Fungicid-rezisztencia helyzet Magyarországon

A fungicidek több, mint 200 éves alkalmazása során hatástalansági panaszok mindaddig nem merültek fel, míg kifejlesztésre nem kerültek az 1960-as évek végétõl a felszívódó tulajdonságú, kis dózisban is nagy hatékonyságú, hosszú hatástartammal, specifikus hatásmóddal rendelkezõ vegyületek, melyek bevezetése forradalmi változást hozott a kórokozók elleni védelemben. Ám az örömbe gyorsan üröm is merült. A kontaktszereknél megszokott felhasználási gyakorlatban, az egyoldalú sorozat kezelések hatására, ellenálló törzsek gyors kiszelektálódása miatt (akár 2 éven belül) hatáscsökkenés, hatástalanság lépett fel, mely sokkoló élmény volt a felhasználók és hatóanyag-fejlesztõk számára is. Ettõl kezdve nincs megállás, (csupán kis lélegzetvételnyi szünetek) folyamatos kihívás, versenyfutás zajlik a hatóanyag-fejlesztés és a kórokozók között. Sajnos az eddigi tapasztalat, az, hogy elõbb vagy utóbb a gomba gyõz, mint azt a táblázatban közölt adatok is bizonyítanak.

A rezisztencia (ellenálló képesség) általánosságban az élõlények azon tulajdonsága, amellyel az õket érõ káros hatásokat kivédik, közömbösítik. A fungicid-rezisztencia a gomba stabil, örökletes megváltozását jelenti egy adott szerrel szemben, mely eredményeként a korábbi érzékenysége csökkent vagy megszûnt.

A gyakorlatban rezisztenciáról csak akkor beszélünk, ha egy készítmény szabályos használata (megfelelõ dózis, kijuttatási idõ és mód) ellenére tapasztalunk hatástalanságot, ami bizonyíthatóan a kórokozó populációban meglévõ, az adott hatóanyaggal szemben ellenálló törzsek miatt következett be.

Mit érdemes tudni a fungicid-rezisztencia kialakulással kapcsolatban?



A rezisztencia hátterében mindig mutációk vannak. A kórokozók populációja természetes körülmények között is vegyes összetételû, a nagyon érzékeny és átlagos érzékenységû egyedek mellett vannak kevésbé érzékenyek, melyek mutációs hajlama sokkal erõteljesebb.

A rezisztencia kialakulás függ a hatóanyagtól, a kórokozótól, és egyéb pl. agronómiai tényezõktõl (mint pl. a sorozatkezelés, alacsonyabb dózis, rossz idõzítés)



Általában a felszívódó fungicidekkel szemben gyakoribb a rezisztencia, de kivételek itt is vannak, mint pl. vinklozolin, iprodion, dodin, és a QoI melyek nem v. csak kissé felszívódók, mégis kialakult a rezisztencia velük szemben is. Egy hatáshelyû szereknél nagyobb a rezisztencia veszély mert gyors, egyszerû un. egylépcsõs a mutánsok kialakulása. Több hatáshely esetében kisebb a veszély mert lassúbb a folyamat, hiszen egy idõben számos változás nehezíti a mutáció létrejöttét.

Az ismételt kezelések számával arányosan nõ a szelekciós nyomás. A rezisztencia kialakulás veszély mértéke szerint három csoportba sorolhatók a kémiai anyagok. Legnagyobb a rezisztencia veszély a benzimidazolok, dikarboximidek, fenilamidok, (strobilurinok) QoI-ok esetében. Közepes rizikó csoportba tartoznak pl. az anilinopirimidinek, triazolok, karboxamidok, cimoxanil, dimetomorf, fentinek, fenilpirolok, quinoxyfen, proquinazid, bentiavalikarb, iprovalikarb, boscalid. Kicsi vagy nincs rezisztencia veszély az un. kontakt anyagoknál mint pl. klórtalonil, meptildinokap, ftálimidek, szulfamidok, ditiokarbamátok, fluazinam, kén, réz, foszetil-Al, dodin.

