Változások a transzgénikus növények termesztésében

A GM-növények elterjedése a világban

A genetikailag módosított növények vetésterülete gyors ütemben növekszik a fejlett- és a fejlõdõ országokban egyaránt. 2005-ben közel 90 millió hektáron termesztettek génmódosított növényeket világviszonylatban. A vetésterület túlnyomó többsége az USA-ban mintegy 47,6 millió ha-on, Argentínában 16,2 millió hektáron, Kanadában 5,4 millió hektáron található. 2007-ben már összesen 114 millió hektáron található GM növény a világban, amelyek közül a legnagyobb vetésterületek a következõk: USA: 58 millió hektár, Argentína 19 millió hektár, Brazília 15 millió hektár. A legelterjedtebb GM termények között található a szója, gyapot, kukorica és a repce. Ezek a transzgénikus növények a legnagyobb arányban gyomirtó szer toleranciát, rovarrezisztencia gént és a két gént egyaránt kódoló tulajdonságokat hordozzák. Az Európai Unióban 110 ezer hektáron termelnek GM növényeket. Hazánkban az érvényben lévõ moratórium miatt továbbra sem termesztenek génmódosított növényeket (táblázat).

A transzgénikus növények generációi

A jelenleg termesztett elsõgenerációs genetikailag módosított növények a gazdálkodók egy-egy részproblémáját (abiotikus, biotikus rezisztencia) segítenek megoldani anélkül, hogy a növények ideális körülmények között elérhetõ hozamát (potenciális termõképesség) növelni szándékoztak volna. Több gén beépítésével több tulajdonságban módosított elsõ generációs növények is létrehozhatók, amelyek egyszerre több növényvédelmi problémát orvosolhatnak. A több rezisztencia gént tartalmazó növények elterjedése várható a jövõben.

A második generációs transzgénikus növények (anyagcseréjükben módosított) terjedése egyelõre kisebb ütemû a világban mint az elsõ generációs genetikailag módosított növényfajtáké. Ezek a növények speciális fogyasztói és élelmiszeripari igények kielégítését szolgálják.

Az etanol ipar stabil piaci hátteret biztosít a harmadik generációs transzgénikus növények elterjedéséhez, amelyek az ipar számára szolgáltatnak alapanyagot, mint például a jobb etanol kihozatallal rendelkezõ kukorica. A transzgénikus növények három generációjának további elterjedése elsõsorban azokon a területeken várható, ahol valóban ígény van rá, hiszen jó a farmok jövedelemtermelõ képessége továbbá ott ahol konvencionális növénynemesítési eljárásokkal nem valósítható meg a termésmennyiség növelése és a minõség javítása. A farmok jövedelmét tovább növelheti az elsõgenerációs transzgénikus növények azon elõnye, hogy bevezetésükkel csökkenthetõ a herbicid és a peszticid használat, ezáltal a növényvédelmi költségek megtakaríthatók és a környezetvédelemben is hasznosnak tekinthetõk.

A moratórium és a koegzisztencia problémája

Az Európai Unió 1998-ban hároméves moratóriumot hirdetett meg a GM fajták termesztésére. Ezt a védzárlatot 2007-ben meghosszabbították egészen addig míg a fogyasztók és a termelõk kockázatát tisztázzák. Hazánk tagja a Biodiverzitás Egyezménynek, az úgynevezett Cartagena Jegyzõkönyvnek is. Rendelkezésre áll ezen a területen az 1998. évi XXVII. és az 2002. évi LXVII. törvényi szabályozások. Ezek a szigorú törvényi szabályozások azért szükségesek, mert a transzgénikus növényeknek sem a veszélyességét, sem a veszélytelenségét nem sikerült egyértelmûen bizonyítani. A GMO-felhasználásával járó hagyományostól eltérõ termesztési gyakorlat, új technológia megvalósítása is. A GM fajták köztermesztésbe vételét követõen Magyarország elveszítheti GMO-mentes státuszát, ezzel együtt jelentõs EU-s exportpiacoktól eshetünk el. A GM növényfajták termesztésbe kerülése feltehetõen sokkal több kockázattal járna, mint amennyi elõny származna belõle a termelõk és a fogyasztók számára.

Ezek a problémák mind a kutatókban, mind a termelõkben felvetõdnek ezért a bevezetésükkel kapcsolatban nem sok változás történik hazánkban. A hagyományos fajtákat nemesítõ kutatók védik az érdekeiket és a fajtájukat termesztõ gazdálkodók érdekeit mert egy esetleges GM-növények bevezetésével ellehetetlenítenék õket. Úgy gondoljuk, hogy semmilyen kétség nem férhet a hagyományos módszereket használó növénynemesítõk eddig elért eredményeihez. Tovább nõ a nemesítésbe, termesztésbe vonható vadon élõ és õsi fajok bevonásának jelentõsége, megnõ a hagyományos fajták és rokonfajok felkutatásának és megõrzésének szerepe (ex situ génmegõrzõ tevékenység), továbbá megmarad a konvencionális úton elõállított rekombináns fajták jelentõsége is (1. kép).

Az Európai Unióban 2003 július 23-án (2003/556/EC ajánlás) bevezetésre került a koegzisztencia-elv, amely a konvencionális, ökológiai és a GM növénytermelési rendszerek együttélését jelenti. A koegzisztencia törvény az EU-követelményekkel összhangban meg fogja határozni azokat a kereteket, amelyen belül mind a GM, mind a hagyományos és a biotermesztés teljesíteni tudja ezen technológiák egyidejû létezésének (koegzisztenciájának) kivitelezhetõségét. A koegzisztencia azonban többletköltséggel valósítható meg. Hazánkban az elaprózott birtokszerkezet és a kiváló magyar élelmiszer minõségének garantálása miatt nehezen valósítható meg. A hazai klasszikus nemesítés bõséges fajtakínálatot teremtett (2. kép).

A kutatók és a termelõk továbbra sem adják fel a jól bevált hagyományos és biotermelés jelenlegi pozícióit. Feltételezzük, hogy mivel Magyarországon az emberek nem zárkóznak el a kukorica alapú bioetanol gyártástól ezért a harmadik generációs transzgénikus növények bevezetésében elõrelépés várható. A klímaváltozás miatt szükség lesz szárazságtûrõ gént hordozó kukoricára is. Feltételezhetõ, hogy a koegzisztencia megteremti az összhangot a hagyományos, az ökológiai és a génmódosított rendszerek között.

Pepó Pál–Erdei Éva–Szabó Béla