Az állatjólét, a környezet és az élelmiszer-elõállítás közötti kölcsönhatások új megközelítése

Így egyre égetõbb kérdéssé válik, hogy tudományos kutatások által alátámasztva meghatározzuk a gazdasági állatok jóllétét befolyásoló tényezõket a jelenleginek megfelelõ szintû követelményrendszer figyelembe vételével. A WELANIMAL projekt vallási, etikai, társadalmi és gazdasági szempontból részleteiben tárgyalja az állattenyésztésben és élelmiszeriparban dolgozó szakemberek, valamint a fogyasztók állatjólléthez fûzõdõ viszonyát hat ország, Bulgária, Görögország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Törökország hét partnerintézményének a közremûködésével. Ezen túlmenõen jogi kezdeményezésekkel és nyilvános akciókkal kívánja javítani az állatok jóllétét, úgy, hogy az valamennyi ember számára etikai és morális kérdéssé váljon. A projekt eszközrendszere kiegészül korszerû, számítógépre alapozott információs és kommunikációs technológiával, amely lehetõvé teszi, hogy a projekt eredményei hatékonyan, olcsón és rövid idõn belül eljussanak a célcsoportokhoz, valamint a további lehetséges felhasználókhoz.

A Mosonmagyaróváron, a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezõgazdaság- és Élelmiszertudomány Karán 2008 október 9-én Prof. Dr. Iváncsics János születésének 70. évfordulója alkalmából rendezett XXXII. Óvári Tudományos Napon külön angol nyelvû szekcióülés vitatta meg a projekt elsõ eredményeit.

A projekt koordinátora a konzorcium (Bozkurt Z., Mishev P., Sossidou E. N., Szûcs E., Gaál K., Cziszter L. és Venglovsky J.) nevében röviden ismertette a WELANIMAL projekt céljait, azaz a magyar koordinációban korábban sikerrel lezárult WELFOOD szakképzés-fejlesztési program eredményeinek az állatjólléttel, a környezet állatokra és azok jóllétére gyakorolt hatásával, valamint az élelmiszerminõséggel és -biztonsággal kapcsolatos tananyagainak az átvételét, adaptálását és továbbfejlesztését a közép- és délkelet-európai régiókban, figyelembe véve azok sajátosságait.

A WELANIMAL projekt témakörei: az állatok életkörülményeinek a javítása állatjólléti szempontból a nevezett régiókban, az állatok jóllétét biztosító feltételek elemzése nagyüzemi állattenyésztõ telepeken, az állatjóllét fogalmának átfogó definiálása különbözõ szociális, gazdasági, kulturális és vallási hatások felmérésével, az állatok egészségi állapotával kapcsolatos hatótényezõk szerepének tudományos adatokkal alátámasztott vizsgálata a „farmtól az asztalig” az élelmiszer-elõállításban, a termelési rendszerekkel kapcsolatos ismeretanyagok bõvítése, amely hozzájárulhat új technológiák kifejlesztéséhez, és ezekben jártas szakemberek képzéséhez. A projektben részt vevõ partnerek elõ kívánják segíteni a humánus, a fogyasztók etikai és morális elveinek megfelelõ állatitermék-elõállítás fejlesztését. A WELANIMAL projekt célcsoportjai: felsõoktatásban tanulmányokat folytató és oktatást végzõ oktatók alap- (BSc) és mesterképzésben (MSc), továbbá az ágazatban foglalkoztatott szakemberek és alkalmazottak, mezõgazdasági dolgozók, állattenyésztõk, állattartók, állatszállítók, vágóhidak és élelmiszerüzemek dolgozói és azok családtagjai.

Sossidou E. N., Bozkurt, Z., Szûcs E., Gaál K., Konrád Sz., Cziszter L., Mishev P. és Venglovsky J. elõadásának a tárgya a gazdasági állatok jóllétével kapcsolatos európai kutatás volt. Az elõadó ismertette az állatjólléttel kapcsolatos korábbi és folyamatban lévõ kutatási uniós projekteket megadva azok hozzáférhetõségét, bátorítva az összes érdekelt részvételét az állatvédelemre vonatkozó kutatásokban, valamint a téma jelentõségét a törvényalkotásban figyelembe véve ökonómiai szempontokat is és kiemelve a további kutatások szükségességét és összefoglalva az eddigi eredményeket és európai kilátásokat.

