Minõségi szálastakarmány elõállítása

A szarvasmarha-állomány – különösen a tejelõ tehenek etetésében – a jó minõségû szálastakarmányoknak a termelés szintjére meghatározó szerepe van. A szarvasmarha-állomány az elmúlt tíz évben drasztikusan csökkent, az állomány létszáma jelenleg 700 000 körül stagnál, melybõl a tehénállomány darabszáma 320 000–330 000 között mozog. Ezen jelenlegi állomány jó minõségû szálastakarmánnyal, jó minõségû szénával és szenázzsal a jelenlegi termõterületrõl biztosítható. A jó minõségû széna- és szenázskészítés-nek azonban – a jó beltartalmi takarmányértékkel rendelkezõ fajtahasználat mellett – agrotechnikai, technológiai és mûszaki feltételei is vannak.

Magyarországon a szálastakarmányok a gyepek és pillangósok és ezek keverékébõl adódnak. Ezekre a takarmányféleségekre vonatkozó termõterületi adatokat a KSH közleményébõl az 1. táblázat szemlélteti.

A gyepek és a pillangósok élettani és morfológiai tulajdonságaikban jelentõs eltérést mutatnak. Éppen az eltérõ élettani, morfológiai, takarmányozástani adottságok miatt a gyep- és pillangóstakarmányok betakarítási technológiája jelentõsen eltérõ (1. ábra).

A technológia munkafolyamatainak és az agrotechnikai követelmények pontos betartása azért fontos, mert a betakarított szálastakarmányok minõsége már a szántóföldön eldõlhet.

Látható, hogy a különbözõ tulajdonságú növények betakarítási technológiájában részben a munkafolyamatok, részben az alkalmazott eszközök tekintetében különbséget kell tennünk, ha jó minõségû takarmányt szeretnénk. Természetesen az éghajlati, idõjárási viszonyok ezeket a folyamatokat még differenciálják is.

A technológia munkafolyamatainak és agrotechnikai elõírásainak betartása mellett a szálastakarmányok minõségét a betakarítás optimális idõpontja is meghatározza. A gyepek esetében ezt a virágzás és a magba menés kezdetére kell tenni. A lucerna elsõ növedékének kaszálását a bimbózás kezdetére kell ütemezni, amikor az elsõ levelei már sárgulni kezdenek. A második növedék kaszálását a növényzet zöldbimbós állapotában kell elvégezni. Az utolsó növedék kaszálását a virágzáskor végezzük, hogy a növény a gyökérnyakban megfelelõ mennyiségû tápanyagot tudjon felhasználni az átteleléshez. A szálastakarmányok beltartalmi jellemzõinek a vegetációs idõszakban történõ változását a 2. ábra szemlélteti.

A szálastakarmányok minõségi betakarításához csak kiváló mûszaki színvonalú, jó munkaminõséggel dolgozó kaszák megléte mellett a rendelkezésre álló – optimális idõszak alatti betakarításhoz szükséges – kaszáló kapacitást kell biztosítani. Minél nagyobb a termõterület, annál nagyobb gondot kell fordítani a kaszálás megkezdésének idõpontjára, nehogy idõközben az állomány elöregedjen, veszítsen a beltartalmi jellemzõibõl.

A nagy hozamú, természetes gyepek kaszálására a dobos vágószerkezettel szerelt rotációs kaszák használata javasolható. A magyarországi idõjárási viszonyok között a gyepek elsõ kaszálásának idején kevés csapadékkal kell számolni, ezért ezen kaszák szársértõ nélküli változatai is jó munkát végeznek. Ennek megelõzésére – különösen nagy termõterületek és jó hozamok esetén – a magajáró gépre vagy fordítóval ellátott nehéz univerzális traktorra szerelt mellsõ és oldalsó függesztésû kaszákból álló gépkombinációkat kell használni. Magajáró változatokat – a szálastakarmány-betakarító gépek gyártására specializálódott cégek – a „KRONE”, „CLAAS”, „NEW HOLLAND” gyártanak, míg a nehéz univerzális traktorokra szerelhetõ – kétoldalt és mellsõ függesztésû – kaszából álló gépkombinációt ma már szinte valamennyi nevesebb szálastakarmány-betakarító gépgyár gyárt.

Kisebb gyepterületek esetén dobos rotációs kaszák, 3–5 m munkaszélességû, vontatott változatainak használata javasolható.

Az egészen kis termõterületek – kis állatállomány mellett – és szórvány gyepek kaszálására pedig függesztett gépek használata javasolható.

Gyepszéna készítéskor – ha az éghajlati adottságokból adódóan a kaszálás ideje csapadékos, és a száradási, vagyis a kockázati idõt a minimálisra kell csökkenteni – a dobos kaszák ütõujjas szársértõvel szerelt változatai használhatók.

Lucernaszéna készítés esetén a kaszálógépek közül a kíméletesebb munkát végzõ tárcsás kaszaszerkezetû, rotációs kaszákat kell elõnyben részesíteni. A lucernánál, ill. a pillangósoknál azonban a szársértõ alkalmazásának – a száradási idõ lerövidítése mellett – a szárrészek és a levélzet vízleadásának azonos intenzitásra hozásában is elengedhetetlen szerepe van. A lucerna, ill. a pillangósok kaszálására tehát csak a gumihengeres szársértõvel szerelt rotációs kaszák használata javasolható.

