Növényvédelmi helyzet és elõrejelzés

2008 decemberének utolsó dekádjában igazi kemény hideg köszöntött be.

Az éjszakai hõmérséklet általánosan -10°C alá süllyedt, nem egy helyen elérte a -20°C-ot is. Hó jelentõs mennyiségben sem ezt az idõszakot megelõzõen, sem közben nem hullott, így vékony hótakaróról csak az ország északi és keleti tájain beszélhetünk, máshol gyakorlatilag nem védte hótakaró az õszi vetéseket. Ez az idõjárás uralkodott tartósan, egészen 2009. január 14-ig. Ezt követõen enyhe idõjárás következett, éjszakai fagyok nélkül, nappal +5–10°C-os hõmérsékletekkel.

A gazdák némi aggodalommal tekintettek telelõ növényeikre a fagyos idõszakban, de szerencsére nem esett kár az állományokban. A télállóságra (is) nemesített õszi árpa és õszi búza fajták hótakaró nélkül is kibírják a -20°C-os hõmérsékletet, a két növényfajt összevetve az õszi árpa kissé kevésbé viseli el a komoly téli fagyokat. Nagyban függ a télállóság a növények fejlettségétõl, kondíciójától, a teleléshez optimális állapot elérésétõl. Az õszön jó minõségû magágyat készítettek a termelõk, s idõben vetették el a magvakat. A növények gyorsan keltek, egyenletes állomány alakult ki, s november végére elérték a teleléshez optimális állapotot. Az õszi búza 10% alatti területi hányadán megkésett a vetés, itt nem fejlõdött kellõen a növényállomány, bár egészen december közepéig megfelelõ idõjárás segítette azt. E területeken számíthatunk az állomány megritkulására.

Az õszi káposztarepce állományok sajnos nem ilyen kiegyenlítettek. Augusztus végén száraz idõjárás uralkodott, ezért nem lehetett jó minõségû magágyat készíteni.

Aki erõltette a korai vetést, annak lassan kelõ egyenetlen állomány lett az eredménye, amely a telelés idõszakára – köszönhetõen a hosszú õsznek – már túlfejlett. Mások kivártak a vetéssel az õszi csapadékig, ezek az állományok már a vetésnél megkéstek, s ez t az elmaradást a telelésig nem tudták teljesen behozni. Az õszi káposztarepce igényes a teleléshez optimális fejlettség elérésére, ami 8–11 leveles állapotot jelent. A kevésbé fejlett, vagy nem megfelelõ kondícióban levõ növényállomány nagyobb mértékû fagykárt szenvedhet, ez a vetésterület 5–7%-ára érvényes. A másik véglet a túlfejlett állomány, amelynél a hajtáscsúcs is károsodhat, ez a vetésterület 5%-os hányadán – fõleg az alföldi táblákon – lehetséges. Január végén a táblák többségén a külsõ borító leveleken lehetett a fagykár tüneteit látni, de a hajtáscsúcs nem sérült. Ehhez hozzájárult az is, hogy a termelõk, felismerve a túlfejlõdés veszélyét, õszi regulátor hatású növényvédõ szeres kezelést alkalmaztak.

A tél második felében változékony idõjárás következett, kemény fagyok nélkül, s gyakori és bõséges csapadékkal. A tavasz csak lassan érkezett, még március 18–19-én is esett kevés hó, s gyenge éjszakai fagyok lassították a felmelegedést. A bõséges esõk hatására a talaj felsõ rétege általánosan vízzel telítetté vált, sajnos nagyságrendileg 50 000 ha-on belvíz alakult ki. Ebben a helyzetben az õszi búza állományok továbbra sem károsodtak, sõt a kellõ nedvesség és az elsõ napsugarak hatására tovább zöldültek, erõsödtek. Sajnos nem ilyen kedvezõ a kép az õszi árpa állományokat tekintve. A vírusok tevékenysége, a tartós fagy és némi termesztés technológiai hiba miatt egyre több sárguló õszi árpa táblát lehet látni. Ezen remélhetõleg segít a tavaszi fejtrágya és a napsütés.

A legcsúnyább képet a repcetáblák mutatják, a fagy hatására az alsó levelek sárga, lila színváltozása látható, a táblák többsége sárgul. Ennek ellenére még lehet bízni a repcében, hiszen a tavaszi fejlõdési szakaszban a tenyészõcsúcsból fejlõdõ szár és rajta a virágzat a fontos, s a tenyészõcsúcs nem károsodott.

Az õszön megjelentek a helmin-tospóriumos foltosság és a gabona lisztharmat tünetei a kalászos táblákon.

E kórokozók telelõ képleteit gyérítette a tartós hideg, ennek hatására várhatóan a betegségek késõbb jelennek meg a táblákon. Az õsz második felében jelent meg a repcetáblákon a repceperonoszpóra, éppen csak tüneti szinten, és a fómás levélfoltosság és szárrák, ami gyenge kárt okozott. Ezek a kórokozók a tavaszi idõszakban általában nem okoznak jelentõs kárt, de ez az elhúzódó tavaszodás, a hûvös, csapadékos idõjárás kedvezõ feltételeket teremt tavaszi terjedésükhöz, tehát figyelni kell megjelenésükre. A telelõ kártevõk közül a hidegre érzékenyebb mediterrán – szubtrópusi fajok (tipikusan a gyapottok bagolylepke) nagyobb arányú pusztulása várható, illetve a honos károsítók egyes telelõ alakjai is károsodtak. A tél második felére jellemzõ felmelegedés és lehûlés váltakozása szintén csökkenti a telelõ kártevõ tömeget. Március második felében elõjöttek telelõ helyükrõl a repce-szárormányos imágók. A felmelegedéssel párhuzamosan egyre aktívabban keresik a repcetáblákat. A repce fénybogár megjelenése is várható március utolsó napjaiban, tehát április elején érdemes a sárgatálakat kihelyezni a repcetáblák szélén, megfigyelni betelepedésüket.

A tél második felében többször hullott csapadék, a talajok telítõdése vízzel jelentõs mértékben gyérítette a telelõ mezei pocok népességet. Ennek ellenére a tavaszi várható károsítás jelentõs csökkenésérõl korai lenne beszélni, hiszen a kártevõ megkeresi a partosabb, szárazabb helyeket.

Tóth Miklós

MgSzH Központ, NTAI