Mit várhatunk idén az aranynövénytõl?

Ezért is pezsdül meg ilyen tájt szakmai körökben az élet, és ezért fordul minden figyelem a repce felé. S bár a repce hazánkban még mindig „kis növény” a búzához, kukoricához, vagy akár a napraforgóhoz viszonyítva, mégis minden évben kivívja magának a fõszerepet. Teheti ezt nemcsak azért, mert érésére, betakarítására a legkorábban kerül sor – és a gazdák már alig várják, hogy learassák munkájuk elsõ gyümölcsét – de azért is, mert az elsõ pénz, az elsõ bevétel belõle származik.

A hektikus piaci viszonyok mindig meglepetéseket tartogatnak, ezekbõl érthetõ módon csak a kedvezõ meglepetéseket szeretjük. Ilyen volt a 2007. évi váratlan terményár-szárnyalás, aminek eredményeként a repce felvásárlási ára is az „egekbe” emelkedett, elérve a 110–115 000 Ft-os értékeket. Annál kellemetlenebb volt a tavalyi év „mélyzuhanása”, mely a repcénél ugyan még a legmoderáltabban jelentkezett a többi növény árához viszonyítva, de mégiscsak jelentõs törést okozott a 60–70 000 Ft/t-ás árakkal. De a mostani legújabb információk szerint a repce kereslete – és ezzel együtt az ára is! – növekedésnek indult, és az elmúlt napokban már 82–85 000 Ft/t-ás árakon folyt a kereskedés. És a folyamatnak még nincs vége, mert messze van még az aratás, és a hírek a repce termésérõl nem a legkedvezõbbek. Ha pedig hiány keletkezik a kínálatban, annak mindig árfelhajtó hatása van…. Talán nem lesz igaza a szkeptikusoknak, akik a repce növekedésének végét jelezték, mert mint ahogyan eddig is mindig, a repce várhatóan a jövõben is az egyik legstabilabb „pénzes” növény marad.

Mint ahogyan minden év, úgy az idei is eltérõ volt a elõzõekhez viszonyítva a repce vonatkozásában is. Az õszi munkák nehézségekbe ütköztek, mert a hosszú, száraz, meleg õsz nem kedvezett a talajelõkészítõ munkálatoknak. Sok termelõ az utolsó percig kivárt, és a csapadék megérkezésétõl tette függõvé döntését a repce termesztésérõl. Ezért is találkozhattunk az õsszel az eddiginél több késõbbi – vagy megkésett vetéssel, aminek káros hatását nagyban mérsékelte a hibridek részarányának 50% fölé növekedése – bizonyíthatóan gyorsabban fejlõdnek a hibridek a fajtarepcéknél, ezért a késõbbi vetéseket is jobban tolerálják! – másrészt a hosszú, enyhe õsz is segített a késõbb vetett állományok fejlõdésbeli felzárkózásához. Sõt! November közepén már félõ volt, hogy a korábban vetett repcék túlfejlõdnek, ami ugyancsak veszélyes dolog. De végül is az õszi szemlék során kedvezõ képet találtunk, sok szép, ideális fejlettségû repcét lehetett látni az utak mentén. Kifejezett javulás – fejlõdés következett be a vetések minõségét illetõen, itt elsõsorban a kivett magszámra és annak eloszlására gondolok. Valószínûen köszönhetõ ez a vetõgéppark korszerûsítésének is, de a termelõk gondolkodásmódjában az elmúlt években – akár átvett, akár saját tapasztalatokra alapozott – változásnak is. Igen, pozitív változás, hogy a repcetáblákat már a kívánatos, vagy ahhoz közeli, a korábbi években alkalmazott tõszámoknál – vetõmagmennyiségeknél jóval kevesebbel vetik, és ezzel megadják az esélyt a repcék optimális élettérének biztosításához, s ezzel optimális fejlõdésének bekövetkezéséhez. A mostani repcefajtákat már csak 500 ezer körüli, a hibrideket pedig legfeljebb 300–400 ezer/ha körüli termõtõre kell terveznünk, hogy egyedi fejlõdése, elágazása, becõképzõdése a maximális legyen. Nem kell attól tartani, hogy mi lesz, ha a téli fagyok vagy a szárazság miatt némi kipusztulás következik be, hisz külföldi tapasztalatok szerint a hibridekkel akár 200 ezer tõvel is rekordterméseket lehet elérni. Kezdetben mi is alig hittünk a szemünknek, amikor Franciaországban láttuk az általában 250 000/ha-os állományokat, erõs szárral, robosztus növényzettel, sûrû elágazásokkal és becõtengerekkel!

