Az õszi búza növényvédelmi helyzetképe

A búza kártevõi közül elsõként, a korábban nagyobb jelentõségû gabona futrinkát (Zabrus tenebrionides) kell megemlíteni. Károsítása elsõsorban 2008 õszén az ugyanarra a területre visszavetett gabonák állományában, illetve árvakelésben jelentkezett. Az évente egy nemzedékes, lárva alakban telelõ rovar fõ károsító alakja maga a lárva (1. ábra).

A kárképe alapján „csócsárlónak” is nevezett kampodeoid típusú lárva õsszel a fejlõdõ gabona töve mellé fúrt aknában él, és a fiatal növény leveleinek rágásával okoz kárt. Jelenlétérõl kiválóan árulkodnak közelrõl megvizsgálva a szalagosra rágott kis növények. Tömeges felszaporodása esetén állománypermetezés megvalósítása is indokolt, amely szerencsére 2008-ban nagy felületen nem volt jellemzõ. Kártételére a jövõben is olyan õszi búza területeken kell számítani, ahol a termesztéshez szükségszerûen hozzátartozó kötelezõ vetésváltást nem tartjuk szem elõtt, vagy „káros” gabona elõ-, utóveteményt illesztünk a vetéstervbe.

A gabonák népes kártevõfaunájának jól ismert csoportját alkotják a levéltetvek, amelyek õszi megjelenésérõl szintén említést kell tenni. A Kárpát-medencében öt faj [jelentõségük sorrendjében: gabona-levéltetû (Macrosiphum avenae) zöld gabona-levéltetû, (Shizaphis graminum), zselnicemeggy-levéltetû (Rhopalosiphum padi), halványzöld rózsa-levéltetû (Metopolophium dirhodum), orosz búza-levéltetû (Diuraphis noxia)] károsít többek között õszi búzában is. A soroló búza állományokba folyamatos a levéltetû kolóniák betelepülése. Bár kártételük tavasszal, a vegetációs tömeg növelésének idõszakában nagyobb jelentõségû, de az õszi szívogatás, és azon belül is a vírusközvetítés mindenképp említést érdemel. E rovarok közvetítésével terjedõ búza csíkos mozaik vírus növekedés gátlást, sárgulást idéz elõ fiatal gabonán. A betegség elleni védekezés elsõdleges módja az egészséges, fémzárolt vetõmag alkalmazása, inszekticides csávázás és állománypermetezés. Tulajdonképpen ez a jelenség magyarázta a nagyobb felületen elvégzett õszi peszticides kezelések megvalósítását.

A száraz, meleg õsz következtében a kabócák mellett nagyobb számban megfigyelhetõ csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis) is kárt okoz a búzában. E gabonalégy a fritléggyel (Oscinella frit) együtt szintén egy népes csoportot, a búzában károsító kétszárnyúakat (mintegy 13 faj) képviselik. Károsítása foltszerûen jelentkezik, azonban ritkán táblaméretû kártételt is okozhat. Évente 3–4 nemzedékben megjelenõ rovar, lárva alakban telel növényi maradványokban. Kártételének hatására a juvenilis növény „hagymaszerûen” duzzad, súlyos esetben vezérhajtás elhalás is bekövetkezhet. A legjobb védelmet a fertõzött gabona szármaradványok alászántása, és az inszekticides vetõmagcsávázás nyújtja.

Az állati károsítók sorát bezárva még a mezei pocok (Microtus arvalis) kártételét kell említeni. A meleg tavasz, nyár, enyhe õsz elõsegítette a rágcsálók felszaporodását. Így az akkumulátor területnek számító, sûrû térállású kultúrákban néhol tömegesen figyelhetõk meg (2. ábra). Jelenlétükrõl a foltszerûen kipusztított állományok egyértelmûen árulkodnak. Védelem a vérzékenységet elõidézõ rodenticidek kijuttatásától várható. Emellett egy esetleges kontakt, hideg téli idõjárás nagymértékben gyérítené a telelõ mezei pocok populációt is.

Az elmúlt éveket figyelve az egyik legfontosabb biotikus termésbizonytalanságot elõidézõ tényezõvé váltak õszi búzában a fuzáriumok (Fusarium spp.). E kórokozók által elõidézett szimptómák összetettek és a búza különbözõ fenológiai állapotában jelentkeznek az általuk kialakított tünetek. Egyaránt okozhatnak csírapusztulást, szár-, gyökérrothadást, és súlyos kalászfuzáriózist is. A betegség megjelenése fokozottabb visszavetett gabona állományokban, illetve kukorica elõvetemény esetén (3. ábra).

A fertõzés mérsékelhetõ a fertõzött szármaradványok megfelelõ módon történõ alászántásával. A nagymértékû fertõzéssel járó, tavaszi állománykidõlés, pedig okszerû nitrogén mûtrágyázással és növekedés regulátor kijuttatásával elkerülhetõ.

A kórokozók közül meg kell említeni a vörös rozsda (Puccinia recondita) 2008 õszi megjelenését. Egyenlõre még észlelési szinten, de már az ország több pontján fellépett õszi gabonákban. Ugyanilyen minõségben említhetõ a gabona lisztharmat (Erisiphea graminis) is. Bár e mikroorganizmusok gyakran már õsszel megjelennek, jelentõsebb károsításuk tavasszal a vegetatív és generatív fejlõdés idõszakában jelentkezik. A bokrosodás utáni állományzáródást követõen a csapadékos, páradús idõjárás optimális hátteret biztosít terjedésükhöz. A termés jelentõsebb mennyiségi és minõségi értékvesztése egy a zászlós levél kialakulásának, illetve a kalászhányás idõszakában szükségszerû fungicides permetezés elmulasztására vezethetõ vissza. Ebbõl adódóan e jelentõsebb kórokozók õsszel tapasztalt megjelenése párosulva egy esetlegesen fellépõ csapadékos tavaszi klímával, a búza állományok fokozottabb egészségügyi ellenõrzését, többszöri állománykezelését feltételezik.

A búza õszi teljes kórtani helyzetképének ismertetéséhez hozzátartozik a búza levélfoltosságát elõidézõ fajok említése. Ezen belül is az õszi vegetációs ciklusban jelentõsebb szeptóriás levélcsúcs sárgulás és száradásról (Septoria tritici) kell pár szót ejteni. A betegség jelentkezése, szántóföldi terjedése a számára kedvezõ környezeti tényezõk (15–20°C, a nedves növényállomány) együttállásával magyarázható. A védekezés preventív jellegû. A szisztemikus gombaölõ szeres magcsávázás és a megfelelõ mennyiségû, nem túlzott nitrogén kijuttatás kismértékben csökkentheti a betegség fellépését. Az ellene való hatékony védelem egyébként a tavaszi fungicides állománypermetezésektõl várható.

Az említett károsítók mellé a tavaszi vegetációs periódusban újabb fajok csatlakoznak, növelve a gazdálkodás bizonytalanságát. Így a közeljövõben is fordítsunk megfelelõ figyelmet gabona területeink védelmére, hiszen többek között ez a saját magunk jól meghatározott érdeke is. Emellett az okszerû, elõrejelzésre alapozott állományvédekezéssel nem csupán élelmiszerekkel, takarmányokkal szemben támasztott növekvõ piaci igényeknek, hanem az egyre többet hangoztatott fenntartható mezõgazdasági fejlõdés kritériumainak is képesek leszünk megfelelni.



Dr. Keszthelyi Sándor