A minõségi szálastakarmány készítése szempontjából a rendkezelési munkák idõjárási viszonyokhoz, az anyagszáradási üteméhez igazodó elvégzése a fontos, tehát ebben a munkamûveletben az idõjárási viszonyok és az anyag száradása határozzák meg az optimális idõszakot. Mind a nagy hozamú gyepek, mind a lucerna esetében a kaszálás után el kell végezni a rendterítést. Száraz idõjárás esetén lucerna esetében 40%, gyep esetében 20–25% körüli nedvességtartalomnál a terített rendbõl – a következõ munkamûveletnek megfelelõ – szûkített rendet kell képezni. A rendterítésre dobos kaszák után a különbözõ vízszintes és függõleges tengelyû forgórésszel szerelt rendterítõket használhatjuk, míg a tárcsás kaszák után ez a mûvelet a kaszák rendterítõ lemezeinek „terített rend” állásba történõ állításával is elvégezhetõ. A rendösszerakást pedig a – pergési veszteségek minimális értéken tartása érdekében – vezérelt ujjas rendrakókkal lehet megoldani. A valóságban ettõl sokkal bonyolultabb a feladat, mert esõs, csapadékos, párás, ködös idõszakok esetén a takarmány minõségének megóvására a terítést és rendrakást, esetleg forgatást és szellõztetést több alkalommal is el kell végezni. Fontos szempont azonban, hogy ezeket a munkákat a növényt kímélve – a pergési veszteségek minimalizálása mellett – csak a megfelelõ nedvességtartalom mellett a legszükségesebb alkalmakkor végezzük el.

A szálastakarmányok minõségének megtartásában a bálázásnak nagyon fontos szerep jut. Ma már a szögletes kisbálázó gépek használata háttérbe szorult. A mai viszonyok között a szálastakarmányok minõségi betakarításában elsõsorban a hengeres bálázók használatával kell számolni. A hengeres bálázók állandó és változókamrás konstrukciókba sorolhatók. A nagy hozamú õsgyepekbõl készített széna bálázására elsõsorban a nagyobb, max. 1,8 m bálaátmérõvel dolgozó változó bálakamrás gépek használhatók elõnyösen. A változókamrás bálázógépek többsége hevederes tömörítõ szerkezettel készül, a bálaátmérõ 0,9–1,8 m közötti változtatható értékûre állítható. Ugyancsak jól használhatók gyepszéna készítésre a görgõs tömörítõ szerkezetû állandókamrás gépek, valamint a szögletes nagybála-készítõk, melyek ipari szalma bálázásra is kiválóan nagy teljesítménnyel használhatók.

A lucernaszéna minõség megóvásának eszköze a megfelelõ nedvességtartalom mellett használt rudazatos tömörítõ szerkezetû állandó bálakamrás gép. A rudazatos tömörítõ szerkezet kíméletesen bánik a lucernával, kevesebb a levélpergési veszteség. Az állandó bálakamrás gépek laza közepû bálákat készítenek, így lucernaszéna készítésben lehetõség van a táblán történõ természetes, ill. a szárítókban történõ mesterséges utószárításra. A laza közepû bálák azonban kevésbé alaktartók, a szállítás, rakodás, kazalozás közben könnyebben sérülnek. Ma már gyártanak tömörségérzékelõvel készült állandókamrás gépeket, melyek tömör és laza közepû bálákat – a beállítástól függõen – tudnak készíteni. Lucernaszéna bálázásra a szögletes nagybálakészítõ gépek – a minõségre vonatkozó követelmények maximális kielégítése mellett – használhatók.

Az állandókamrás hengeres bálázógépek alkalmasak a szálastakarmányok magas, 60–65% nedvességtartalom melletti bálázására, és így jó minõségû szenázs készíthetõ. Ebben az esetben vagy a táblán, vagy a tárolás helyszínén a bálákat 6 órán belül fóliába kell csomagolni. Ma már gyártanak állandó bálakamrás géppel egybeépített bálacsomagolókat, melyek a csomagolást a bálázást követõen azzal egymenetben elvégzik. Ily módon rendkívül jó minõségû lucerna-, ill. gyepszenázs készíthetõ adalékanyag használata nélkül.

Nagyobb volumenben a gyepekbõl szintén (60–65% nedvességtartalom mellett) falközi silókba is – szecskázó gépek alkalmazásával – jó minõségû szenázs készíthetõ. Ez esetben a szecskázó késeket szálasban használatosra kell cserélni, és általában számukat a silókukoricában használtakhoz képest felére kell csökkenteni. A nagy teljesítményû szecskázó gépeket célszerû szálas, 2,0–2,2–7,5 m munkaszélességû rendfelszedõvel üzemeltetni.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a hazai gyep- és lucernatermés minõsége ugyan ki van téve az idõjárás viszontagságainak, de szigorú technológiai fegyelemmel az ökológiai adottságoknak megfelelõ mûszaki háttérrel jó minõségben betakarítható.

Dr. Kelemen Zsolt