A szakoktatás témakörében Sossidou E. N., Stamatis D., Szûcs E. és Geers R. az állatjólléttel foglalkozó oktatási anyagok minõségbiztosítási kérdéseit tárgyalja a WELFOOD projekt keretében kidolgozott információs és kommunikációs technológiára alapozott tanterv és tananyagok alapján. A minõségbiztosítási rendszer három pilléren nyugszik. Nevezetesen: (1) tartalom, (2) didaktika, és (3) az ICT-re / e-learning-re alapozott módszertan színvonala. Gaál K. és Konrád Sz. a mesterképzés (MSc) szintû szakirányú ökológiai állattartás állatjólléti vonatkozásait ismertették a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezõgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának az Állattenyésztés-tudományi Intézetében (Mosonmagyaróvár).

Szûcs E., Geers R. és Sossidou E. N. elõadásban az állatjóllét etikai alapjait elemzi vallási (teremtésvédelem), etikai, erkölcsi, és szocio-ökonómai szemszögbõl. A gazdasági állatok termék-elõállításában az értékmegõrzõ (fenntartható) fejlõdésnek (sustainability) kettõs alapja van: (1) az ember felelõssége, kötelezettsége és viselkedésmódja a természet iránt vagy szemben (stewardship), valamint (2) az egyéni tanulással elérhetõ kívánatos szakmai ismeretek, tanulással megszerezhetõ készségek és képességek nagyfokú gondossággal és felelõsséggel végrehajtott gyakorlati alkalmazása az állati-termék elõállítás valamennyi szakaszában „az asztaltól az istállóig” (stockmanship). Az ember ugyanis egyrészt része a teremtett világnak, másrészt kötelezettségei vannak annak mentésében, megõrzésében és fenntartásában az utánunk következõ nemzedékek számára. Az embernek felelõssége tudatában meg kell találnia, és érvényesíteni kell a megkülönböztetéshez szükséges szempontokat és ismérveket arra nézve, hogy bár tudományosan és technológiailag megvalósíthat, erkölcsileg azonban nem tehet meg. Miután az ember a környezetet alkotó világ része, azzal harmóniában kell élnie, annak védelme, gondozása, építése egyben önvédelmet is jelent. Az embernek ugyan morális szempontból joga van más fajok növényi és állati termékek elõállításához és felhasználásához, mégis, tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdasági állatok érzékeléssel bíró lények, tudatában vannak a jó közérzetnek, de képesek szenvedni is.

A szarvasmarha fajra nézve tartott elõadások témakörei részben tejelõ-, másrészt a húsmarha-tenyésztés kérdéseit érintették. A nagy tejtermelõ-képességû tehenek takarmányozásában elõforduló kritikus pontokat keresve Gergácz Z., †Báder E. és Szûcs E. vizsgálataikban arra keresték a választ, hogy a tehenek helytelen takarmányozására visszavezethetõ kedvezõtlen jólléti és egészségi állapot miképpen manifesztálódik a kondícióban és a jelenség élettani hátterében. Megállapítják, hogy az ellés elõtt és közvetlenül ellés utáni kondíciópontozás a gyakorlatban hasznos eszköz lehet a kritikus pontok meghatározásában és a helytelen takarmányozás által okozott kockázatok kivédésében. Az anyagcsereprofil vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az ellés után rövid idõn belül éri el mélypontját a glükóz szintje (2,45 mmol/l), már ellés után átlag 3 nappal „csúcson” van az FFA/NEFA (0,256 mmol/l), és ez szubklinikai zsírmobilizációs rendellenességet jelez. Két hét múlva a súlyos energiahiány miatt átlépi a fiziológiás érték felsõ határát az acetecetsav (0,108 mmol/l), utalva azokra a kóros folyamatokra, amelyek ketózishoz vezetnek.

