Szarvasmarhák lábvégmegbetegedései, fertõzõ oktanú elváltozások kezelése II. rész

Fertõzõ kóroktanú lábvégmegbetegedések (Dermatitis digitalis)

A hazai szarvasmarha állományok leggyakrabban elõforduló fertõzõ eredetû lábvégbántalma a Dermatitisz digitálisz, azaz a DD-nek rövidíthetõ és korábban helytelenül Mortellaro-féle betegségnek nevezett kórkép.

A betegség elsõ diagnosztizálása és leírása óta sok információval és tapasztalattal lettünk gazdagabbak. (R. Cheli és C. M. Mortellaro, 1974.) Ez a bántalom széles körûen elterjedt Európában, Észak-Amerikában és hazánkban is. Hazánkban az elsõ elõfordulását a 1980–90-es évekre tehetjük.

Kóroktanáról egyre többet tudtunk meg az utóbbi években. Jellegzetes faktorbetegségnek tekinthetõ bántalom. Ha a kórokozót már behurcolták az állományba akkor a teheneket ért stressztényezõk hatására a tünetek tömegesen jelentkezhetnek. (A. Fiedler, J. Maierl, St. Nüske,: Funktionelle Klauenpflege beim Rind, München, Wien, Zürich, 2000.) Felsõ bajor területen az említett szerzõk saját vizsgálataikkal 70%-os fertõzöttséget tapasztaltak. Hazánkban is nem ritka az 50%-os elõfordulás.

A betegség képe jellegzetes: a lábvégen leggyakrabban öt elõfordulási területen öt jellegzetes tünetforma látható: a szederszerû sebfelületet hosszú szõrszálak veszik körül a bõrszövettel körülvett területeken. A sebfelületet gennyes izzadmány fedi, mely bûzös szagú és a letörléskor rendkívül fájdalmas. E sebek legtöbbször a sarokvánkosok közötti területen fordulnak elõ, valamint az ujjak közötti rés bõrén, frontálisan a pártaszélen, ritkábban a fûkörmökön és utolsó sorban a csülöktok alá terjedõen láthatjuk a kórképet. A megjelenési forma az esetek nagyobb részében szemölcsserû, ritkábban fonalas szerkezetû (California-típus).

Okok és kialakulás: a legfontosabb jellemzõje a DD-nak, hogy klasszikus faktorbetegség a szó átvitt és valódi értelmében.

A nem fertõzött állományba fertõzött egyedek bevitelével hurcoljuk be a kórokozót. A behurcolás lehet tünetmentes egyed vásárlása esetén is, mely fertõzés késõbb robban. A hajlamosító tényezõk hatására az állatok ellenállóképessége megtörik és kialakulnak a jellegzetes tünetek. Nagyon fontos szerepe van a stressztényezõk elõfordulásának, pl. fertõzõ betegségek (IBR, BVD), takarmányozási makro- és mikroelem ellátás hiányosságai, energia-, fehérjehiány vagy valamely anyagcsere terméktöbblet, pl. szubklinikai acidózis magas abrakbevitel esetén. Hasonló stressztényezõ a falkásítás, a nem megfelelõ istálló higiénia, nedves trágyás padozat, és a helytelen vagy nem megfelelõ csülökkörmözés. Ha az elõbb említett tényezõket megpróbáljuk kiiktatni az állatok életébõl, akkor indirekt módon az állatok közérzetét javítjuk, azaz más megközelítéssel kifejezve minden tényezõ, mely javítja az állatok közérzetét az a DD elõfordulásának a valószínûségét csökkenti. Különösen fontos szerepe van a higiéniának, mivel az állandóan erõsen szennyezett, nedves, álló, fekvõ, pihenõ felületek, és a rendszeres fertõtlenítés hiánya hozzájárul a fertõzõ csírák feldúsulásához. Ahol a higiénia csökken ott a DD betegség megjelenik, és szóhoz jut. Annak ellenére, hogy a legelõkön a csíraterhelés sokkal alacsonyabb néha megfigyelhetünk legelõn is DD tüneteket. A nyári hónapokban ez a kórforma emelkedõ tendenciát mutathat.

