Vetõmagcsávázásról szezon után szabadon, különös figyelemmel a kártevõk elleni védekezésre

Egy kis múltidézõ

Engedtessék meg, hogy a visszapillantás határát a higany hatóanyagú csávázószerek betiltásának idején húzzam meg. Tenném ezt abban a hitben, hogy szinte onnan számíthatjuk a tapadásfokozó segédanyagokkal formált készítmények megjelenését a széles gyakorlatban. Ez volt talán az a mérföldkõ, amely a csávázószerek formálásában egy új korszak kezdetét jelentette, lehetõvé téve a vetõmagvak rétegelt kezelését is. Az elsõ ilyen dupla magbevonatot az IKR nagyigmándi vetõmagüzemében készítették el a kilencvenes évek elején, amikor is egy gombaölõ és egy rovarölõ hatóanyagú csávázószert sikerült a magon egymásra rétegelni anélkül, hogy az elsõ kezeléssel felhordott csávázószert részben leoldotta volna a második. És valójában innen számíthatjuk a vetõmagvak inszekticides csávázásának az üzemi gyakorlatban történõ elterjedését is. Csak a történelmi hûség kedvéért említem meg, hogy ez a készítmény azóta a felhasználásból kivont lindán és a Thiodan márkanéven ismert akkoriban még számos más kultúra állománykezelésére is engedélyezett endoszulfán hatóanyagok kombinációja volt, amelyben a lindán a tartós hatásán kívül repellens tulajdonságával is hozzájárult a talajlakó kártevõktõl való védelem sikeréhez.

Ez a rovarölõ-szeres csávázószer valójában a csócsárolónak, azaz a gabonafutrinka lárvájának a kártételével szemben védte meg a sokszor önmagát követõ õszi kalászos vetéseket.

Ezidõtájt jelentek meg a különbözõ ragasztóanyaggal formált csávázószerek is a piacon és vált közhasználatú szóvá az inkrusztálás is a vetõmagszakmában. A hatóanyagok magfelületre tapadását azonban úgy kellett megoldani, hogy a védõburok ne akadályozza a mag légzését, vízfelvételét, egyszóval a mag életfeltételeit éppen a legérzékenyebb csírázáskori életszakaszában. Éppen ezért az elsõ ilyen mûanyag típusú ragasztóanyagok a „diszperz rendszerek diszkrét foltokban” követelményét kellett kialakítaniuk a mag felületén. Ez annyit jelentett, hogy a hatóanyag a tapadást fokozó adalékanyag segítségével foltszerûen helyezkedett el a mag felületén, nem akadályozva a szabad részeken annak vízfelvételét s légzését. Ugyanakkor azonban a színezékek is hasonló borítottsággal vonták be a magot, amely sokszor tarka, foltos kezelés látszatát keltette a vásárló gazda minõsítõ szeme elõtt. Márpedig a gazda gyakran csak a szín fedettségébõl következtetett a kezelés minõségére és a mag színezettségébõl igyekezett megítélni a csávázást. A gyakorló gazda ma is sokszor a szemével vásárol, ezért fontos értékmérõ a vetõmag színezettsége, miközben pedig a fémzárolt vetõmagot kísérõ okmányok minden fontos értékmérõt pontosan rögzítenek.

Visszakanyarodva a „mérföldkõhöz”, a rétegelhetõség sikerének kulcsát nyilvánvalóan a csávázószer formulációjában, valamint a felvitel technikai megoldásában kellett keresni, ezért elsõ lépésként egy olyan természetes – mondhatni magbarát – ragasztóanyagot kellett kifejleszteni és csávázásra alkalmassá tenni, amely akár teljes magborítottság esetén sem rontja a mag csírázási esélyeit. Akkoriban erre a feladatra a csont- vagy bõrenyv kínálkozott a legalkalmasabbnak. Ebbõl született meg a Biosild termékcsalád, amelynek tagjai már a rétegelhetõség kritériumát is teljesítették. Ehhez azonban pontos adagolású csávázó gépekre is szükség volt, amit akkoriban a közép-európai térségben is legkorszerûbbnek számító IKR vetõmagüzemben találtak meg a csávázószer formulációkat fejlesztõ szakemberek. És ez indította el – mai szóhasználattal szólva – a precíziós csávázási technológia kidolgozását és bevezetését is a vetõmaggá készítés munkájában. Mert azt talán már felesleges is mondani, ismételgetni, hogy a legígéretesebb mag is valójában csak a vetõmagüzemben válik vetõmaggá.

Merre fordul a csávázás iránytûje napjainkban?

A gyártmányfejlesztõk munkájának sikerét többnyire a gyakorlat szokta minõsíteni. A csávázószerek keresletét úgyszintén a használatuk során felbukkanó problémák megoldásának sikere is meghatározhatja. A talajfertõtlenítés drága és környezetünket nagy kémiai terheléssel sújtó eljárása helyett a rovarölõ szeres csávázás számos szempontból kedvezõbb megoldásnak ígérkezett. Ismerve hazai csávázószer-felhasználásunk kultúránkénti megoszlását, miszerint a kalászosok vetõmagjára kerül a készítmények 80%-a ezért a fejlesztések célja is ebbe az irányba fordult. Ebbe az irányba, mert a várható kereslet nagysága a fejlesztési költségek megtérülésének kisebb kockázatát prognosztizálta, aminek ugyan az elvárható biológiai hatékonyság biztosítása a feltétele és ezt a sûrûsoros vetés könnyebben teljesíti.

