A mezõgazdaság számomra életforma - Gráf József agrárminiszter

Agro Napló (AN): Milyen út vezetett a miniszteri bársonyszékig?

Gráf József (G. J.): Az én korosztályom – 62 éves vagyok – egy szinte kötelezõ szakmai utat tudhat maga mögött. Nekünk még végig kellett járnunk a szakma lépcsõfokait, a gyakornoki státusztól a brigádvezetõi beosztáson át egészen a cégvezetõi szintig. Így kerültem én is mintegy négy évtizede Szabadszentkirályra, az ottani tsz-be gyakornoknak. Ezt követõen a szövetkezetben szinte minden vezetõi beosztást betöltöttem, egészen az elnökségig.

A szakma mellett mindig is érdekelt a politika. Ezért, amikor a magyar mezõgazdaság nagy átalakulása végbement, a múlt század 60-as éveinek közepétõl a 70-es éveinek elejéig – amit vidéken általában a megyei tanács és a megyei pártbizottság irányított – én magam is egy ideig politikai pályára léptem. Ekkor ugyanis fiatal szakembereket kerestek a szakmai feladatok irányítására. Akkor csináltuk meg az országban azokat a nagy átalakításokat a magyar mezõgazdaságban, amelynek nyomán a magyar agrárium egyik aranykora következett be. Behoztuk az országba az amerikai gépsorokat, a holstein-frizeket, az extenzív vetõmagokat. Ekkor kezdõdött a magyar mezõgazdaságban az iparszerû termék-elõállítás, és vált a magyar agrárium világviszonylatban is versenyképes ágazattá. A munka befejezését követõen aztán én magam is visszatértem a gazdasági életbe, ismét cégvezetõ lettem.

A rendszerváltást követõen a 90-es évektõl olyan feladatokat oldottam meg, amelyek során nemzetközi tapasztalatokra is szert tehettem, – mint például az IKR igazgatóságának tagja, utóbb az igazgatóság elnöke – jártam Amerikában és számos európai országban is. Szerettem mindig építeni a szakmai kapcsolatokat, nemcsak itthon, hanem külföldön is.

AN: Talán ennek is köszönhetõ a miniszteri posztra való felkérés?

G.J.: Részben igen. Ugyanis 2005-ben az ország uniós csatlakozását követõen egyszerre több gond is akadt a magyar agráriumban. A miniszterelnök úgy gondolta, hogy alkalmas lehetek a bajok gyors orvoslására, ezért felkért, hogy irányítsam legalább addig a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési minisztériumot, amíg az integrációnk megtörténik az uniós agrárgazdaságba.

Átgondoltam a dolgot, és úgy éreztem, hogy tapasztalataimmal ebben a helyzetben tudok segíteni a magyar mezõgazdaságnak. Igaz ugyanakkor az, hogy én már akkor a visszavonulásomat készítettem elõ, mivel három cikluson keresztül 1994-tõl az Országgyûlés tagja voltam. Úgy gondoltam, hogy az elkövetkezõ idõben csak a szakmával akarok foglalkozni, és nem kívánok tovább politizálni. Ekkor jött Gyurcsány Ferenc felkérése. Elõször csak egy évrõl volt szó, amíg rendbe teszem a dolgokat, de azután, hogy ismét megnyerte az MSZP a 2006-os választásokat, újra felkértek, és ismét igent mondtam. Így jelenleg a rendszerváltást követõen én vagyok a legrégebben hivatalban lévõ agrárminiszter, már csaknem négy évet töltöttem ezen a poszton. Pedig ez a tárca – a külföldi tapasztalatok is ezt mutatják – „eszi” a minisztereket. Sok energiát követel ugyanis az ágazat irányítása, pihenésre pedig nemigen jut idõ. Így gyakran cserélõdünk.

AN: Említette, hogy parlamenti képviselõ is volt.

