A vetésváltást megalapozó agronómiai elméleteket értékelve megállapítható, hogy napjaink technológiai színvonalán tápanyag-gazdálkodási szempontból a vetésváltás és a vetésforgó nem indokolható. Ugyanakkor legjelentõsebb növényeink esetében is megfigyelhetõ, hogy mind a búza, mind a kukorica termése monokultúrában kisebb, mint vetésváltásban.
A kukoricahibridek a sok-sok jellemzõ tulajdonság mellett egymástól az éréshez szükséges idõtartam hosszában is jelentõsen különböznek. Az adott termõhelyen alkalmazható tenyészidõt az aktív hõ összeg határozza meg. Az északi országokban aránylag szûk az eltérõ tenyészidejû hibridek választéka. Minél délebbre megyünk a választékunk egyre bõvülhet. Magyarországon a kukorica termõhelyek adottságai alapján a FAO 100-tól FAO 600-ig terjedõen vethetünk hibrideket. A tenyészidõ használat azonban számos megfontolást rejt magában.
Napjaink kiszámíthatatlan piaci körülményei mellett, ha lehet így fogalmazni még fontosabbá válnak az ökonómiai elemzések, hiszen egy-egy elhibázott döntés könnyen veszélybe sodorhatja a beruházás megtérülését, és szélsõséges esetben akár a gazdálkodó szervezet létét is.
A statisztikai adatok szerint az utóbbi évtizedek egyik „sikernövénye” a világon a szója volt. Termõterülete az 1960-as évektõl napjainkig közel megnégyszerezõdött, s mára meghaladja a 94 millió ha-t. A legnagyobb növekedés Argentínában történt, ahol a vetésterület a korábbi 1100-szeresére nõtt. Hazánkban a növekedés üteme „csak” 11-szeres, s jelenleg 35 ezer ha vetésterülettel rendelkezünk.
Az õszi búza és a kukorica Magyarországon stratégiai növény. 1970–80-as években a kukoricatermesztés világ élvonalába tartoztunk mind genetikai haladás, mind pedig az évenkénti termésmennyiség vonatkozásában.
A levél N-koncentrációja szoros összefüggést mutat az õszi árpa szemtermésével. Ugyancsak erõs pozitív korreláció van a levél klorofilltartalma és N-koncentrációja között, mely jó információt ad az õszi árpa N-tápláltságáról és a talaj N-szolgáltatásáról. A hordozható, növényállományban használható korofillmérõ mûszerek segítségével gyorsan tájékozódhatunk a növény N-tápláltsági állapotáról, mely támpontul szolgálhat a tenyészidõ alatti N-trágyázáshoz.
Az utóbbi évek élelmiszertermelés, -forgalmazás és -fogyasztás tendenciái világszerte jelentõs mértékben megváltoztak, és egyre inkább elõtérbe kerültek a természetes eredetû, egészséges, minõségi élelmiszerek. A különbözõ élelmiszerbotrányok eredményeként, különösen a prémium kategóriákban alapvetõ követelménnyé vált a termékek elõállításának követhetõsége a szántóföldtõl a fogyasztó asztaláig, és élelmiszereinknek minden szintetikus vegyszermaradványtól és szennyezõdéstõl mentesnek kell lennie. A prémium kategóriájú élelmiszereknek emellett teljesítenie kell a funkcionális élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeket is.
A hosszú életû, nagy teljesítõképességû lucernás létesítése nem annyira pénzkérdés, hanem sokkal inkább a szakmai ismeretek alkalmazása.
A növények számára nélkülözhetetlen (esszenciális) tápelemeket makro- és mikrotápelemekre osztjuk fel. Makrotápelemeknek – melyek a növényi szárazanyagban 0,01%-ot meghaladó mennyiségben találhatók – a következõ növényi tápelemeket tekintjük: N, P, K, Ca, Mg, S. Makrotápelemekbõl viszonylag nagy mennyiségre van szükségük a növényeknek, a mikrotápelemekbõl viszont már sokkal kevesebbre.
A dohányágazat válságban van, azonban mégis reméljük, hogy nemcsak a dohány múltjáról, hanem a jövõjérõl is beszélhetünk. Közel 500 éve, hogy Amerikából Európába került ez a különleges növény, amely az élvezeti növények csoportjába tartozik, de sokáig a növényvédelemben inszekticidként is felhasználták.
Anyakecsketartók, figyelem! Közeleg a támogatási kérelmek beadási határideje
