Szántóföldi jövevények I.

A gyomnövények története szorosan összefonódik az emberiség történelmével. Terjedésükben nem csak a gazdálkodás, a közlekedés és kereskedelem, hanem például a népvándorlások, háborúk és a földrajzi felfedezések is szerepet játszottak. Azokat a fajokat, melyek már az eredeti flórában is elõfordultak, de nagyobb mértékû elterjedésüket az emberi tevékenységnek köszönhetik, apofitonoknak hívjuk. A jövevény növényeket behurcolásuk ideje szerint kétféleképpen csoportosíthatjuk. Amelyek a 15. sz. végéig (Amerika felfedezéséig) kerültek a terület flórájába ójövevény növényeknek (archeofitonok), amelyek ezen idõpont után, azokat újjövevény növényeknek (neofitonok) hívjuk.

Ragadós galaj (Galium aparine)

Az utolsó jégkorszak idején már jelen volt Közép-Európa flórájában. Eredetileg árnyas erdõkben élt, bizonyára onnan terjedt át a legelsõ újkõkori vetésekbe. Mai térhódításához az is hozzájárult, hogy kevésbé érzékeny egyes herbicid hatóanyagokra, és – mint „erdei faj” – jól tûri a sûrû kultúrnövényzet árnyékolását.

Pipacs (Papaver rhoeas)

Elsõ régészeti maradványai hazánkban a népvándorlások korából kerültek elõ. Eredete bizonytalan, valószínûleg – mint önálló faj – õsi szántóföldi körülmények között keletkezett a kelet-mediterrán térségben. Bár érzékeny a vegyszerekre, a sokáig életképes magvainak köszönhetõen ma is gyakori.

Szálkás borjúpázsit (Anthoxanthum puelii)

Az atlantikus Nyugat-Európában honos. Hazánkban a Belsõ-Somogy savanyú, homoki szántóin az elmúlt években tömeges állományai kerültek elõ. Európában fõként takarmánynövények magjaival terjed, hazai behurcolásának módja és ideje ismeretlen.

Perzsa veronika (Veronica persica)

Iránból származó „kerti szökevény”. A karlsruhei botanikus kertbõl vadult ki az 1800-as évek elején, majd egész Európában szétterjedt. Kora tavaszi aszpektusban nálunk is gyakori.

Tavaszi aggófû (Senecio vernalis)

Eredetileg a Fekete-tenger környéki homok puszták növénye. A 19. század óta terjed utak és vasutak mentén.

A szántókra is behatol, virágzáskor hatalmas sárga foltjai már messzirõl láthatóak.

Varjúmák (Hibiscus trionum)

Az Árpád-korból származnak elsõ magyarországi leletei. Eredeti hazája Dél-Európa sziklás élõhelyein keresendõ. Tarlókon és kapásvetésekben ma is többfelé elõfordul.

Konkoly (Agrostemma githago)

A Kárpát-medencében már az újkõkori régészeti leletekben is kimutatták. Valószínûleg azokhoz a legrégebben behurcolt gyomokhoz tartozik, melyeket az elsõ földmûvelõk hoztak magukkal a termékeny félhold környékérõl. Visszaszorulása a 20. század elején kezdõdött a gabonatriõrök alkalmazásával, mely folyamat a vegyszeres gyomirtással tovább fokozódott.

Kereklevelû buvákfû (Bupleurum rotundifolium)

A római korban a fejlett úthálózatnak és kereskedelemnek köszönhetõen fõként az import gabonák kísérõjeként új mediterrán gyomnövények kerültek a közép- és nyugat-európai meghódított területekre. Vélhetõen ezt a fajt is a rómaiak hurcolták az egykori Pannóniába. Napjainkban kalászos vetések és parlagok ritka növénye.

Kék búzavirág (Centaurea cyanus)

Talán õshonos Európában, de jelenlegi elõfordulása feltehetõleg emberi behurcolások eredménye. A középkorban a keresztes háborúk idején vált tömegessé. Ennek oka a középkori vidékhálózat kifejlõdésében, az élénkülõ gabonakereskedelemben és a nem megfelelõ vetõmagtisztításban keresendõ. Napjainkra az intenzíven mûvelt szántókon visszaszorult.

Alacsony cikkesbecõ (Chorispora tenella)

Nyugat-ázsiai, dél-oroszországi növény. Hazánkban 1912-ben találták elsõ példányát. Európa egyes országaiba vélhetõen „keleti migrációs útvonalon” az egykori Szovjetúnióból, vasúti gabonaszállítmányokkal jött. Hazánkban csak átmenetileg megtelepedõ, ritka gyomnövény.

Apró szulák (Convolvulus arvensis)

Õshazája Eurázsiában van, és azoknak a gyomnövényeknek a népes táborához tartozik, melyeket innen hurcoltak ki Amerikába és más földrészekre az európai hódítók és nyomukban az elsõ telepesek. Napjainkban már az összes kontinensen megtelepedett.

Szümcsõ (Bunias orientalis)

Örményország hegyvidékeirõl származik. Takarmánynövénynek termesztették, majd kivadult, és Európa nagy részét meghódította az 1700- és 1800-as években. Az utóbbi évtizedekben fõként utak, vasutak mentén terjed.

Francia nyurgaszál (Erucastrum gallicum)

A Pireneusokban és Dél-Franciaországban honos. A vasutak mentén terjedt kelet felé. Keleti elterjedési határa Nyugat-Magyarországon van, ahol tarlók és kapáskultúrák növénye.

Korcs mák (Papaver hybridum)

Magyarországon nagy valószínûséggel a török hódoltság idején ide hurcolt „török jövevény”. Kalászos vetések és út menti gyomtársulások ritka növénye.

Dr. Pinke Gyula

Ajánlott irodalom:

Gyulai F. (2001): Archaeobotanika. A kultúrnövények története a Kárpát-medencében a régészeti-növénytani vizsgálatok alapján. Jószöveg Kiadó, Budapest.

Kästner, A., Jäger, E., Schubert, R. (2001): Handbuch der Segetalpflanzen Mitteleuropas. Springer Verlag, Wien, New York.

Pinke Gy., Pál R. (2005): Gyomnövényeink eredete, termõhelye és védelme. Alexandra Kiadó, Pécs.