G.J.: Igen, három cikluson keresztül képviseltem a Baranya megyei embereket az Országgyûlésben. Az igazsághoz tartozik, hogy a szakbizottságban, az Országgyûlés mezõgazdasági Bizottságában soha nem viseltem semmilyen tisztséget. Ám arra a mai napig büszke vagyok, hogy véleményemre szakmai ügyekben mind a két oldal adott, akár kormányon, akár ellenzékben volt a szocialista párt. Szerénytelenség nélkül mondhatom, képviselõtársaimmal szakmai ügyekben mindig meg tudtam magam értetni. (Szerk. megjegyzés: az Országgyûlés Mezõgazdasági Bizottságában amíg Gráf József tagja volt a testületnek, valóban szürke eminenciásként tartották számon, akinek szakmai véleményére oda kellett figyelni.)

AN: Végül is miként sikerült a magyar agrárium uniós integrációja?

G.J.: A kezdeti nehézségek után a magyar mezõgazdaságnak nincs szégyenkeznivalója az EU-ban, nemcsak az újonnan csatlakozott tagországok, de a régi tagállamok között is kivívta az ágazat teljesítménye az elismerést. Ezt támasztja alá, hogy az idei év elsõ 9 hónapjának statisztikai adatai szerint a kettõs könyvelést végzõ cégeknél a nyereségnövekedés várhatóan 3–5 százalékos lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy az elõzõ évi 72–73 milliárd forintos eredmény 75–76 milliárd forintra, nagyon szerencsés esetben pedig akár 78 milliárd forintra is emelkedhet ebben az évben.

Az ágazati eredmény egészében pedig a múlt évi 140 milliárdról 155–156 milliárd forintra nõhet. Az ágazat export-árbevétele az idei elsõ háromnegyed évben 4,2 milliárd eurót tett ki, csaknem annyit, mint a múlt év teljes egészében. Hozzátéve, hogy az idén nem voltak az országból uniós intervenciós gabonakiszállítások. Az import pedig 2,8 milliárd euró volt ugyanebben az idõszakban, ami a tavalyinál kevesebb volt, és így az ágazat pozitív szaldója is jobban alakult a múlt évinél. Úgy vélem: a fenti adatok magukért beszélnek, és a magyar mezõgazdaság versenyképességét mutatják.

Ugyanakkor belföldön a magyar agrárium pozíciókat veszít, külföldön egyértelmûen piaci pozíciókat nyer.

Kedvezõnek ítélem továbbá, hogy az elmúlt 5 évben az ágazat támogatási forrásai megduplázódtak. Míg 2003-ban – az uniós csatlakozást megelõzõ évben – a magyar agrárgazdaság támogatására fordítható összeg 210–220 milliárd forintot tett ki, addig az idén ez 430 milliárd forintra rúgott. Jövõre pedig az agrárágazat mintegy 460 milliárd forintos támogatási forráshoz jut majd.

AN: Mindennek fényében miként értékeli az idei év agrárteljesítményét?

G.J.: Az idén a magyar mezõgazdaság kibocsátása 35–40 százalékkal lehet több, mint egy évvel korábban. De látni kell azt is, hogy az idei évet nem lehet reálisan értékelni a tavalyi nélkül. A múlt év és az idei szinte teljes ellentéte volt egymásnak. Tavaly jelentõs aszály és fagy sújtotta a növénytermesztést, amelynek kibocsátása ezért az elõzõ évhez képest 30–35 százalékkal csökkent.

Emiatt emelkedtek a termelõi árak, kompenzálva a terméskiesésbõl adódó veszteséget. Minderre jött egy spekulációs idõszak 2007 vége felé. Sokan azt gondolták, hogy soha nem áll meg a termékek árának emelkedése. E spekulációs hullám még inkább irracionális módon felhajtotta az árakat. Ez pedig az állattenyésztést teljes mértékben ellehetetlenítette.

Az idei esztendõ a múlt évnek épp az ellenkezõje: azaz termelési oldalról szinte minden bejött a gazdálkodóknak, így magas hozamokat könyvelhettek el. Ez az ágazat teljesítményében is kézzelfoghatóan megmutatkozik, mivel a kibocsátás jelentõs mértékben nõ majd az idén az elõzetes adatokat figyelembe véve.