A hatóanyagoknál oda kell figyelni az un. keresztrezisztencia (csoportrezisztencia) viszonyokra is, ami pontosan azt jelenti, hogy a rokon szerkezetû, vagy hasonló hatásmódú hatóanyagok egyikével szemben rezisztens gombatörzs a többi, ilyen típusú vegyületet is képes tolerálni, vagyis nem használhatók váltott kezelésekre. Ilyen keresztrezisztencia van a benzimidazolok, fenilamidok, DMI-k, QoI-ok csoportján belül, de lehetséges eltérõ csoportba tartozók között, akár egy gombafajra specializálódott keresztrezisztencia viszony is, mint pl. quinoxifen és proquinazid között fennálló keresztrezisztencia, kizárólag a szõlõlisztharmat esetében.



A kórokozókat tekintve a rövid életciklusú, gyorsan szaporodó, nagy spóratömeget képzõ gombáknál (mint pl. a lisztharmatok, B. cinerea, a peronoszpóra félék) fokozott a rezisztencia veszély, mert ellenük gyakran kell védekezni, gyors a mutánsok kiszelektálódása, a rezisztencia kialakulás és a rezisztens egyedek szétterjedése. Izolált populációkban (pl. hajtató berendezésekben) még nagyobb a rezisztencia kockázat, mert intenzíven kell védekezni, és kisebb a lehetõség a populáció keveredésre (vad, érzékeny egyedek bejutására) ezért gyors a rezisztencia kifejlõdés. Ugyancsak kockázatnövelõ tényezõ az ivaros szaporodás a gomba életciklusában, mert növeli a rezisztens mutánsok (új rasszok) kialakulási veszélyét.

Mi a FRAC?



A sorra megjelenõ hatástalansági esetek késztették a Növényvédõszer Gyártók Nemzetközi Szövetségét (GIFAP) összefogásra a rezisztencia problémák összehangolt kezelésére. 1981-ben létrehozták a fungicid-rezisztencia bizottságot (FRAC = Fungicide Resistance Action Committee), mely jelenleg 6 fõ munkacsoportban és 3 un. szakértõi fórumban dolgozik. Fennállása óta egyre több információ birtokában célkitûzéseit folyamatosan bõvíti, munkáját az igényekhez rugalmasan igazítva egyre nyitottabban végzi. Legfõbb célja a rezisztencia elkerülése minden eszközzel. Ezért felméréseket végez, módszereket fejleszt, javaslatokat tesz a gyártók, az engedélyeztetõ hatóságok felé. A gyártó cégek önállóan is végeznek felméréseket ellenõrzõ, felderítõ monitoringot, melynek eredményét összehangolva a szabadföldi megfigyelésekkel, az egyeztetõ munkabizottsági üléseket követõen honlapjukon www.frac.info/frac adnak közre.

A hazai fungicid-rezisztencia vizsgálatok



A világ más részeihez hasonlóan hazánkban is a gyakorlatban jelentkezõ szabadföldi hatástalansági esetekhez kapcsolódik a fungicid-rezisztencia vizsgálatok kezdete: (benzimidazol rezisztencia: 1976. almafavarasodás (V. inaequalis), 1981. szõlõ szürkerothadás (B. cinerea), fenilamid rezisztencia: 1988. uborkaperonoszpóra (P. a cubensis), 1991. szõlõ peronoszpóra (P. viticola.) A fenti esetekben az ellenõrzõ vizsgálatok egyértelmûen bizonyították a rezisztens populációk meglétét.

Ezt megelõzõen a már említett hatástalansági esetek tanulmányozásán kívül a NEVIKI kutatói, Enisz János és Sági Gyöngyvér végzett célirányosan felméréseket az országban egy-egy tájegységen. Alapkutatási szinten a fungicid-rezisztencia biokémiai mechanizmusával, a rezisztencia kialakulás modellezésével Josepovits Gyula és Gasztonyi Maja foglalkozott. A rendszeres, összehangolt, az ország legfõbb termesztõ körzetére kiterjesztett rezisztencia monitoring rendszer 1989-tõl mûködött a Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok növénykórtanos szakemberei által.



