Egy elhivatott közszolga - dr. Nyujtó Ferenc

Az agrártárcánál szinte minden munkafolyamatot és munkafázist ismer, mivel csaknem 30 éve lépett be alkalmazottként a Kossuth téri ház kapuján. dr. Nyujtó Ferenccel, az FVM stratégiai fõosztályának vezetõjével munkájáról, életérõl nemrégiben beszélgetett az Agro Napló munkatársa.

Agro Napló (A.N.): Hogyan került kapcsolatba a mezõgazdasággal?

dr. Nyujtó Ferenc (Ny.F.): Paraszti családból származom, nagyszüleim kötõdtek a földhöz, gazdálkodtak. Az egyik tsz-tagként is dolgozott, míg a másik még a múlt század 60-as éveiben is önálló volt. Szüleim pedig elsõ generációs értelmiségiek. Apám viszonylag jól ismert gyümölcsnemesítõ volt, édesanyám pedig kémia-biológia szakos tanár. Ceglédi vagyok, ott érettségiztem 1968-ban, majd közgazdásszá képeztem magam. Az egyetem elvégzése után az Agrárgazdasági Kutató Intézetbe kerültem. Ott kezdtem pályafutásomat, és töltöttem el egy évtizedet. Az AKI-ban egyebek mellett ágazati politikákkal, a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO), valamint világbanki módszertani kézikönyvvel foglalkoztam.

A.N.: Ez az a korszak az „Új gazdasági mechanizmus” jegyében telt. Ezt hogyan élte meg?

Ny.F.: Az AKI az akkori politikai és irányítási mechanizmusban tapasztalataim szerint egy szelep funkciót is játszott. Én például ott találkoztam Earl O. Heady professzorral is, aki az iowai egyetem vezetõ professzora volt, és a farmgazdálkodás profitorientáltságának szakértõjeként tartották számon. Õ dolgozta ki, hogy a farm, mint gazdasági egység, milyen rendszerszemlélet alapján mûködtethetõ optimálisan.

 



A.N.: Ezeket az éveket sokan a magyar mezõgazdaság egyik aranykorának is nevezik, ebben az AKI játszott-e valamiféle szerepet?

Ny.F.: Az Agrárgazdasági Kutató Intézet lényegében egy háttérintézmény volt, amely az akkor mértékadó agrárpolitikusok iránymutatása alapján tevékenykedett. De az AKI-ban mindig nyitva volt egy ablak nyugat felé is. Így a fejlett világban zajló folyamatokat a magyar lehetõségekkel összevetve azok alkalmazását javasolni lehetett ilyen-olyan módon a döntéshozóknak. Az AKI-t 1983-ban hagytam ott, és kerültem az akkori Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba, a MÉM-be. Mint elméleti háttérrel már rendelkezõ és oroszul valamint angolul is beszélõ fiatal szakember, a sors kegye folytán a miniszter, Váncsa Jenõ titkára lettem. Ez számomra akkor egy visszautasíthatatlan ajánlat volt.

A.N.: Belátott a kulisszák mögé, mit tapasztalt?

Ny.F.: Igen, ez a legpontosabb megfogalmazás, ugyanis az említett munka leginkább a tapasztalatszerzésre volt kitûnõ alkalom. Ebben a helyzetben ugyanis látni lehetett a magyar mezõgazdaság erõs és gyenge oldalait egyaránt. Amivel pedig ez idõ alatt gazdagabb lettem, az a teljes szektor átfogó ismerete. De nemcsak a történéseket, hanem azok mozgatórugóit is megismerhettem. Tapasztalatokat szerezhettem az irányítási mechanizmusokról, a nemzetközi összefüggésekrõl, ami akkor hiányzott nemcsak az agrártárcánál, hanem másutt is, ezeknek a folyamatoknak a szociológiai metszete. De hiányoztak a falu- és vidékfejlesztési összefüggések is. Fõként termeléspolitikáról szólt az akkori gyakorlat.