A tél, bár hidegebb volt az utóbbi évekénél, és néhány napos kemény fagyok – 12–18°C is elõfordultak országszerte – jobbára hótakaró nélkül, mégsem okoztak komolyabb károkat. Kipusztulást a kísérletekben csak elvétve tapasztaltunk. Inkább a késõi kitavaszodás, a késõ februári, márciusi hidegek késleltették a repcék éledését. Az elsõ szemlék során – április elején – ezért tapasztalhattunk 2-3 hetes késést a fejlõdésben a korábbi évekhez viszonyítva.

A hosszú és véget érni nem akaró hidegek és esõk után április elején hirtelen változás állt be, mert szinte egyik napról a másikra a télbõl átmentünk a nyárba. A szokatlanul nagy meleg ezután már csapadékhiánnyal is párosult, ami nem kedvezett a repce megkívánt tavaszi fejlõdésének. A január és a február, de még a március elsõ fele is országszerte csapadékosabb volt az átlagosnál, sok helyütt már belvizektõl, vízállásoktól kellett félni. Ki gondolta volna, hogy alig másfél-két hónap múlva szerte az országban – a Dél-Dunántúl kivételével! – aszályhelyzet alakul ki, és újra a csapadék lesz terméskilátásaink rizikófaktora?! Ebben a helyzetben a repce vegetatív fejlõdése egyes területeken elmaradt, a növények kicsik, vékonyak maradtak, elágazást alig fejlesztettek, és a szokásosnál hamarabb fordultak át a generatív fejlõdés – virágzás stádiumába. Úgy hírlett, hogy ez az országra jellemzõ általános állapot, ami érthetõ módon elkeserítette a repcében érdekelt szakmai köröket.

Fejlesztõ kollégáimmal együtt – sõt idõszakosan csatlakoztak hozzánk a marketing és a kereskedelmi részlegek vezetõ munkatársai is! – mi is felkerekedtünk az elmúlt héten, hogy személyesen gyõzõdjünk meg a helyzet veszélyességérõl. Kiterjedt üzemi és kisparcellás kísérleti hálózatunk nagy részét, konkrétan 22 helyszínt sikerült 4 és fél nap alatt bejárnunk, és értékelnünk repcefajtáinkat és hibridjeinket. Rendkívül fontosnak tartottuk, hogy találkozzunk a kísérletek gazdáival, akik egyben termelõ partnereink is, hogy együtt lássuk és vitassuk meg kilátásainkat, értékeinket, s ha vannak, hiányosságainkat is. Örömmel nyugtázhatom, hogy szakmai kirándulásunk nagyon hasznos és meggyõzõ volt. Hasznos, mert saját szemünkkel láthattuk a repcék állapotának alakulását, és meggyõzõ, legalábbis a DEKALB repcefajták és DEKALB hibridek helytállására vonatkozóan.

Elöljáróban – és nem elkiabálva a dolgokat, hisz tudom, messze van még az aratás! – leszögezhetjük, hogy talán mégsem olyan nagy a baj, mint ahogy azt „beharangozták.” Üzemi kísérleteink zöme mondhatni, hogy jó-nagyon jó, egy kisebb része kiváló állapotban van, és itt akár rekordtermések is kialakulhatnak. Az ország közepén, fõleg Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben valóban rossz a helyzet, mely egyrészt a csaknem 50 napja fennálló csapadékhiánynak, másrészt a valószínûleg megspórolt „inputoknak” a következménye. Az is igaz, hogy a most még kecsegtetõ képet mutató régiókban – BAZ, Békés megyében – becsléseinket leronthatja a most már végét járó vízkészlet, amit ha nem pótol hamarosan egy-egy kiadós esõ, akkor ezeken a helyeken is a kilátások romlásával kell számolnunk.