Mindez viszont azt jelenti a gazdálkodók számára, hogy a nagy árubõség miatt kipukkadt a spekulációs léggömb. Ezért nagy veszteségeket szenvedtek el mindazok, akik a tartósan magas árakban bíztak. Az árubõség miatt ugyanis volt olyan termény, amelynek ára egyharmadára csökkent.

Mindennek ellenére Magyarországnak meg kell õriznie a gabonatermesztésben mostani pozícióját, és piacokat kell keresnie a megtermelt gabona számára. Ebbõl következik, hogy az állattenyésztés teljesítményét pedig mindenképpen növelni kell. Jó lehetõségeket látok továbbá a zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztésében is. E területen meg kell duplázni a fedett – az üvegházas és a fóliás – termelési terület nagyságát. Cél lehet még a dísznövénytermesztés felfuttatása is. Az állattenyésztésben pedig a baromfi- és a sertéstartás kínálhat kitörési pontokat. A tejtermelés tekintetében viszont borúlátóbb vagyok, mivel szerintem ott a helyzet jelenleg bizonytalan. A minõségi bor és pálinka elõállításában és eladási lehetõségeiben optimisták lehetnek a gazdálkodók.

A Közös Agrárpolitika (KAP) végrehajtásában egyértelmûen jó a magyar teljesítmény – mondta Gráf József. Példaként említette, hogy a nagyüzemek modulációjában, azaz regresszív támogatás-elvonásában sikerült kedvezõ kompromisszumot elérni. Az eredeti tervek szerint ugyanis 100 ezer eurós támogatásból 3 százalékot, 200 ezresbõl 6 százalékot, míg 300 ezer euró felett 9 százalékot kellett volna vidékfejlesztési célokra átcsoportosítani. A jelenlegi változat viszont csak 300 ezer euró felett ír elõ 4 százalékos átcsoportosítási kényszert. Mindez azt jelenti: ha valamely üzem 100 millió forintos támogatást kap, attól csak mintegy 1 millió forintot vonnak el, mivel a 300 ezer euró, azaz mintegy 80 millió forint feletti rész 4 százalékát kell befizetnie a vidékfejlesztési alapba.

Emellett kedvezõ Magyarország számára az is, hogy az uniós támogatások 10 százalékából 3,5 százalékot közvetlen támogatások finanszírozására is fel lehet használni a továbbiakban, míg 6,5 százalékot a növény- és állatbiztosítások támogatására lehet fordítani.

Gráf József állást foglalt az SPS jövõ évi bevezetése mellett – amennyiben arról pozitív döntés születik az Alkotmánybíróságon. Mint mondta, az SPS, azaz az Egységes Mezõgazdasági Támogatási Rendszer a régi uniós tagországok esetében és két újonnan csatlakozott államnál is bevált. Így Magyarország számára is kedvezõ volna a továbbiakban, mert bekerülhetne abba a körbe, amely államokra az unióban a szabályokat hozzák. Hozzátette: akkor már nem „bozótharcosként” kellene a magyar érdekeket idõrõl-idõre képviselnie.

AN: Hogyan tudja a miniszteri munka fáradalmait kipihenni?

G.J.: Nehezen. Nem leszek ugyanis fiatalabb, és a megterhelés egy idõ után már szinte folyamatos fáradtsággá válik. Ezért igyekszem megõrizni korábbi életritmusomat, azaz, hogy ha idõm engedi, horgászom, illetve teniszezem. Ám ezekre az elfoglaltságokra már egyre kevesebb idõ jut. A családommal is többet szeretnék együtt lenni, ténylegesen azonban csak havonta egy hétvégén tudok rájuk idõt szakítani. A többi hétvégém ugyanis foglalt, mert sok helyre hívnak különbözõ rendezvényekre, a meghívásokat nem tudom visszautasítani, már csak a kapcsolatok építése miatt sem. Úgy gondolom, hogy a ciklus végéig még teszem a dolgomat a tárca élén, ám azután jöjjenek a fiatalabbak.

–a. n.–