által végzett bioetanol kísérletekben (3. ábra) is: 2007-ben 3 termõhely átlagában, szemtermésben a KWS 2376 a vizsgált 32 hibrid közül 123,5%-kal az elsõ helyet érte el.

A KWS Magyarország Kft. a jövõben tovább folytatja bioetanol célú saját kísérleteit, hogy a remélhetõen meginduló hazai bioetanol gyártáshoz ajánlott hibridjeinkrõl gazdálkodóink megfelelõ információval rendelkezzenek.



Dr. Nagy Sándor

termékfejlesztési vezetõ

KWS Magyarország Kft.