Folyamatában a következõ mutató, a hemoglobin (5,58 mol/l) másfél hónappal az ellés után eléri mélypontját, a kondíció (KP=2,65) csökkenése az elléskori KP-hoz képest „csak” 0,83 pont. Ellés után átlag 3 nappal nagyon magas értéket mutat az AST (109 U/l) értéke, amely késõbb sem csökken a fiziológiás (80 U/l) szint alá. A májsejtek károsodása csak részben vezethetõ vissza a fokozott zsírbontásra. A vér karbamid koncentrációja minden ellés utáni csoportban meghaladta a referenciaérték maximumát (5,0 mmol/l), emelve a máj kapacitásának leterhelését, fokozva a szervezet negatív energia deficitjét. A vizeletben a karbamid értékek ellés után csak 4 és fél hónappal haladja meg a normál érték maximumát (300 mmol/l).

 A kapott eredmények mögött egyértelmûen helytelen takarmányozási gyakorlat húzódik meg. NSBÜ értékei már az ellés elõtti napokban savterhelést jeleznek (80,34 mmol/l), s ez közvetlenül ellés után is fennmarad (84,95 mmol/l). Ellés után átlagosan 18 nappal szûnik meg a szubklinikai bendõacidózis veszélye. Ezért az acidózis elkerülésére ellés után kémiai puffereket adagolnak, leggyakrabban nátrium-bikarbonátot és magnézium-oxidot. A vegyületek gyorsan képesek emelni a pH-t a bendõben, de hatásuk nem fog megállni az optimálisnak tartott 6,5-7,0 között, lúgosítják a bendõfolyadékot, súlyosabb esetben bendõatóniát okozva. A vizelet pH eredmények igazolják a hibás takarmányozási gyakorlatot: az ellés után átlag 18 nappal az értékek meghaladták a fiziológiás szint felsõ határát (pH=8,4). Szabó F. elõadásában a húsmarhatartás állatjólléti és környezetre gyakorolt hatásait taglalja.

Kifejti, hogy miután a húsmarhát faji igényeinek megfelelõ természetes környezetben tartjuk és a szabadtartásos hízlalás sem jelent számára faji igényeiktõl gyökeresen eltérõ környezetben más technológiai rendszerekhez képest, a marhahús „etikus” vagy „humánus” terméknek tekinthetõ. Annál is inkább, mert a tartásából és az alkalmazott technológiai rendszerekben kiküszöbölték az állatvédelmi szempontból kifogásolt elemeket. Ugyanakkor a globális felmelegedés következményeként – noha a húsmarha kiválóan képes alkalmazkodni a szélsõséges viszonyokhoz – az ebbõl eredõ tényezõk megterhelõk lehetnek az állat közérzete szempontjából. A technológiai mûveletekbõl eredõ hatásoknak lehetnek vonatkozásai az állatok jólléte szempontjából.

Néhány példa: egyedi megjelölés, válogatás, mozgatás, rakodás, szállítás, ivarzó egyedek megfigyelése, mesterséges termékenyítés, vemhességvizsgálat, felfúvódás kezelése, szarvtalanítás, belsõ és külsõ élõsködõk elleni védelem, körmözés, ivartalanítás, hiszen az állatok számára mindezek megterhelést jelentenek, zavarhatják a közérzetet és fájdalmat okozhatnak. A magyarszürke szarvasmarha fenntartásának és megõrzésének az elõsegítése céljából Radácsi A., Béri B., és Bodó I. és Czeglédi L. kutatásaiban a cél olyan génteszt kidolgozása volt, amellyel egyszerûen megállapítható, vajon a marhahúsból elõállított termék (szürkemarha csemege szalámi, szürkemarha csípõs paprikás szalámi, szürkemarha párizsi, vörösboros szürkemarha pörkölt, paprikás bioszalámi) valóban magyar szürkemarhahús felhasználásával készült-e. A vizsgálatokban PCR-RFLP módszer segítségével meghatározták több hazai szarvasmarhafajta (magyarszürke, magyartarka, limousin, charolais és holstein-fríz) MC1R genotípusait és allélgyakorisági értékeit, elemezve vajon a teszttel lehetséges-e a termékek eredetének fajta szerinti elkülönítése. Az eljárás segítségével igazolták néhány szürkemarha húsból készült termékrõl, hogy azok valóban magyar szürkemarha húsából készültek.