Az utóbbi esztendõk beható mikrobiológiai kutatásai változó csíraspektrumot igazolt: Treponema törzseket, Porphyromonas levii-t, Fusobacter törzseket, valamint Mycoplasmákat, Guggenheimella bovist. A különbözõ törzsek egymás káros hatását erõsítik, és együtt vezetnek a tipikus tünetek kialakulásához.

A sántaság különbözõ mérvû lehet az enyhe tünetektõl kezdve, ami elõfordulhat a betegség késõi már kimerülõben, lévõ szakaszában is, egészen az ujjhegyen történõ állás formájáig.

A kezelés alapelvei az elõbbiek alapján világosak bár egyáltalán nem olcsóak a tulajdonos számára. Az elsõ helyen kell, hogy szerepeljen az egész állomány megvizsgálása a funkcionális csülökkörmözés alkalmával a DD tünetek felismerésére.

A hajlamosító tényezõk kiiktatása az állományból illetve az állomány környezetébõl. Helyes szakszerû takarmányozás, higiénikus tartás, jó állategészségügyi immunállapot fenntartása a közös cél, amely a lappangó fertõzés kitörését állományszinten megakadályozza. Amennyiben valamely korábban említett tényezõ vagy az idõjárás elõidézi a kórkép tömeges elõfordulását akkor egyedileg kell védekezni, illetve a kórokozó tovaterjedését kell gyéríteni, pl. lábvégfürdetéssel. Az egyedi kezelést nézzük meg elõször.

Minden elváltozást mutató lábvéget gondosan szárazra kell törölni, tisztítani. Egyszer használatos papír a legalkalmasabb erre a célra. Vizet nem célszerû használni, mert a gyógyszer lemosódik, sem többször használható anyagot, pl. textilt mivel nagy a fertõzésveszélye a tovahurcolásnak.

A szárazra törlés után a rendelkezésre álló antibiotikumos spray-vel a foltot bepermetezzük úgy, hogy egymás után 2 alkalommal 10–30 mp-es különbséggel, és beszáradás után helyezzük a talajra vissza a lábvéget.

A DD elváltozások nagyobb része már az egyszeri kezelés után is javul, de szükséges a 2 nappal az elsõ kezelést követõen az ismétlés, illetve az ellenõrzés. Mit nem teszünk a sebbel: soha nem vágjuk ki, mivel ez a helyi ellenállóképességet csökkenti, és hosszabb idõre van szükség a demarkációs szövetek képzõdéséhez. Amikor extrém nagy a seb kiterjedése akkor szükség lehet védõkötés és gyógyszeres sebkezelés kombinációjára, de ekkor is érvényes a 2–3 napos ellenõrzés mivel a védõkötés gyorsan szennyezõdhet és az átnedvesedett kötözõanyag alatt a mikroorganizmusok robbanásszerûen, szaporodnak, és ezzel több kár keletkezik a kötés következtében, mintha levegõn hagytuk volna a beszáradó sebfelületet. Ez különösen érvényes, ha a teheneket lábvégfürdetõn keresztül hajtjuk.

Az alacsony páratartalom, a rendszeres tisztítás, fertõtlenítés, a stresszmentes csoportosítás, más fertõzõ betegségek elleni védekezés, helyes takarmányozás, jó management mind az állatok komfortérzetének a javítását szolgálja és egyben a DD kártétel csökkentését is. A helyes takarmányozásra különösen oda kell figyelni, mivel a fokozott endotoxin termelõdés és a fokozott mycotoxin bevitel egyaránt csökkenti az ellenállóképességet.

Akkor hatékony a DD betegség elleni gyógykezelés/védekezés, ha:

• ismételt száraz kezelés hatékony sprays

készítménnyel,

• istállóhigiénia emelése legalább a kezelések utáni 3 napban, pl. bõséges szalmázás,

• rendszeres lábvégfürdetés az új esetek elõfordulásának a csökkentése érdekében.

 



A jól elvégzett csülökkörmözési munka tejben, termelésben, szaporodásban, életteljesítményben sokszorosan megtérülõ befektetés, de, csak ha jól végezzük el! A következõ részben a megelõzõ lábvégfürdetésekrõl lesz szó.

Dr. Lehoczky János