MENÜ

A tarlómûvelés agronómiai elõnyei és növényvédelmi vonatkozásai

Oldalszám:
Dr. Stingli Attila, Bottlik László 2014.03.17.

A tarlómûvelés agronómiai elõnyei

Úgy tartjuk – és a gazdák véleménye is ezt igazolja – hogy a gondos tarlóhántás és -ápolás alapvetõ eleme az okszerû talajmûvelési rendszereknek. Eredményeink szerint a sekély, mulcshagyó tarlóhántás után (síktárcsás, kultivátoros) (1. kép) a talaj nedvességvesztesége kisebb, mint a mélyen bolygató, nagy vízvesztõ felületet hagyó hagyományos tárcsás és szántásos módszerek esetében.

 


 

 

Aszályos nyári-õszi idõszakban a sekélyen hántott, zúzott szalmával részben takart talaj 6–10 mm-rel több nedvességet tartalmazott a felsõ 30 cm-es rétegben (Bottlik és Stingli, 2009). Ez bár elsõ hallásra nem tûnik soknak, de jobban átgondolva egyenértékû 2-3 esõvel.

Szén-dioxid kibocsátási méréseink bizonyítják, hogy – különösen száraz talajon – a mélyen bolygató tárcsás és szántásos tarlóhántási módok használatával (2–5-ször) több szerves szén vész el a talajokból. A jelentõs szénveszteség következtében romlik a talajszerkezet és a lazultság tartama is rövidebb. A tarló- és gyökérmaradványok szervesanyag tartalma az egyedüli szénforrás, amibõl a mikrobiális folyamatok során humusz alapanyag képzõdhet. Úgy véljük, hogy aki eladja a szalmát (ál)bioenergetikai célra és/vagy mélyen bolygató, szerves szénvesztõ tarlómûvelést folytat, az maga rontja talajának kultúrállapotát.

Talaj- és klímavédelmi szempontból a bolygatás mellett lényeges a mulcshagyás mértéke is. Azt tapasztaltuk, hogy nyári tarlóhántás után kedvezõ az 50-60%-os arányú takarás (2. kép).

 


 

 

A zúzott növényi maradványok védik a talajt a heves esõzések leiszapoló hatásától, valamint az eróziós, deflációs károktól. Hõségnapokon a mulcsolt felszín alatt a talaj hõmérséklete akár 2 °C-kal is alacsonyabb lehet, ami kedvezõ hatású a biológiai tevékenységre. Megfigyeléseink szerint a mulcshagyó tarlómûvelés nem okoz tartós pentozán hatást. A következõ növény vetéséig (repce, búza esetében is) a maradványok jelentõs része feltáródik – köszönhetõen az aktívabb biológiai tevékenységnek is – a megmaradó 10-20%-os takarás pedig már nem eredményez ilyen problémát.

A tarlómaradványok növényvédelmi vonatkozásai

Tarlómûveléssel a kikelõ gyomok irthatók, a talaj gyommagkészlete csökkenthetõ, továbbá a kukoricabogár érési táplálkozása és tojásrakása adott táblán megelõzhetõ. A tarlómaradványok felszínen hagyása azonban számos növényvédelmi problémát vethet fel (Rassmussen, 1994). Néhány növénypatogén gomba és baktérium az elõzõ évbõl visszamaradt fertõzött növényi maradványon marad fenn, ezáltal elsõdleges fertõzési forrást jelent a tenyészidõszak korai szakaszában. A felszínen hagyott maradványok különbözõ módon lehetnek hatással a kórtani folyamatokra. Elõsegíthetik a kórokozók áttelelését, elterjedését és szaporodását, különösen a gomba- és baktérium eredetû fertõzések esetén. Néhány kórokozó a már fertõzött kultúrnövény szövetében továbbfejlõdik és szaporodik a betakarítás után is. Elõfordulhat, hogy a talajból, gyomokról vagy más tápnövényrõl kerül a kórokozó a még egészséges növényi maradványokra, ezáltal megfelelõ körülményeket biztosítva a kórokozók fennmaradásához (Boosalis et al., 1986). Fontos megjegyezni, hogy a mûtrágya-felhasználás drasztikus csökkenése, a termesztés színvonalának meglehetõsen heterogénné válása, az õszi búza monokultúrák arányának növekedése, a forgatás nélküli talajmûvelés terjedése egyértelmûen a nekrotróf gombáknak (pirenofórás és szeptóriás levélfoltosság kórokozói, kalászfuzáriózis) kedveztek (BASF, 2006).

A SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaságában beállított talajmûvelési kísérletünk eredménye azonban bizonyítja, hogy tárcsás mûvelés esetén õszi búza monokultúrában, a tarlómaradványok megfelelõ aprítása mellett a fuzárium-fertõzöttség jóval alacsonyabb volt, mint az egyéb mûvelésben részesített területeken. Ebben közrejátszhatott a tárcsás mûvelés okozta aerob viszonyok kialakulása, amely a felaprított szalma bontását végzõ aerob lebontó szervezetek számára kedvezõ életteret nyújthatott, így a gyorsabb szalmabontás miatt a fuzáriumnak kisebb élettere maradt (Stingli, 2007).

A kutatások az OTKA-49.049, a KLIMA-05 és NKFP-6/00079/2005, NTTIJM08 programok, és a SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság támogatásával folynak.

Dr. Stingli Attila – Bottlik László

Felhasznált irodalom:

BASF. 2006. Õszi búza levélfoltosságok. Gombabetegségek sorozat. BASF kiadvány, Budapest. p. 20.

Boosalis, M. G. – Doupnik, B. L. – Watkins, J. E. 1986. Effect of surface tillage on plant diseases. In: No tillage and surface tillage agriculture. The tillage revolution. Boosalis, M. G. – Doupnik, B. L. – Watkins, J. E. – Sprague, M. A. (ed.) – Triplett, G. B. 389-408.

Bottlik, L. – Stingli, A. 2009. Soil quality improvement and climate stress mitigation by stubble-mulch tillage. Cereal Research Communications, 37. 3. 447-450.

Rasmussen, K. J. 1994. Experiments with no-inversion tillage systems in Scandinavia- impacts on crop yields, soil structure and fertilization. EC-Workshop - I. Giessen, 27-28 June 1994. Proc. 39-48.

Stingli A. (2007). A talajhasználat hatása a mikrotermõhely egyes élõlényeire. Doktori (Ph.D) értekezés. Gödöllõ, p. 112.