Elterjedt szerves savas tartósítási technikák a nedvességtartalom függvényében - 3/3

Általános irányelvek



A szemes termények és egyéb takarmányok esetében is fontos, hogy azok megõrizzék minõségüket, hosszú ideig tárolhatók legyenek, és minimális legyen a tápanyagveszteség.

A szántóföldi (Fusarium sp.) és raktári penészgombák (Penicillium sp. Aspergillus sp.) élesztõk, valamint az általuk termelt mikotoxinok súlyos károkat okoznak a mezõgazdaságban.

A penészgombák a növénytermesztésben járványokat váltanak ki, és rontják a beltartalmi értékeket, hiszen éppen az állatok számára értékes esszenciális aminosavakat használják fel anyagcseréjük során. A mikotoxinok okozta gazdasági veszteség fõleg a takarmányfelvétel csökkenésébõl, a rosszabb takarmányértékesülésbõl, szaporodás-biológiai zavarokból, az általános ellenálló képesség csökkenésébõl, immunbiológiai zavarokból, az egyes toxinokra jellemzõ kórképben megnyilvánuló betegségekbõl, illetve a másodlagos fertõzõdések gyakoriságából adódik.

Mivel a takarmányokban jelenlévõ mikotoxinokra vonatkozóan egyre szigorúbbak az elõírások, és közvetett módon az emberi szervezetbe is bekerülnek, fokozottan oda kell figyelni a toxinterheltségre.

A szemes termények elterjedt tartósítási módszere a szárítás, amely azon az elven alapul, hogy a szemek bizonyos nedvességtartalma alatt nem tudnak elszaporodni a gombák.

Ez így is van, de a betárolt termény nedvességtartalmának inhomogenitása, illetve visszanedvesedés miatt (pl. kondenzvíz által) gyakran elõfordul, hogy a raktártér bizonyos helyein újra el tudnak szaporodni a káros gombák, ami végül a tárolt termény megromlásához vezet. Ez ellen gyakran úgy védekeznek, hogy túlszárítják a tárolandó szemet, ami egyrészt nem küszöböli ki a problémát, másrészt a túlzott szárítás csökkenti a felvehetõ tápanyagtartalmat, és sérülékenyebbé teszi a szemeket. Ez megint csak kedvezõtlen, hiszen a termény idõnkénti átmozgatásával megnõ a tört szemek aránya, ami a minõség csökkenésén kívül a káros mikrobák megtelepedésének esélyét is növeli. A szárítás részleges vagy teljes kiváltására megfelelõ alternatívát nyújt a szerves sav készítményekkel történõ tartósítás.

Tartósítás konzerválással/erjesztéssel



Egyes szerves savak (pl. propionsav, szorbinsav) jelentõs penész- és élesztõgátló hatással rendelkeznek. E tulajdonságukat felhasználva sikeresen alkalmazhatjuk õket száraz vagy közepesen nedves szemes termények és más takarmányok konzerválására (az egyes savak minimálisan szükséges mennyiségét a táblázat illusztrálja). Az így kezelt és betárolt termény akár 1 éven keresztül megõrzi minõségét átmozgatás nélkül. Kedvezõtlen tárolás és/vagy klimatikus viszonyok között visszanedvesedés következtében szárított takarmány alapanyagok esetében is elõfordulhat a termény „berobbanása”, ezért prevenciós célra is jól alkalmazható a szerves savas tartósítás.

Más savakkal (pl. a hangyasav), pH-csökkentõ és szelektív mikrobagátló hatásuk révén, magasabb nedvességtartalmú takarmányok megfelelõ irányú erjedését tudjuk elõsegíteni (e hatóanyagok a tejsavtermelõ baktériumokra nincsenek káros hatással, ellenben a konkurens baktériumflórát elpusztítják), s így tejsavas erjedéssel tartósított takarmányhoz jutunk.

Az alkalmazott készítményeknél azon kívül, hogy megfelelõ összetételben tartalmazzák az egyes hatóanyagokat, ügyelni kell arra, hogy kíméljék a gépi technológiai rendszert (csökkentett korrózió).

Száraz termények tárolása



A 12% és 14% nedvességtartalmú szemes termények jó raktári körülmények között veszteség nélkül eltárolhatók. Általában kalászos gabonák esetében szoktak fellépni problémák hosszabb idejû tárolásnál. Ez egyrészt rovarkártevõket jelenthet (fõként zsizsikek, atkák – amely ellen, a nagyobb károk elkerülése érdekében védekezni kell), másrészt, bizonyos körülmények egyidejû teljesülése esetében penészgombák, illetve mikotoxinok által okozott károk léphetnek fel. A kétféle probléma erõsíti egymást.

Tipikus veszélyeztetõ körülmények:

• a termény inhomogén nedvességtartalma: ez fõleg akkor áll fenn, ha közvetlenül a szántóföldrõl kerül be a raktárba a termény, vagy pedig akkor, ha a szárítandó termény nagy nedvességingadozásokkal kerül a tisztító-szárító berendezésre, és csak egy lépésben szárítunk;

• nagy hõmérséklet- és páratartalom-ingadozások; kondenzvíz képzõdés: a termény nedvességtartalma – s egyidejûleg a vízaktivitás – a raktár bizonyos pontjain megnõ, s ez kedvezõ életkörülményeket teremt a raktári penészgomba fajok súlyos elszaporodásához.



