Az évjárat hatása a kukoricatermesztésben

Magyarországon a kukorica az õszi búza mellett a legfontosabb szántóföldi növény. Az állatok takarmányozásában, a humán táplálkozásban is fontos szerepet tölt be. Az ipari felhasználása pedig a jövõben jelentõsen nõni fog. Az invertcukor (folyékony cukor) elõállítás mellett a bioetanol mint üzemanyag alkalmas lesz a fosszilis energiák bizonyos mértékû helyettesítésére.





Az 1970–80-as évtizedekben a kukoricatermesztés világélvonalába tartoztunk. A genetikai haladás (évenkénti termésnövekedés) tekintetében a világon az elsõk, a hektáronkénti termésátlag alapján pedig az USA és Franciaország után a harmadikok voltunk, ezt több tényezõ együttes hatásaként értük el. Nõtt a kemikáliák felhasználásán belül az NPK mûtrágyázás, korszerû biológiai alapok (hibridek) jelentek meg a termesztésben, nõtt a mûszaki technikai háttér (erõ- és munkagépek) és nõtt a szakértelem. Ebben az idõben viszonylag kiegyenlített, kedvezõ volt az idõjárás is, a hõmérséklet (°C) és a csapadék mennyisége (mm) az 50 éves átlag körül alakult. A kukorica évenkénti termésingadozása 10–20% között változott.

A megtermelt kukoricának pedig biztos piaca volt, az állattenyésztés jelentõs mennyiséget takarmányozott fel.

A természtési tényezõk három részbõl tevõdnek össze: az ökológiai (éghajlat és talaj), a biológiai alapokból (a termesztett hibridekbõl) és az agrotechnikai tényezõkbõl (pl. vetésváltás, tápanyagellátás, talajmûvelés, vetés, növényvédelem, öntözés, betakarítás).

1991-tõl kedvezõtlen változások következtek be, aminek következtében a termésátlag ingadozása a korábbi 10–20%-ról 50–60%-ra nõtt. A kedvezõtlen változások pedig a következõk voltak: az NPK mûtrágya-felhasználás 278 kg/ha hatóanyagról 37 kg/ha-ra csökkent, napjainkban sem több 90–100 kg/ha-tól és ennek is a 70–80%-a nitrogén. Elhanyagolják a P, K visszapótlást és nem igazodnak a talaj felvehetõ AL oldható NPK tartalmához, ami komoly hiba, hatékonyságot csökkentõ tényezõ. Közismert, hogy mindig a növény igényéhez képest minimumban lévõ makro-, mezo-, mikroelem határozza meg a termés nagyságát, ill. limitálja azt.

A globális felmelegedés következtében nõttek az idõjárási szélsõségek, nõtt az aszályos évjáratok gyakorisága.

A klímaváltozás következtében megjelentek a melegigényes (mediterrán) kártevõk, gyapottok bagolylepke és lárvája, az amerikai kukoricabogár és lárvája stb. Egyre erõteljesebb lett a T4-es nyár elején kelõ, nyár végén magot hozó, melegigényes gyomnövények felszaporodása (pl. kakaslábfû, szõrös disznóparéj, libatop, parlagfû, csattanó maszlag, selyemmályva, keserûfû-, szerbtövis félék stb.)

Korábban az árukukorica termesztésnél is néhány %-ban öntöztünk, napjainkban pedig csak a vetõmagnak termesztett kukoricát öntözzük maximum 15–18 ezer ha-on, pedig az elemi károk közül – az elmúlt 35 év átlagában – aszálykár 42,4%, jégkár 20,5%, vízkár 18,4%, fagykár 16% és egyéb elemi kár 2,7%-ban fordult elõ.

Az öntözés ugyanakkor Magyarországon nagyon drága agrotechnikai beavatkozás, összesen a szántóterület kevesebb mint 1,5%-án öntözünk.

Az eddig elmondottak alapján érzékelni lehet, hogy mi vezetett a termés nagymértékû ingadozásához, a termésbiztonság csökkenéséhez.

Azonban az elõttünk álló legfontosabb feladat az évjárat hozamingadozásra (termésmennyiségre) gyakorolt hatásának a mérséklése, ami az ökológiai viszonyokhoz igazodó, jó alkalmazkodóképességû hibridek megválasztásával, szakszerû agrotechnika biztosításával megoldható. Biztosítani kell az ökológiai-biológiai és agrotechnikai tényezõk közötti interakciókat.