A rezisztencia kialakulás szempontjából legveszélyeztetettebb és nagy gazdasági jelentõségû kórokozókkal (szõlõ szürkerothadás Botrytis cinerea (1981-tõl), búza- és árpalisztharmat Blumeria graminis f. sp. tritici (1991-tõl) és f. sp. hordei (1995-tõl), burgonya- és paradicsomvész Phytophthora. infestans (1991-tõl) szõlõperonoszpóra Plasmopara viticola (1995-tõl), szõlõlisztharmat Erysiphe necator (1997-tõl)) és hatóanyagokkal (benzimidazolok, di­karboximidek, anilinopirimidinek, fenil­amidok, acetamidok, SBI-k, QoI-ok) dolgoztunk. Igény, lehetõség és szükség szerint bõvítettük folyamatosan a hatóanyagok és kórokozók körét. A vizsgálatok nagy igényességgel, nemzetközileg is elfogadott módszerekkel történtek, eredményeink jól illeszkednek a nemzetközi adatokhoz. A legszélesebb körû monitoringot és alapérzékenységi vizsgálatot a gabonalisztharmatokkal és burgonyavésszel végeztünk 1991–2007 között.

Sajnos az általános, rendszeres hazai fungicid-rezisztencia monitoring és alapérzékenységi szint meghatározás anyagi okok miatt halódik, több kórokozó esetében 2005 óta teljesen leállt, csupán eseti vizsgálatokra szorítkozik. Történik mindez akkor, amikor a rezisztencia probléma fokozódó nemzetközi jelentõsége miatt az EPPO irányítása alatt 2006-ban megkezdte munkáját a Peszticid Rezisztencia önálló panel, melyben Magyarország is képviselteti magát. A panel elsõ ülésén született javaslat az un. nemzeti peszticid-rezisztencia munkacsoport, monitoring rendszer létrehozására és mûködtetésére ott, ahol ilyen még nincs.

A hazai fungicid-rezisztencia helyzet bemutatása: (a saját hazai monitoring rendszerben kapott és a FRAC által közreadott eredményekre alapozottan.)



1. A búza és árpalisztharmat popu­lációk fungicidekkel szembeni érzékenysége kedvezõbb az é- és ny-európai állapotnál. Szabadföldi hatástalansági esetek nem fordultak elõ. Hazánkban kifejezetten alacsony szelekciós nyomás érvényesül földrajzi fekvésünk, az idõjárási tényezõk, a jellemzõen gyenge-közepes fertõzési nyomás és az általában igen kevés (átlagban 1) kezelésszám miatt.

Az Enisz János által 1988-89 között a ny-dunántúli búzalisztharmat populációkra megállapított egyértelmû ben­zimidazol és DMI rezisztenciát az 1991-tõl végzett országos monitoring eredményeink nem igazolták vissza.

Az árpa- és búzalisztharmat populációk DMI érzékenysége az évjárati elmozdulásokat leszámítva állandónak tekinthetõ, határozott elcsúszás nem mutatható ki. A 2000 és 2005 között engedélyezett új hatóanyagok alapérzékenységi szintje is kedvezõ, tökéletesen beleillik a K-Európára jellemzõ igen érzékeny csoportba, ami a vizsgált évek során állandónak bizonyult a hazánkat jellemzõ gyenge szelekciós hatás miatt.

2. Búza szeptóriás levélfoltosság kórokozójánál 2003-ban igazolódott be a QoI rezisztenciát bizonyító mutáció jelenléte Magyarországon, ami mindez ideig nem társult a gyakorlatban hatástalansággal.