E veszélyeket a raktári körülmények megváltoztatásával, gondos szárítással (ez nem egyenlõ a túlszárítással!), illetve penészgátló készítmények (jellemzõen propionsav és egyéb szerves savak elegyei) 2,5-3,5 kg/t mennyiségû alkalmazásával küszöbölhetjük ki.

Közepes nedvességtartalmú termények tárolása, elõkészítése



A 14-15%-nál magasabb nedvességtartalommal rendelkezõ termények már nem tárolhatók el biztonságosan valamely tartósítószer alkalmazása nélkül. 20% alatti nedvességtartalmú termények esetében egyre elterjedtebb a szerves savas tartósítás, amely könnyen és jól beilleszthetõ a sertések és baromfik takarmányozási és technológiai rendszerébe. Hagyományos raktári tárolás esetében a kezelés – a nedvességtartalom, a tárolási idõtartam, a tárolás körülményei, az alkalmazott savkombináció és a kijuttatási technológia függvényében –

4,0–8,0 kg/t szerves savval valósítható meg. Fóliahengeres tárolás esetében a szükséges savmennyiség gyakorlati tapasztalatok alapján 5,0–6,5 kg/t között változik.

Tipikus veszélyeztetõ körülmények:

• A termény nedvességének és homogenitásának, ill. a raktározási körülmények rossz felbecslése – ezáltal az alkalmazott sav összetételének és a dózis helytelen megválasztása,

• Kijuttatási technológiai hibák: gyakori hiba, hogy a kezelés nem egyenletes (pl. szállítószalagon történõ kezeléskor) – a gombák sajnos nem nézik azt, hogy az átlagdózis jó-e. Amennyiben inhomogén a kezelés, akkor a relatív dózishiányban szenvedõ terményrészeken elszaporodnak a penészek, azután pedig láncreakciószerûen elindulnak a romlási folyamatok a termény többi részében is. Ugyancsak elõfordul az üzemi gyakorlatban, hogy pufferolt (ammonizált, non-corrosive) savak esetében nem fordítunk kellõ figyelmet arra, hogy hûvösebb idõjárás esetében megnõ e készítmények viszkozitása. Amennyiben ezt nem tudjuk kontrollálni a gyártótól kapott viszkozitási adatok alapján és a célnak megfelelõ átfolyásmérõvel, úgy könnyen aluldozírozhatjuk teljes terményünket, s idõ elõtt megindulhatnak a káros folyamatok.



E problémákat a legkönnyebben úgy küszöbölhetjük ki, hogy mind az üzem, mind az eszközöket biztosító cég részérõl megfelelõ szakmai hátterû személy végezze a tartósítási munkálatok elõkészítését és gyakorlati kivitelezését, ellenõrzött technológiai rendszerrel.

A hazai piacon 4-5 cég végzi a tartósítási munkákat megfelelõ gépekkel, minõségi garanciával és ellenõrizhetõ összetételû készítményekkel.



A hagyományos tárolású tartósított terményeket utólag, a feletetés elõtt közvetlenül érdemes darálással, esetleg roppantással elõkészíteni, fóliahengerben történõ tárolás esetében a darálást/roppantást egy mûveletben lehet végezni a kezeléssel és a töltéssel.

Nagy nedvességtartalmú termények tárolása, elõkészítése



A 20–22%-nál magasabb nedvességtartalommal rendelkezõ termények esetében már nem feltétlenül egyszerû – a szarvasmarha telepeket és a sertések nedves etetési rendszerét kivéve – a szemes termény beillesztése az adott technológiába. Ha meg tudjuk oldani a nedves termény bevitelét a rendszerbe, úgy érdemes azt még korábban, 28% feletti nedvességtartalom mellett betakarítani, s megfelelõ elõkészítéssel (darálás, roppantás) erjesztve tartósítani, falközti silóban vagy fóliahengerben való tárolással.



A takarmány jó minõsége és a biztonságos eltarthatóság együttesen akkor érhetõ el maradéktalanul, ha a mûvelet során olyan szerves sav kombinációkat alkalmazunk, amelyek elõsegítik a megfelelõ tejsav-ecetsav arány megvalósulását, kiküszöbölik a káros utóerjedési folyamatokat, illetve legalább 3-4 napos aerob stabilitást biztosítanak a kitárolt terménynek, tavaszi-nyári idõben is. Erre a mai ismereteink szerint a hangyasav/propionsav kombinációk a legalkalmasabbak, a hatóanyagok költségvonzatát is figyelembe véve.



Természetesen ezeknél az eljárásoknál is kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelõ kivitelezésre, illetve arra, hogy az adott állatfaj és a takarmányozási technológia számára legmegfelelõbb módszert válasszuk meg.



Karnóth Joris