Nagyon fontos, hogy jó alkalmazkodóképességû, jó agronómiai tulajdonságú, adaptív hibrideket válasszunk (pl. PR37D25, PR37N01, PR37M81, DK 440, DKC 4490, NK Thermo, Kadoxx, Mv Norma stb.).

A jelenleginél okszerûbb, kedvezõbb vetésváltást kell alkalmazni. A monokultúrás termesztést többek között két dolog miatt lehetõleg mellõzni kell, az amerikai kukoricabogár lárvakártétele és a talaj hasznos vízkészletének egyoldalú kihasználása miatt. A kukoricának a közepestõl kismértékben nagyobb a vízigénye (450–550 mm) a többi gabonaféléhez viszonyítva. A kukorica legkedvezõbb elõveteménye az õszi búza, ezért minél nagyobb területen kell búza után termeszteni, de még kedvezõbb a vetésváltás, ha az õszi búza elõtt valamilyen maghüvelyes (pl. borsó) is szerepel.

A termésbiztonság növelésében fontos szerepe van a harmonikus NPK tápanyagellátásnak, amely a kukorica vízhasznosító képességét is jelentõsen javítja.

A kukorica vízhasznosítása (1 mm csapadékra jutó termés) mûtrágyázás nélkül (kontroll) és harmonikus NPK tápanyagellátás mellett az 1. ábrán látható.

A kukorica igényét kielégítõ kellõ mélységû (30–35 cm-es szántás) víztakarékos talajmûvelést kell alkalmazni.

A hibrid igényének, a termõhelyi adottságoknak, a víz- és a tápanyagellátás mértékének megfelelõ tõszámot kell biztosítani.

Az optimálisnál nagyobb tõszám nagymértékben növeli a kukoricaállomány dinamikai vízigényét a tenyészidõ kritikus idõszakában (a megtermékenyülés, szemtelítõdés idõszaka) VII. 15.–VIII. 20. (2. ábra).

Az optimálisnál nagyobb tõszám esetén nõ a meddõtövek részaránya, csökken a termés. A hibridek tenyészidejétõl és tõszám sûríthetõségétõl függõen elegendõ a maximum 65–78 ezer tõ/ha termõtõ biztosítása.

A klímaváltozás következtében a termésbiztonság érdekében korábban kell vetni (április 5–25.). Erre alkalmasak a jó csírázáskori hidegtûréssel rendelkezõ, jó Cold-teszt értékû kukoricahibridek.

Az optimális vetésidõ intervallumon belüli korábbi vetéssel hamarabb következik be a hím és nõvirágzás (VI. 20–30.), kedvezõbb idõszakra esik a megtermékenyülés, szemtelítõdés idõszaka. Korábbra tevõdik a fiziológiai érés (a szem csutka felöli fekete réteg kialakulása), mely idõponttól további tápanyagbeépülés–termésnövekedés már nincs, megkezdõdik a szemtermés vízleadása. Ennek következtében nemcsak a termésbiztonság nõ, hanem a betakarításkori szemnedvesség tartalom is jelentõsen csökken, alacsonyabb lesz a szárítási költség.

A termésingadozás mérsékelhetõ, a termésbiztonság növelhetõ a hatékony növényvédelemmel, különösen a szakszerû vegyszeres gyomirtással. Leghatékonyabb a posztemergens technológia alkalmazása, jó szerkombinációval, a gyomok megfelelõ fejlettségi állapotánál. Ha a gyomok túl fejlettek, akkor nem csak a gyomirtás hatékonysága, hanem már a kukorica termése is csökkeni fog. Olyan vegyszerkombinációt kell alkalmazni, amely nemcsak a kikelt gyomokat írtja ki, hanem a magról kelõ egy- és kétszikû gyomok csírázását is megakadályozza.

A kártevõk ellen – különösen az amerikai kukoricabogár és lárvája ellen – védekezni kell.

A termés intenzitásának, a ráfordítás színvonalának megfelelõ termõhely és hibridspecifikus termesztéstechnológiát kell alkalmazni.

A fenti tényezõk és a szakmai kritériumok betartásával az évjárat okozta termésingadozás jelentõsen mérsékelhetõ.

Dr. Sárvári Mihály–Boros Beáta