Aktuális döntés: a jó minõségû szenázs ne a véletlen mûve legyen!

Kényszerbõl hozott döntés, ha a szénakészítést választjuk, s imádkozhatunk, vagy bízhatunk Fortuna kegyeiben, hogy az idõjárás kedvezõ legyen. Be kell látnunk, hogy ez nem lehet a versenyképes gazdálkodás része, tehát olyan döntést kell hoznunk, amely megbízhatóan szolgálja az állati teljesítmény kiaknázását, a gazdaságosság fenntartását, azaz a jó minõségû szenázs elõállításának feltételeit kell kialakítanunk, amely további jó döntéseket igényel.

Magyarország klímája igen kedvezõ a szenázsoknak, amely jelentõs elõnyt biztosíthat számunkra a takarmányköltségek csökkentésében. Tapasztalataink a szenázskészítés terén mégis sokszínûek, van aki esküszik rá, és van aki irtózik tõle, mivel nem mindig úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Pedig a szenázskészítés folyamata szinte megegyezik a szilázs készítésével, mindössze annyi a különbség, hogy egy fonnyasztási fázis is beékelõdik a technológiába. Igen, és ez okozza a gondokat. A fonnyasztás idõtartama fogja meghatározni a szárazanyag-tartalmat (40–60%), a fonnyasztás soráni kezelés és idõjárás a veszteségeket. Ebbõl adódóan változatos minõség jöhet létre, mivel a szárazanyag-tartalom kihat a tömörítésre, ill. befolyással van az erjedési folyamatokra. Lényeges kitétel a beltartalom szempontjából az optimális érettség a betakarítás (kaszálás) idején. Az idõ elõrehaladtával (napok alatt) jelentõsen csökken a nyersfehérje-tartalom, viszont jelentõsen nõ a nyersrost-tartalom. A kérõdzõk és a lovak takarmányozásánál mindkét paraméter fontos, ezért különösen szem elõtt kell tartani, hogy a betakarítást ne a naptár mellett tervezzük, hanem az idõjárás és a növényi fejlõdés kapcsolatából adódó legoptimálisabb idõpontra tegyük.

A szenázs valódi értékéhez viszont akkor jutunk hozzá, amikor az erejedési folyamatokat is saját kézbe vesszük, azaz olyan oltóanyagot hívunk segítségül, amely képes a szenázs „kínzó” paraméterei mellett is megfelelõ mennyiségû tejsavat (anaerob stabilitás) és ecetsavat (aerob stabilitás) termelni. Lényeges, hogy a szenázs pH-ja minél elõbb 5,0 alá csökkenjen, de még jobb 4,5 alá, hogy a botulizmus és liszteriózis kockázatát csökkentsük.

A Biomin® BioStabil Plus hatása a szenázs erjedési folyamatára

A BIOMIN cég saját fejlesztésû oltóanyagának, a Biomin® BioStabil Plus-nak fûszenázs-készítés soráni alkalmazhatóságát laboratóriumi és gyakorlati körülmények között is megvizsgálta. A laboratóriumi vizsgálat fõbb eredményeit az 1. és 2. ábra szemlélteti.

Összegzésként megállapítható, hogy a legjobb eredményt a 40% körüli szárazanyag-tartalmú fûszenázs mutatta. Optimális (40–50%) szárazanyag-tartalom mellett jelentõsen csökken a szárazanyag-veszteség, az élesztõsödés (etanol képzõdés) és az aerob instabilitás kockázata. A vizsgálat tanúsága szerint nem javasolható az 50–55% szárazanyag-tartalom túllépése, s ebben az esetben a Biomin® BioStabil Plus normál adagban (2 × 105 TKE/g szenázs) tudja biztosítani a fermentáció kívánt mederben történõ lezajlását.

A Biomin® BioStabil Plus gyakorlati körülmények között is világszerte bizonyította, hogy erõs versenytársa lesz a már „bevált” készítményeknek. Példaként szeretnénk felvillantani egy jellemzõ eredményt fûszenázsra vonatkozóan. Egy falközi silóba 150 vagon fonnyasztott fû került betárolásra az alábbi paraméterekkel: 49,6% szárazanyag, 12,8% nyersfehérje, 8,8% nyershamu. A szecskázás során a fû 4 g/t Biomin® BioStabil Plus-szal lett beoltva. A lezárást követõen 6 héttel lett a depó megbontva és megmintázva. A táblázat mutatja a fûszenázs paramétereit.

Következtetés

A szenázsok takarmányozásban betöltött szerepét fel kell értékelnünk, mivel kevesebb veszteséggel állíthatók elõ, a szenázskészítés sikere kevésbé függ az idõjárástól, s lényegesen koncentráltabb tápanyagforrás, mint a szilázs.

Jó döntés = Biomin® BioStabil Plus = versenyképes gazdálkodás!