Tehát a virtuális iránytû a gombaölõ-szeres csávázószerek fejlesztési céljai mellett erõteljesen a rovarölõ-szeres készítmények irányába fordult el.

Milyen hozadékai voltak és vannak ennek napjainkra?

Az elsõ hasznot talán a talajélet kémiai terhelésének csökkenésével kasszírozhatta be az élõ természet. Látszatra ugyan, mert az igazi eredményeket a felszívódó inszekticides csávázószerekkel lehetett elérni, de ezekkel együtt újabb megoldandó problémák tornyosultak a fejlesztõk elé. Egyrészt nagyon pontos adagolást követelt meg ezeknek a szereknek az alkalmazása, azaz megnõtt a magkezelés fitotoxicitási kockázata, másrészt néhány hasznos élõ szervezetre – így pl. a méhekre – sem sikerült megbízható szelektivitást biztosítani használatukkal. A pontos adagolás ilyen fontos kritériuma a csávázó gépek mûszaki-technikai fejlesztését generálta. Ennek talán végsõ célja lehet, hogy a magon mért hatóanyag pontos adagolását lehessen szabályozni. Ezzel a csávázószerek felhasználási útmutatójában a dozírozást is át lehet majd váltani a napjaink vetõmagtonnánkénti kg, vagy liter csávázószer adagjairól, például mikrogramm per mag meghatározásra.

A csávázószer hatóanyagok és azok szerformái között már ma is találkozhatunk az ilyen készítmények elõfutáraival. A vetõmagszakmában otthonos gazdák talán olyan terméknevekre is emlékeznek, amelyeket csak szigorú mûszaki ellenõrzésen átesett s ennek tanúsítványával rendelkezõ csávázó gépekkel lehetett a magra felhordani.

És hogy napjaink mennyire nélkülözhetetlen technológiai elemévé vált az inszekticides csávázás azt az õszi káposztarepce példája mutatja. A repce vetõmagon ma már fontosabb szerepet tölt be a felszívódó inszekticides csávázószer a hagyományos fungicides kezelésnél. Mára már nincs is olyan fémzárolt vetõmag, amely enélkül kerülne forgalomba. Míg a viszonylag költségesebb rovarölõ szeres csávázás eleinte a kukorica vetõmagokat célozta meg – hiszen vetõmagnormája nagyságrendben tized része az õszi búzáénak, így ennek a kezelésnek a hektáronkénti ráfordítása is arányosan kevesebb – addig ezt a védekezést, különösen a kukoricabogár megjelenése és terjedése óta a géntechnológia biztatóbb megoldásokkal képes helyettesíteni.

A kalászosokban megjelenõ vírusproblémák – amelyek feltehetõen a klímaváltozás s a fajtaérzékenység következtében majd technológiai kényszerlépésekre szorítják a termesztõket – ugyancsak elõsegítik a felszívódó inszekticidek csávázószerként történõ alkalmazását. Napjainkban az õszi árpában a vírust terjesztõ levéltetvek elleni védekezés sikeres eszköze lett a felszívódó rovarölõ-szeres csávázás.

Ezek a piaci, vagy határozzuk meg inkább úgy, hogy termesztõi igények tehát jelentõs hatást gyakorolnak a csávázószer fejlesztésben dolgozó kutatók célfeladatainak meghatározására is. Ez pedig a csávázógépek mûszaki fejlesztését is a megbízható, számítógépes ellenõrzéssel vezérelt a magokon is pontosan mérhetõ adagolásra képes technikák alkalmazására készteti majd. Akár a vetõmagüzemek piacfelosztásának egyúttal eszköze s újrarendezõje lehet a jövõben.

Most pedig lássuk a mai gyakorlatot és nézzük meg, milyen készítmények közül választhatnak a kalászosok vetõmagjainak kezelésére gombaölõ és rovarölõ hatóanyagú csávázószerekbõl a felhasználók. A fenti táblázatban azonban csak azokat a csávázószereket soroltam fel, amelyek a mindennapi gyakorlatban a kereskedõknél be is szerezhetõk, nem említve meg azokat a permetezõ szereket sem, amelyeknek engedélyokirata magkezelésre történõ felhasználásukra is kiterjed. Elég széles a csávázószerek választéka, hogy érvényesülhessen; a csávázzunk csávázószerrel üzenet tartalma is, hiszen a csávázószerek segédanyag-rendszerét a gyártmányfejlesztõk a vetõmagok tulajdonságaihoz igazították, nem is említve a színezés jelentõségét.

Aki persze fellapozza az engedélyezett „Növényvédõ szerek, termésnövelõ anyagok 2008” címû összefoglaló tájékoztató kiadványt, még számos csávázószerrõl olvashat benne. Olyanokról is, amelyeknek ugyan van létezõ engedélyokiratuk, de már rég kiszorultak a kereskedelmi forgalomból, és olyanokról is – köztük magkezelésre engedélyezett permetezõ szerekrõl – amelyek költségmegtakarítási megfontolásból inkább kényszermegoldások lehetnek. Csak ismételni tudom a cipõt a cipõboltból elkoptatott reklámszövegnek napjainkban is aktuális és érvényes változatát: csávázzunk csávázószerrel! Vetõmagcsávázásra csávázószert használjunk!

Dr. Inczédy Péter