3. A szõlõ szürkerothadás (Botrytis cinerea) esetében országszerte általános, tartós (perzisztens) és magasfokú a benzimidazolokkal szembeni rezisztencia. A hazai fertõzési viszonyok nem teszik szükségessé a szürkerothadás elleni sorozatkezeléseket, ezért nálunk könnyen betartható az egyik legváltozékonyabb, magas rezisztencia rizikóval bíró kórokozó elleni hatóanyagokra vonatkozóan a FRAC által javasolt kezelésszám korlátozások, mint pl. az anilininopirimidinek 1×-i felhasználása. Bár a laboratóriumi ellenõrzések során kimutathatók dikarboximidekkel és az anilinopirimidinekkel szemben rezisztens populációk, de szabadföldi hatástalanságról eddig nincs információ.

4. A burgonya- és paradicsomvész Phytophthora infestans esetében eltérõ a fenilamid rezisztencia helyzet a két gazdanövényen. Burgonyában jellemzõ a rezisztencia. Az elmúlt öt fitoftórás évben a minták 1/3-át találtuk rezisztensnek évrõl-évre. Az érzékenyek aránya 36%, és az un. átmeneti érzékenységûeké 29% (melyekbõl könnyen lehet rezisztens vagy érzékeny). Az utóbbi évek vizsgálati eredményei során a termesztõ körzetek közötti eltéréseket mutattunk ki. Ny-Dunántúlon, Keszthely térségében kevésbé érzékenyek a populációk a hatóanyagokkal szemben, mint Solt körzetében vagy a nyírségi termõtájon. Keszthely térségben tapasztaltak cymoxanil-al szembeni hatástalanságot amit a monitoring eredmények is alátámasztják (2006-ban és 2007-ben az izolátumok 21 és 52%-a volt rezisztens cymoxanillal szemben). Paradicsomban domináns a fenilamid érzékenység. Öt év átlagában a populációk 74%-a érzékeny, 25% tartozik az átmeneti csoportba és csupán 1%-a rezisztens. QoI-okkal szembeni hatáscsökkenést sem a gyakorlatban, sem a monitoring során nem találtunk.

A Növényvédelmi Kutató Intézettel közösen végzett vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az ivaros szaporodást biztosító mindkét (A1 és A2) párosodási típus jelen van Magyarországon is. Elõfordulási arányuk évjáratonként és gazdanövényenként is eltérõ. Burgonyában a vizsgálataink kezdetén 1:1 arányban volt jelen a két típus, addig a 2007-ben szinte kizárólag csak az A1 volt kimutatható. A paradicsomról származó izolátumok között domináns az A2-es.

5. A szõlõperonoszpóra (Plasmopara viticola) populációk fenilamid érzékenységi állapota az évjárati hatásokat is beszámítva, gyakorlatilag változatlannak tekinthetõ. A szõlõterületeken közel azonos arányban vannak átmeneti érzékenységû (49%) és abszolút szenzitív (47%) egyedek, ugyanakkor elenyészõ (4%) a rezisztensek részaránya. Az újabb hatóanyagok bevezetése bõvebb szerválasztékot tesz lehetõvé, így nem okozna nehézséget a termelõknek a rezisztencia megelõzést szolgáló, eltérõ hatásmechanizmusú készítmények váltott alkalmazása. A strobilurinok széles hatásspektruma elaltatta a felhasználók éberségét, az „egy készítmény egy idõben, több kórokozó ellen” csábításának engedve meg is lett az egyoldalú kezelések rezisztenciát elõidézõ eredménye. Magyarországon 2004-óta van jelen strobilurin-rezisztencia.

6. A szõlõlisztharmat (Erysiphe necator) esetében ellentétben a gabonalisztharmatokkal, minden tényezõ tekintetében erõteljesebb a szelekciós nyomás.

