MENÜ

Komposztok felhasználása az energetikai ültetvényekben

Oldalszám: 60
2014.03.20.

Az elmúlt idõszak nem kedvezett a tápanyag-visszapótlás ügyének. Az állatállomány lecsökkenése következtében az istállótrágya csak korlátozottan áll rendelkezésre, a mûtrágyaárak az elmúlt néhány évben drasztikusan emelkedtek, ami 2009 tavaszára jelentõs hiánnyal is párosulhat. Ebben a helyzetben elengedhetetlen új megoldások keresése, régen elfeledett módszerek újbóli felkarolása.

 






 

 

A komposztálás évezredek óta ismert eljárás, amely során folyékony és szilárd szerves hulladék anyagokból, továbbá a hozzájuk kevert ásványi anyagokból irányított lebomlás útján szerves trágyázószereket nyerünk. Komposztálásra felhasználhatók a mezõgazdasági, kommunális, az ipari hulladékok, amelyek ilyen módon a kertészeti és a szántóföldi növénytermesztésben is eredményesen juttathatók ki.



Komposztok felhasználása energetikai ültetvényekben



A fás szárú energianövények esetében – a többi szántóföldi kultúrához hasonlóan – nagy hangsúlyt kell helyezni a tápanyag-utánpótlásra. Ebben a tekintetben különösen elõnyös lehet a különbözõ hulladékokból elõállított komposztok felhasználása, amelyek tápanyagszolgáltató képességük mellett jelentõs mértékben csökkentik az evaporációt, valamint a talajborítás révén jelentõs a gyomelnyomó hatásuk is.



A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában 2007-ben állítottunk be kísérleteket különbözõ fás szárú energianövényekkel (fûz, nyár), amelyek esetében három különbözõ tápanyag-gazdálkodási szintet határoztunk meg. 1; felszíntakarás komposzttal (50 t/ha), 2; nitrogén mûtrágya tavasszal (50 kg/ha), 3; tápanyag nélküli kezelés. A komposzt és a mûtrágya kijuttatása május elején a sorokba történt. Az alkalmazott technológia ikersoros, a sortávolság 70 cm, az ikersorok között 2,5 m távolságot hagytunk, ami a gépi munkákat könnyíti meg. A sorokon belül a dugványokat 40 cm tõtávolságra telepítettük. Dugványozás céljára 25 cm hosszúságú egyéves, gyökér nélküli hajtásrészeket használtunk fel. A telepítés kézzel történt április közepén. A vegetációs idõszak során kémiai gyomszabályozást végeztünk a sorokban, a sorközökben talajmaróval két alkalommal történt mechanikai gyomszabályozás. A kártevõk és kórokozók elleni kémiai védekezésre nem volt szükség. A szennyvíziszap komposztok szántóföldi felhasználásának egyik legkritikusabb pontja a nehézfémtartalom, ami miatt az élelmiszer és takarmány célú termesztés esetén kerülni kell a közvetlen kijuttatását. Ugyanakkor energianövények esetében a komposzt kedvezõ hatásain túl (párolgás és gyomosodás csökkentése, tápanyag-utánpótlás) a talaj tisztításában is közvetlen szerepe lehet: a fás szárú energianövények különösen nagy koncentrációban veszik fel a nehézfémeket. Ebben az esetben azonban nehézfémtartalomtól függõen kerülni kell a hamuanyagok újbóli szántóföldi felhasználását.

 



Fás szárú energianövények nehézfém-felvétele



A mezõgazdasági mûvelésre alkalmas talajaink nehézfém tartalma elsõsorban antropogén hatásokra visszavezethetõen folyamatosan növekszik, aminek következtében 15-ször több kadmium, 13-szor több réz, 21-szer több cink kerül a talajba, mint a természetes mállások során. A króm, a nikkel, a réz, a cink és a kadmium nagyobbik hányada a mezõgazdasági talajokba a trágyázásra használt szennyvíziszap, a komposzt, a szerves trágya, valamint a foszfát mûtrágyák révén kerül.

A talajba került nehézfémek könnyen bejuthatnak a termesztett növényekbe, ahol mérgezõ koncentrációban is felhalmozódhatnak. A talajban és növényekben elõforduló nehézfémek közül a cikkben a kadmium-, a króm-, a réz-, valamint a nikkeltartalmakat mutatjuk be. Az egyes fûzfajták közötti nehézfémtartalomban nem találtunk igazolható eltéréseket, ezért valamennyi adatot átlagoltuk, és csak a különbözõ tápanyag-ellátottsági szinteket hasonlítottuk össze. A kadmium a környezetszennyezés szempontjából a legveszélyesebb elem, nemcsak az emberek, az állatok, hanem a növények számára is. A talaj legfelsõ rétegében a kadmiumtartalom egyik kezelésben sem haladta meg a 0,2 mg/kg szárazanyagban mért mennyiséget, ami a szennyezettségi határértéknek legfeljebb 20%-a. Ugyanakkor a növény által felvett mennyiség 250–270%-kal túllépte a talajban mért értéket, ami energianövény esetében nem jelent élelmezésügyi kockázatot. Irodalmi adatok szerint a kertészeti és szántóföldi növényekben nem haladja meg a 0,3 mg/kg szárazanyag mennyiséget.





A króm a talajban gyakori elem, jelentõs része a talaj felsõ 10 cm-es rétegében adszorbeálódik. Vizsgálataink szerint a komposzt kezelésben igazolhatóan nagyobb volt a krómtartalom, mint a mûtrágyázott és a kontroll parcellákon, de ez is jelentõsen elmaradt a szennyezettségi határértéktõl (75 mg/kg). A növényi részekben ugyanakkor rendkívül alacsony krómkoncentrációt mértünk, ami azt mutatja, hogy a fûz hajtásrészeibe kevésbé jut be a fém. Irodalmi adatok szerint a felvett króm mintegy 98%-a a gyökerekben halmozódik fel.



A rezet a legtöbb növény csak nagyon csekély mennyiségben veszi fel, ugyanakkor fontos biokémiai funkciókat tölt be. Szennyvíziszapban, nem megfelelõen kezelt szerves trágyában és komposztban egyaránt nagy mennyiségben juttathatjuk ki. Kísérletünkben a kezelések között igazolható különbség mutatható ki, azonban a legnagyobb értéket mutató komposzt parcellában is jelentõsen elmarad a szennyezettségi határértéktõl (75 mg/kg).

A növények által felvett mennyiségben statisztikailag igazolható különbséget nem állapítottunk meg. Hasonló tendenciát tapasztaltunk a nikkel esetében is, azonban a növények ezt az elemet sokkal nehezebben veszik fel.



A fás szárú energianövények termesztése kedvezõ és kedvezõtlen környezeti hatásokat egyaránt elõidézhet. A különbözõ hulladékokból elõállított komposztok számára ellenõrzött körülmények között fontos felhasználási területet jelenthet. Mivel az elõállított termék nem kerül sem állati, sem emberi fogyasztásra, ezért kockázatot csak a talaj számára jelenthet. Vizsgálataink szerint 50 t/ha komposzt kijuttatása nem növelte káros mértékben a mért nehézfémek koncentrációját.

A statisztikailag igazolható változás kétévenkénti kijuttatással talajszennyezettségi határérték alatt tartható. Megállapításunk szerint az energiafûz a fitoremediációban (talajtisztítás) is szóba jöhet, amit jelentõs mértékû kadmium felvétele tesz lehetõvé.



Dr. Gyuricza Csaba