Megfigyeléseinket a következõkben foglalhatjuk össze:



Észak-keleten Heves, Borsod megye általában jó képet mutat, bár ez a kép változhat a várva várt esõ függvényében. Ha kap csapadékot, akár 3-3,5t/ha termések is kialakulhatnak.

A középsõ területeken, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben talán a legkritikusabb a helyzet, itt a legnagyobb az aszály, kicsi a növénymagasság, nincs elágazás. Itt valószínû 1–1,5 t/ha os termés lesz az általános szint.

Az Alföld keleti, déli megyéiben: Csongrád-Békés megyékben még bíztató a kép, de ha esõ nem érkezik, – március eleje óta itt nem hullott esõ! – akkor a mostani kondíció gyöngülni fog, a magkitelés csorbát szenved. A mostani állapotban itt 2,5–3t/ha termésre számíthatunk.

Dél-Dunántúlon, a Balatontól délre – elsõsorban Baranyában, Tolnában! – nagyon ígéretes a kép, ha minden rendben lesz az idõjárással, itt rekordtermésekre, azaz 4-5t/ha-ra is számíthatunk.

Észak-Dunántúlon a kép vegyes, és itt kevesebb a kísérlet, de a látottak alapján itt is 2-3 t/ha-os termések várhatók.

Kísérleteinkben a jól ismert fajtákon, hibrideken kívül ígéretes fajtajelöltjeink is vizsgáznak nemcsak saját, hanem a legkiválóbb versenytársakkal együtt. Az õszi kínálatunkban szereplõ fajtáinkat nagyon röviden jellemezve kiemeljük:



• A Catalina és a Californium koraiságát, mely a mi viszonyaink között igazi érték!

• A Catalina intenzív viszonyok között, jó tápanyagellátás mellett csillogtatja meg kiemelkedõ termõképességét és kimagasló olajtartalmát, míg a Californium a stabilitásáról – beleértve az alkalmazkodóképességet és a télállóságot is – nevezetes, és ezáltal vált Európa legkeresettebb fajtájává.

• A Catonic, az „öreg harcos” még mindig a legjobb olajtermelõk közé tartozik, és nem felejthetõ el kiváló télállósága sem.

• Hibridjeink közül a tavalyi rekorder EXOCET méltán lett a piacvezetõ hibrid, mely kimagasló termésével, olajtartalmával, alacsony glükozinolát-tartalmával és kimagasló betegség-ellenállóságával egy páratlan harmóniát kínál a termelõknek.

• Az EXAGONE továbbra is az életerõ, a vigoritás, a nagy termés és kiváló minõség garanciája. Termelõink visszajelzése szerint is az egyik legegészségesebb és legkevésbé pergõ hibrid.

• A 2008-as év újdonsága az EXOTIC, mint a „krízishelyzetek” – úgymint szárazság, kemény tél – sikeres hibridje jön szóba szerte Európában.

• Az idei év újdonsága a frissen minõsített DK EXQUISITE, mely a minõsítõ kísérletekben mindkét évben a legjobban termõ, legnagyobb olajtartalmú, legegészségesebb, és alacsony glükozinolát-tartalmú hibridként mutatkozott be. Idei üzemi kísérleteinkben is szinte kivétel nélkül a legjobbak közé tartozik. Kissé generatívabb jellegû, kisebb testû, de rengeteg oldalhajtást és becõt képzõ, erõs szárú és gyökerû, hibátlannak mondható hibrid.

