A precíziós növénytermesztéshez szükséges beruházások megtérülésének vizsgálata

A precíziós gazdálkodás területén napjainkban egyre több szakcikk, tanulmány, értékezés születik, melyek a téma mûszaki növényvédelmi feltételrendszerével, a technológia megvalósítási és továbbfejlesztési lehetõségeivel foglalkoznak, azonban a közlemények többsége nem vizsgálja a gazdálkodási rendszer ökonómiai viszonyait.

A beruházás körülményei és kondíciói

Jelen tanulmány alapját egy matematikai modell képezi, mely a konvencionális és a precíziós gazdálkodási rendszerek jövedelem keletkezésén keresztül vizsgálja a két technológia révén realizálható jövedelemkülönbséget.

A kapott jövedelemkülönbségek adják a beruházás megtérülés számításnál az adott évekhez tartozó pozitív cash-flow-kat, melyeket a modell a megtérüléshez szükséges üzemméret nagyságával növel. A jövedelemkülönbségeket a precíziós gazdálkodás révén – a vizsgált idõszakban – realizált jövedelmek és az adott évekhez tartozó hagyományos gazdálkodási rendszer által realizált jövedelmek különbsége adja.

A modellszámítás során a precíziós (helyspecifikus) tápanyag-visszapótlás adataira támaszkodtunk. A többlet beruházás tekintetében számításba vettük a helyspecifikus tápanyag-visszapótláshoz nélkülözhetetlen eszközöket (hozammérõ-, mûholdas helymeghatározó rendszer, erõ- és munkagép átalakítás), melyekre két különbözõ konfigurációt alkottunk. Az „A” jelû konfiguráció a NymE MÉK BRMI által használt rendszer, mely

4 600 000 Ft-os tõkeigényû, míg a „B” jelû konfiguráció, amely egy lényegesen korszerûbb, napjainkban forgalmazott rendszer, 3 300 000 Ft-os beruházás igénnyel rendelkezik.

Megtérülési viszonyok

A számítások hatására megállapíthatóvá vált, hogy a beruházás megtérülése nagymértékben függ a tervezett hasznos élettartamtól, és jelentõs üzemméretbeli eltéréseket mutat (1. táblázat).

Beruházás tervezéskor nagyon fontos tényezõ a megtérülési idõ meghatározása. Az 1. táblázat szemlélteti jelen kérdés fontosságát, hiszen azonos beruházási variánsban is jelentõs eltérések adódhatnak a megtérüléshez szükséges üzemméretben a megtérülési idõ változásának hatására.

A számítások során egyértelmûvé vált, hogy a 6. év cash-flow-ja a beruházás szempontjából mennyire meghatározó. Nem elhanyagolható azonban az a tény sem, hogy a „B” konfiguráció mindamellett, hogy jóval modernebb az „A” konfigurációnál, még jelentõsen kisebb – 41,25%-kal – üzemméretnél is képes megtérülni, a kedvezõbb tõkeigényébõl adódóan.

A beruházásigény szempontjából mindenképpen vizsgálni kell az árfolyamváltozások hatását, amit indokol a 2008. év õszén rövid idõ alatt bekövetkezett,

és mind a mai napig tartó pénzpiaci válság és az ebbõl fakadó forint-euró árfolyamváltozás is.

Az árfolyamváltozásnak minden kétséget kizáróan súlyos következményei vannak a megtérülésre, és ezen keresztül az ehhez szükséges üzemméretre.

A vizsgált alsó és felsõ kurzus közötti eltérés 26%, ezért belátható, hogy a szükséges üzemméret nagysága között is ekkora lesz az eltérés a két végpont között. Fontos kiemelni, hogy az egyes beruházási változatok gazdaságos üzemmérete között akár 300%-os eltérés is lehetséges. Ez pedig mindenképpen elgondolkodtató tény, hiszen egy kisebb gazdaság számára a rosszul megválasztott kondíciók akár a beruházás megtérülése mellett a vállalkozás létét is fenyegethetik (1. ábra).

Növénytermesztõ üzemeknél a megtérüléssel kapcsolatos bizonytalanságot tovább növelik az idõjárási faktorok okozta hozamingadozások, melyek hatását a 2. táblázat adatai szemléltetik.

A megtérülés növekvõ mértékben reagál a terméshozamok csökkenésére. 5 éves megtérülési idõszak esetén éves szinten a terméshozamok 5%-os csökkenése 14%-kal növeli a megtérüléshez szükséges üzemméretet. A hozamok további 5%-kal történõ csökkentése újabb 17%-os növekedést indukál a megtérüléshez szükséges üzemméretben. A hozamok ellentétes irányú elmozdulása esetén, azaz 5%-os terméshozam-növekedés mellett ez a jelenség kevésbé erõteljes, az üzemméret az elmozdulás hatására mindössze 13%-os, míg a hozamok újbóli 5%-os növekedése további 11%-os csökkenést idézne elõ az üzemméretben.

Konklúziók

A vizsgált két beruházási konfiguráció mindegyike képes megtérülni a vizsgált idõintervallumok alatt. Az „A” konfiguráció magasabb tõkeigénye miatt nagyobb üzemméret mellett térült meg, és érzékenyebben reagált a megtérülése a hozamok csökkenésére is. Ezzel szemben a „B” konfiguráció alacsonyabb tõkeigényû beruházás révén kisebb üzemméret mellett is megtérül.

A modellszámítás alapján igazolható, hogy a precíziós gazdálkodásnak van létjogosultsága, azonban a megtérülés számításához figyelembe kell venni az üzemméretet és a beruházás tõkeigényét is.

Smuk Norbert