Cziszter T. L., Acatincai S., Staciu G., Tripon I., Gavojdian D., Erina S. és Baul S. elõadásnak a témaköre kifejezetten gyakorlati témát érintett, nevezetesen az elõadók egy olyan kutatás elõzetes eredményeirõl számolnak be négy bánsági szarvasmarhatartó telepen végzett felmérés alapján, amelynek a célja a borjak jólléti státuszának a felmérése volt. Az Európa Tanács 91/629/EEC számú irányelve szerint kérdõívet állítottak össze a felmérésekhez. A vizsgálatokat a tejtípusú borjakon kezdték és kiterjesztették hízóborjakra is. A kérdéssort két kategóriába sorolták: minimum követelmények (elhelyezés, istálló, lekötés, alapterület, tisztaság, etetés) és kiegészítõ információk (alkalmazottak szakképzettsége, nyilvántartások, mikroklíma).

 A felmérés szerint a borjakat nyolchetes korig tartották egyedi ketrecekben. A ketrecek méretei és alapterülete megfeleltek az elõírásoknak. Az épületek, a rekeszek és a felszerelések anyagai rendeltetésszerû használatra alkalmas anyagokból készültek. A felszerelések állapotát naponta ellenõrzik a telepeken. A négy közül az egyik telepen mesterséges szellõztetést is használnak. A telepeken mesterséges megvilágítás is rendelkezésre áll. A berendezésekben a borjak számára elegendõ hely állt rendelkezésre a lefekvéshez, a felálláshoz, a pihenéshez és az ápoláshoz, a négy telep közül háromban rendszeresen takarítottak. A borjak világrajövetelük után idõben fogyaszthattak föcstejet, borjútejet és szilárd takarmányokat mind a négy telepen. A mikroklíma az ajánlott határértékek között változott. Megállapítható, hogy a borjúneveléshez és borjúhizlaláshoz szükséges elõfeltételek általában megvoltak egy telep kivételével.

A baromfi fajjal foglalkozó elõadások között Szalay I. ismertette a Kárpát- medencében tartott õshonos fajták megõrzésére, a hagyományok ápolására irányuló hazai törekvéseket. A feladat a természetes tartásra és ökológiai gazdálkodásra legalkalmasabb, magyar õshonos vagy régen honosult fajok és fajták megõrzése és fenntartása. Az elõadó ismertette a Kárpát-medencében tartott fontosabb régi magyar baromfifajokat és fajtákat: magyar tyúk, erdélyi kopasznyakú tyúk, rézpulyka, bronzpulyka, gyöngytyúk, magyar lúd és fodrostollú változata, magyar kacsa. Téma tárgyát képezte továbbá a génbankok fenntartása és szerepe a kutatásban és az oktatásban, valamint a hagyományos baromfifajták hasznosítása a természetes, ökológiai állattartásban és az érzékeny területek, nemzeti parkok védelmében a hagyományos mezõgazdasági gyakorlat helyreállításával és megõrzésével. Bozkurt Z., Bayram Í., Gücüyener Ö. és Lenger Ö. F. elõadásában ismertette a Törökországban tojókkal végzett legújabb vizsgálatok eredményeit.

A kísérletben 16 hetes jércéket 3 szintes ketrecekben helyeztek el, szintenként eltérõ telepítési sûrûség (211,8; 274,5 és 370,6 cm2/egyed) mellett. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb telepítési sûrûség pozitív hatást gyakorolt a kis és közepes növekedési erélyû genotípusokra, azonban kedvezõtlenül hatott a nagy növekedési eréllyel rendelkezõ genotípusra. Az élénk vérmérsékletû genotípusok mutatói rosszabbak voltak a felsõ és alsó szinten. A vizsgálat eredményei igazolták, hogy a telepítési sûrûség meghatározásához figyelembe kell venni genotípust és ketrec szintjét, ezzel javítható a tyúkok jólléte és teljesítménye.

Kovácsné Gaál Katalin–Konrád Szilárd

–Szûcs Endre–Gergácz Zoltán