A fentebb említett tulajdonságok mindegyike az elmúlt heti egy szemlék során természetesen még nem kerülhetett a felszínre, hisz az egyik legmeghatározóbb, legkényesebb fejlõdési szakasz, a becõképzés, magfejlõdés és az érés még hátravan. Amit a mostani szemle során termékeinkrõl elmondhatunk, az az, hogy a legjobb kísérletekben még nem különíthetõ el egyértelmûen az egyes fajták/hibridek terméspotenciálja, eddigre inkább csak a tenyészidõhatás mutatkozott meg. Nagyon ígéretes a legkorábbi Californium, és a Catalina, a hibridek közül a 3. éves CWH 099, és érzékelhetõ az EXOTIC korábbisága is. A közepes kondiciójú és a gyengébb kísérletekben azonban jobban érzékelhetõ a hibridek fejlettségbeli elõnye, itt az EXOCET, az EXAGONE, az új DK Exquisite és néhány fajtajelölt (a CWH113, CWH120) is reménytkeltõ állapotban vannak.

A különleges minõségû vistive fajták közül is a hibridjelöltek (CWH123CWH 132, MDS06) az ígéretesebbek. A semidwarf hibridek idén nem túl alacsonyak, de kissé jobban elágaznak, mint a normál hibridek. A DEKADE jónak, korábbinak és kiegyenlítettebbnek tûnik versenytársainál, elsõsorban télállósága miatt ajánlható kritikus helyekre.

Összességében



A várakozásunkat meghaladó, kedvezõ képet kaptunk a repcék és a kísérletek állapotáról. A már becõs állapotban talált korábbi fajták és hibridek megítélése most valószínûleg kedvezõbb volt, mint a még nem teljes képet mutató késõbbi érésûeké. Ezt az elõnyt a késõbbi érésû fajták és hibridek – kedvezõ esetben – „ledolgozhatják”, azaz nagyobb termést hozhatnak. A megejtett és hivatkozott „repcetúra” nemcsak a várakozásnál jobb kép miatt okozott örömet számunkra, mert legalább ugyanannyi örömet leltünk a partnereinkkel való találkozásban, a velük való beszélgetésekben, a tõlük tanult sok hasznos ismeretben.

Jó volt látni és érezni, hogy a növényter-mesztõk jelentõs része egyre magasabb színvonalon mûveli a szakmát, és egyre igényesebb, egyre innovatívabb. Szinte valamennyien igyekeznek megadni a növénynek, amit az igényel – õk maguk mondták ki, (Léhen, Szarvason, Nagyszénáson, Lengyeltótiban), hogy megfelelõ mennyiségû mûtrágya nélkül nem várhatnak jó terméseket. Azt is kiemelték, hogy a mindennapos odafigyelést s azonnali beavatkozást igénylõ növényvédelem nélkül ne is álljon neki senki repcét termeszteni. Sok helyen elõjött a jó minõségû talajelõkészítés kérdése és igénye, többen említették, hogy nem a szántás, hanem a rendszeres mély-középmély lazítás a jó víz- és tápanyag-szolgáltatás alapja. A sikeres kipróbálások után a legjobb helyeken pl. Lengyeltótiban!) gyakorlattá vált a mulchos mûvelés, ami nemcsak gazdagítja a talaj szervesanyag tartalmát, védi-javítja szerkezetét, de a vízmegõrzésben is nagy szerepet játszik. Legigényesebb termelõink (pl. Nagyszénáson) már nemcsak a tápanyagot, a kiváló minõségû vetõágyat, a korrekt vetést, az õszi-tavaszi regulátort és a szükségletek szerinti inszekticides kezeléseket adják meg a repcének, hanem az öntözést is biztosítják. Jó volt látni, ahogy a szomszédos földeken a jó példa terjed, ahogyan átveszik egymástól az elõrevivõ módszereket, „fogásokat”.

Vizsgálódásainkból mindenesetre azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár az idõjárás sokat ronthat és javíthat, de aki jól választott fajtát, aki jó minõségû, inszekticiddel is kezelt vetõmagot vetett, és igényes technológiát alkalmazott, az idén is, és a jövõben is megtalálja számításait a repcében. Mi is szeretnénk segíteni partnereinknek az elkövetkezõ szezonban is: kiváló repcekínálatunkkal és a repce technológiai ajánlásainkkal szeretnénk szolgálni termelõinket. Kérjük, forduljanak hozzánk bizalommal!

dr. Kiss Erzsébet, Monsanto

Közép-európai fejlesztésvezetõ