A.N.: A miniszteri titkárság vezetését követõen merre vitte az útja tovább?

Ny.F.: Miután a miniszteri titkárságon befejeztem a tevékenységemet, az akkori közgazdasági fõosztály helyettes vezetõje lettem, és a tervkészítés és szabályozás munkájában vettem részt. Ez már 1987–1990. között történt. Akkortájt egyre fontossá vált a pénzügyi szabályozás, a hitelezés, a támogatások és mindezt egy ágazati koncepcióba kellett ágyazni.

A.N.: Jött a rendszerváltás. Ez milyen hatással volt az életére?

Ny.F.: Az embert szakmai pályafutása során sok benyomás, élmény éri. Nekem az élményszerû volt, hogy az akkori új miniszter, Nagy Ferenc József – talán azokra a hírekre támaszkodva, hogy korábban a miniszteri titkárságon nem végeztem rosszul a munkámat – úgy gondolta, hogy segítsem a továbbiakban a munkáját. Ezt azonban én köszönettel elhárítottam. Inkább a WTO és az OECD szakkérdésekkel foglalkoztam a továbbiakban a hazai tennivalókon túl. Ez olyan összevetésekre adott alkalmat, amelyek orientációs pontként szolgáltak a magyar mezõgazdaság számára nemzetközi kitekintésben. A hazai feladatok közül had emeljek ki néhányat: a teljes mezõgazdasági statisztikai rendszer megújításában részt vehettem. A tesztüzemi rendszer létrehozásával, az éves mezõgazdasági beszámoló, illetve az ezt elõíró törvény elõkészítésével is foglalkozhattam. Uniós kérdések is az asztalomra kerültek, és ezek mellett a napi, havi és éves rutinként, a támogatások, beruházási programok végrehajtásához is van némi közöm.

A.N.: Nagyon sok irányítási kurzust megért az agrártárcánál. Hogyan lehetett mindeközben jól végezni a szakmai munkát?

Ny.F.: A köztisztviselõ munkája a szakmai értékválasztások mentén kell, hogy alakuljon. Ez szerintem alapelvként mondható ki a köztisztviselõ munkájában. De az nyilvánvaló, hogy a munka megrendelõi minisztériumi szinten mindig a politikusok. Ha egy köztisztviselõ a rábízott munkát tiszta lelkiismerettel, jó szakmai megalapozottsággal végzi el, és az arany középúton marad, azt a mindenkori vezetõk általában értékelik.

A.N.: Az utóbbi másfél évtizedben Ön volt a minisztériumban fõosztályvezetõ-helyettes, fõosztályvezetõ, vezetõi megbízás nélküli közigazgatási fõtanácsadó, kabinetfõnök, helyettes államtitkár, és újból fõosztályvezetõ is. Ezeket a váltásokat hogyan élte meg?

Ny.F.: Úgy gondolom, a mindenkori vezetõim tudták rólam, hogy nem járok a politikai pártok frakcióihoz, nem járok különbözõ politikai platformokhoz, a minisztériumot és benne a magyar mezõgazdaságot, a parasztságot igyekeztem mindig a legjobb tudásom szerint szolgálni.

Végül is azt mondhatom, hogy a minisztérium szamár-, illetve ranglétrát végigjártam, sõt, megadatott az is, hogy három évig, 1999 és 2002. között a Miniszterelnöki Hivatalban egy miniszterelnöki referatúra-rendszerben egyetlen emberként a mezõgazdasági ügyekkel foglalkozhattam, beleértve a teljes jogi szabályozást, a fejezeti költségvetést és a SAPARD Hivatal felállításának elõkészületeit.

