A biztonságos növénytermesztés megalapozása tarlóhántással

A tarlóhántás a korai betakarítású elõvetemények (kalászosok, borsó, repce) mûvelési rendszerében a talaj kulturállapotának kialakítását szolgáló legfontosabb talajmunkák közé tartozik, amely során az aprított szár- és gyökérmaradványokat dolgozzuk a talajba. Mélysége nem haladhatja meg a 10–15 cm-t, mert az felesleges energiapazarlásnak minõsülne. A tarlóhántás céljai a talaj védelmével, kedvezõ kultúrállapotának kialakításával, illetve megtartásával összefüggésben határozhatók meg.

1. A talaj nedvesség- veszteségének csökkentése



A nyár elején, nyár közepén lekerülõ növények betakarítása nagyrészt az aszályra hajló, csapadékhiányos idõszakra esik, ezért az õszi alapmûvelés elvégzéséig a fedetlenül maradt talaj kiszáradásának megakadályozása fontos feladat. A hántott réteg talaját úgynevezett késleltetett vízleadás jellemzi.

A tarlóhántás (sekély talajmunka) önmagában párolgást növelõ, ezért a felületet hengerrel minden esetben le kell zárni, és ilyen módon kialakított kettõs szigetelõ réteggel (nem mûvelt talajréteg a lazító mûvelés alatt, illetve a felszíni tömörítés) a nedvességveszteség csökkenése érhetõ el. A sekélyen hántott tarló, amelyre a tarlómaradványok részleges bekeverése és felületen maradása egyaránt jellemzõ, átlagosan 8–36%-kal kevesebb nedvességet veszít, mint a rögös, vagy nyitottan hagyott tarló. Emiatt a tarlóhántás a nedvességtakarékos termesztési technológiák egyik legfontosabb elemének tekinthetõ. Sajnos Magyarországon az utóbbi években a takarékoskodás kényszere sok gazdálkodót késztetett arra, hogy kihagyja mûvelési rendszerébõl a tarlóhántást, amely azonban az alapmûvelés energiaigényét növelheti meg azon túl, hogy a talajbeéredés folyamata nem indul meg. Abban az esetben lehet indokolt a tarlóhántás elmaradása, ha a nyári idõszakban elegendõ csapadék éri a talajt, illetve talajvédelmi célból például deflációra hajlamos homoktalajon.





2. A gyomok elleni mechanikai védekezés, gyomszabályozás



A tarlóhántás a nedvességviszonyok átrendezõdése, valamint a felsõ talajrétegben kialakított laza talajállapot következtében kedvezõ feltételeket teremt az elpergett gyom- és kultúrnövény magvak kikeléséhez egy késõbbi mechanikai megsemmisítés (pl. tarlóápolás) érdekében. Az árvakelés és a csak vegetatív részeket fejlesztõ gyom talajba keverése a zöldtrágyához hasonló hatást fejt ki. A hántással korlátozható a kártevõk és kórokozók élettevékenysége is, ilyen módon a kémiai, vegyszeres védekezés költségei mérsékelhetõk. A tarlóhántás elmaradása a szántóföldi gyomok fokozott elterjedésén is lemérhetõ. Az utóbbi években folyamatosan növekszik szántóinkon a gyomborítottság, amit az országos gyomfelvételezések adatai is alátámasztanak. Köztük számos olyan allergén hatású növény elszaporodása figyelhetõ meg, amely elleni védekezés közegészségügyi feladat is egyben.





3. A talaj hõforgalmának szabályozása



A sekély hántott réteg könnyebben és jobban felmelegszik, mint a bolygatatlan. Mégis ún. szigetelõ rétegként szolgál a felsõ és alsó talajrétegek között a nagyobb levegõtartalom miatt. Így lassítja a felfelé irányuló vízmozgást, csökkentve ezzel a talajból kiáramló nedvesség mennyiségét.





4. A talaj fizikai-biológiai beéredése



Ez azt jelenti, hogy a tarlóhántással lazított és lezárt talajban a kedvezõbb fizikai jellemzõk következtében (hõ- és nedvességszabályozás) beéredési folyamatok felgyorsulása érhetõ el, az alapmûvelés hatásában kisebb rögösödéssel kell számolni. A fizikai folyamatok együtt hatnak a biológiaival, az aerob mikroorganizmusok számára kedvezõ feltételek kialakítása a következõ talajmunkát könnyíti meg.

5. A tarlómaradványok sekély talajba keverése



A tarlóhántás egyik közvetlen célja a hántással egy menetben, vagy azt megelõzõen aprított szár- és gyökérmaradványok részleges talajba keverése. A hántott rétegbe sekélyen kevert maradványok feltáródása középkötött és kötött talajokon kedvezõbb, mintha mélyen leforgatnánk. Homok talajokon viszont a mélyebb talajba munkálás tanácsosabb. A tarlómaradványok felaprítása történhet a betakarítással egy menetben (adapterekkel) vagy speciális zúzókkal aratás után. A maradványok talajba juttatásánál a fokozatosság elõnyösebb, elkezdõdik a hántással, folytatódik a hántott tarló ápolásával, és befejezõdik az alapozó mûveléssel.

A hántott tarló ápolása céljai hasonlóak a tarlóhántáséval, azzal a különbséggel, hogy ezt a munkát elsõdlegesen a már kikelt gyomok irtása, talajba keverése miatt végezzük. Lényeges, hogy a gyomok az alapmûvelés idejéig ne érleljenek magot.

A tarlóhántás elvégzésére a talaj kötöttségétõl függõen bármely sekélyen lazító és porhanyító eszköz (tárcsa, ásóborona, kultivátor, talajmaró) alkalmas. Az elmunkálást lehetõleg egy menetben végezzük a hántással, a kisebb taposás és a költségkímélés miatt. Erre a célra gyûrûs-, pálcás hengert, fogast stb. szerelnek a hántó eszközhöz.



A tarlóhántás fentiekben leírt kedvezõ hatásai csak abban az esetben jutnak kifejezésre, ha néhány fontos szabályt betartunk.

• A tarlóhántást lehetõleg a betakarítást követõen azonnal végezzünk el. A talaj ún. beárnyékolási érettsége (a felsõ talajréteg nyirkos állapotban van) lehetõvé teszi, hogy jó minõségû talajmunkát kapjunk.

• Száraz évjáratokban a hántás mellõzése, késõi vagy rossz minõségû elvégzése (túl mély, túl rögös) rontja az õszi vetésû növények alapozó mûvelésének esélyeit.

• Lejtõs területeken jobb, ha a talajt nem zárjuk le, a durva, érdes felszín alkalmasabb az eróziós és deflációs károk mérséklésére.

• Túlzottan nedves talajt ne hántsunk, mert ez további talajszerkezet-romlást vetít elõre. Kivételt jelent a laza homok talaj.

• Fontos a fokozatos mélyítés elvének betartása. Az egymás után azonos mélységû talajmunka rontja a mûvelés minõségét, növeli a mûvelõtalp vastagságát. Különösen érvényes ez a tárcsára, amely a tarlóhántás legelterjedtebb eszköze.

dr. Gyuricza Csaba