Ez a kórokozó nehezen kezelhetõ, évrõl évre agresszíven támad, gyakori a terméskieséssel járó súlyos járvány. Itt egyértelmûen igazolható a fertõzések indításban domináns ivaros szaporodási forma szerrezisztenciára gyakorolt kockázatnövelõ hatása is. A szterolgátló DMI hatóanyagú készítmények megbízhatóan alkalmazhatók, mert a hazai monitoringban esetenként kimutatható volt a lassú érzékenység eltolódás, de ehhez szabadföldi hatástalansági panasz nem társult. Nem ilyen kedvezõ a QoI hatóanyagokkal szembeni rezisztencia helyzet, mivel Európában elõször Magyarországon bizonyosodott be a szabadföldi hatástalanság. A jelenségre 2006-ban figyeltünk fel, de a korábbi évek szabadföldi értékelési adatainak részletes elemzésére, továbbá a felhasználók szégyenlõsen elhallgatott tapasztalataira alapozottan állíthatjuk, hogy a rezisztens mutánsok bizonyos területeken már korábban is jelen lehettek (2005-ben vagy akár már 2004-ben).

A QoI hatóanyagokkal szembeni rezisztencia nehéz helyzet elé állítja a termelõket, különösen a szõlõlisztharmat elleni küzdelemben. Egy olyan hatóanyagcsoportot veszítünk el ismét túl korán, mellyel szemben hirtelen, ugrásszerûen következett be magas szintû rezisztencia, szabadföldi hatástalanságot eredményezve. Jelenlegi ismereteink szerint a kialakult rezisztencia visszafordíthatatlan, (a benzimidazol rezisztenciához hasonlóan) tartósan megmarad a populációban. Megnyugtató viszont, hogy az eltérõ hatásmechanizmusú hatóanyagok szerkombinációk alkalmazásával teljes hatékonyság érhetõ el a rezisztens területeken is. Jelen helyzetben gyökeresen át kell alakítani a szõlõvédelmi technológiát, nemcsak az alkalmazott készítmények, kombinációk vonatkozásában, hanem a prevenció maximális szem elõtt tartásával. A fürtöket csak úgy lehet megvédeni a lisztharmattól, ha a levélzeten sikerül megelõzni a kórokozó megtelepedését, felszaporodását, mert a bogyókon már nincs esély a fertõzés blokkolására!

Záró gondolatok



A peszticidek ma és a jövõben sem nélkülözhetõk az egészséges növényneveléshez, a magas minõségû, megfelelõ mennyiségû termés biztonságos elõállításához. Kulcsfontosságú szerepet töltenek be az integrált mezõgazdasági termesztésben is. A fungicidek felhasználhatóságát elsõsorban a velük szemben kialakuló rezisztencia veszélyezteti.

A fentiekben részletezett hazai fungicid-rezisztencia állapot a helyi fertõzési és szerfelhasználási sajátosságoknak megfelelõen beleilleszkedik a ny-európai helyzetképbe, és egyben bizonyítja, hogy több hatóanyag és kórokozó esetében Magyarországon is létezõ probléma, amivel foglalkozni kell. Egyes esetben a már kialakult rezisztencia visszafordíthatatlan, tartós változás, ami már nem vagy nehezen kezelhetõ (pl. benzimidazol, QoI rezisztencia), más esetben viszont az érzékenység változás korai felismerésével késleltethetõ a teljes hatástalanság kialakulása illetve, a FRAC által kidolgozott ajánlások átgondolt, fegyelmezett betartásával megelõzhetõ a hatásvesztés, vagy hatásosan kezelhetõ a már kialakult rezisztencia, vagy akár visszaállítható az érzékenység. Számos új hatóanyagnál is számítani kell a rezisztencia kialakulásra. Az érdekeink közösek, egy hajóban utazunk, a gyártó cég, az engedélyezõ hatóság, a felhasználó és a szaktanácsadó. Közös érdek a fungicidek hatékonyságának megõrzése a lehetõ leghosszabb ideig minden eszközzel.



Alapszabály:

• a védekezésben felhasználásra kerülõ hatóanyagok megválasztásánál, technológiába illesztése során figyelembe kell venni a rezisztencia veszély nagyságát, az esetleg már meglévõ rezisztenciát;

• a közepes vagy magas kockázatú hatóanyagokat elõvigyázatosságból, már

a kezdetektõl preventíven, kontaktszerrel kombinálva kell kijuttatni, kerülve

a sorozatkezelést és dóziscsökkentést.

dr. Dula Bencéné