Ezt követõen kaptam felkérést Németh Imrétõl, hogy vállaljam el a kabinetfõnökségét, amire igent mondtam, de mindvégig megbízott kabinetfõnök voltam, ami azt jelezte, hogy számomra ez nem politikai megbízatás volt. Ez rendhagyó kabinetfõnökség volt, ugyanis az akkori miniszter a tárca elsõ osztályú, az elõadókig való ismeretét igényelte. Ez lényegében egy szakmai koordináló szerep volt.

Alkalmam volt a SAPARD Program végrehajtásának megszervezésében is részt venni, majd 2003-tól a teljes EU-s felkészülést összefogni. Nagyon sûrû idõszak volt ez, hiszen ekkor került le a tervezõ asztalról az AVOP, az NVT, a SAPS és a TOP UP rendszer. Akkreditálni kellett az MVH-t és gondoskodni kellett az új agrártámogatások kifizetésérõl is. A gond abban volt, hogy az unió mindig utólag fizet és a gazdálkodóknak hiányzott az addig rendszerint elõre kifizetett támogatás. Egy évig pénz nélkül voltak. A tagállami mûködés új struktúráját alakítottuk ki. Meg kellett tanulni azt, hogyan lehet hatékonyan együttmûködni az uniós fórumokon.

A.N.: Most a stratégiai fõosztályt vezeti. Mik a stratégiai elképzelések az FVM-ben?

Ny.F.: Jelenleg a magyar mezõgazdaság az adott keretek és lehetõségek között több ágazatban jó teljesítményt nyújt. Más ágazatokban nehézségekkel találtuk magunkat szemben. De nyilván minden mûködésen lehet javítani, így a mostanin is. Ezért a stratégia most egy olyan fejlesztésorientált mezõgazdaság kialakítása Magyarországon, amely az Európai Unió közös piacán – hiszen ide kerül a magyar termékek mintegy 90 százaléka – képes felvenni a versenyt a legmodernebb technológiai hátterû agrárgazdaságokkal is. Ezt az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program preferenciái tartalmazzák. Ez két viszonyítási pontot jelent, az egyik hogy mit okoz ez a vidéknek, milyen hatással van a vidék társadalmára, a másik reláció pedig, hogy európai keretek között a magyar elképzeléseket hogyan lehet megvalósítani, javítani a versenyképességet. Úgy gondolom, hogy minden esetleges cikkcakk ellenére is az elmúlt másfél évtizedben a magyar mezõgazdaság fõ irányaiban egy egységes elképzelés érvényesült, ami szilárd tulajdonviszonyokon alapuló gazdaságokban a versenyképesség megõrzését, fokozását jelentette oly módon, hogy érzékeny maradt a társadalmi kérdésekre és az élelmiszerbiztonság ügyére egyaránt. Egyetlen gondot érzékelek a magam részérõl ezen a területen, nevezetesen azt, hogy a magyar mezõgazdaság abban nem lett egyenrangú a nyugati agrárgazdaságokkal, hogy az élelmiszeripar és az agrárkereskedelem nem integrálódott szervesen a magyar mezõgazdasághoz.

Egyebek mellett részt vettünk az utóbbi idõben az egységes támogatási rendszer (SPS) magyar modelljének kimunkálásában is. Az un. Kölcsönös Megfeleltetés (KM) hazai végrehajtásának megszervezésével is hivatali kötelességünk foglalkozni. Ezek átfogó innovatív munkát jelentenek számunkra ma is. Úgy hiszem és remélem, hogy a magyar mezõgazdasági uniós alkalmazkodásának további elõsegítése és a harmadik évezred második évtizedének agrár kihívásai is izgalmas feladatot jelentenek számomra majd a következõ években.

A.N.: Munkája után hogyan tud kikapcsolódni?

Ny.F.: Olvasni nagyon szeretek. Egy 6 000 kötetet meghaladó könyvtáram van. Emellett szeretek kertészkedni is, továbbá úszom és teniszezek, és ha lehet, síelek is. Két fiam közgazdász lett, a feleségem pedig a gödöllõi Szent István Egyetem docense, marketing ismereteket tanít.

– an –